Nora és Joyce

A hétvégén volt szerencsém megtekinti DVD-n a Nora (r: Pat Murphy, 1999) című filmet, illetve, magyarul Nora és Joyce című alkotást. Sokszor nem értem, hogyan készülnek a filmcímek magyar fordításai. Nyilvánvaló, hogy a művelt magyar közönség nem fog özönleni egy Nora című filmre, de ha utána biggyesztjük a Joyce nevet, akkor mindjárt más a helyzet! Mindenki tudni fogja, hogy a film James Joyce és Nora Barnacle viharos szerelméről szól, amit semmi esetre sem szabad kihagyni!

A nagyon szépen fotografált filmet (bár az erotikus levelezést sikerült elég közönségen fordítani magyarra, azaz kicsit sok volt a basszál meg felkiáltás a filmben) kicsit csodálkozva követtem, mert korábbi olvasmányaim alapján (David Lodge: Author, author) az a benyomás alakult ki bennem, hogy Joyce-nak enyhén szólva is problémát jelentett az intim viszony kialakítása.

A film után kicsit böngészve az Internet-en hamar rájöttem, hogy James Joyce-t és Henry James-t kevertem össze. De arra jól emlékeztem, hogy szerelmi életük meglehetősen eltérően alakult! Ez is valami! Annak azért örülök, hogy az én időmben ingyenes volt az egyetemi oktatás, így a szüleimnek nem került (sok) pénzébe, hogy ilyen ideálisan félművelt legyek!

PS: Hogy műveltségem egy szerencsétlen kis lyukát betömjem, elkezdtem James Joyce Dubliners c. könyvét olvasni. Bár még csak az első négy elbeszélésnél tartok, nem igazán világos, hogy mi volt a nagy felzúdulás oka annak idején. (A film nagy részében arról van szó, hogy Joyce képtelen kiadót találni könyvének.) A meglehetősen egyszerű történetek (egy pap meghal, akit nővérei és egy kisfiú gyászolni látszik; egy lány meg akar szökni egy fiúval, de aztán az utolsó pillanatban meggondolja magát; gyerekek lógnak az iskolából; egy fiú ajándékot akar venni egy lánynak, de nem sikerül neki) szépen vannak megírva, de szerintem Tóth Krisztina is tud ilyeneket írni (Vonalkód)… (Nyilván megint nem veszek észre valami nagyon fontosat az elbeszélésekben!)