Csalogány 26

A héten elmentünk a Csalogány 26 étterembe. Foodpolice blogja és Molnár B. Tamás/Bittera Dóra írása után úgy gondoltam, hogy nem lehet gond. Fontos vendégeket vittünk (főnökasszony, doktor úr, professzor úr és felesége), mi választottuk az éttermet, ezért szokás szerint kellemesen szorongtam.

Hát nem tudom. Nem volt olyan meggyőző. A. nem akar többet menni, én még szívesen próbálkoznék, pláne, hogy az árak meglepően alacsonyak.

Az előételek/levesek közül négyet kóstoltunk. Barackos sárgarépapüré-levest thai currys fehér kolbásszal, gyömbéres rókagomba levest és zöldségpürélevest. Nem voltak igazán figyelemreméltóak: híg és ízetlen volt (nem a sót hiányolom belőlük!). Érdekes volt, hogy a pincér nem tudta megkülönböztetni a zöldséglevest és a rókagomba levest; vissza kellett mennie a konyhára megkérdezni. Én sáfrányos hízott kacsamáj terrine-t ettem, ami viszont tökéletes volt.

A főétel választással sokáig haboztunk, végül én sertés szűzérméket kértem véres hurkával és szarvasgombás burgonyasalátával, A. pedig konfitált marhaoldalast glazúrozva salátával. Ezekkel volt leginkább gondunk. A sertés kiszáradt (és a saláta ki is hűtötte) mire elém került, a marhahús pedig el volt sózva (érzem, hogy ez nem hangzik nagyon kifinomultan, de az ízlelőbimbóink ezt jelezték). Egyiket sem ennénk újra.

Az édességnek chiboust krém őszibarack fagylattal és epersorbet-t (napi ajánlat) kértünk. Mindkettő nagyon-nagyon finom. A fagylaltot bazsalikomlevél díszíti, ami jól illet az őszibarackhoz. (A chiboust krémmel kapcsolatban: Nincs gondom azzal, ha nem értek valamit az étlapon, nincs nem-tudok-idegennyelveket-komplexusom, megkérdezem a pincért. De jó lenne, ha ő tudna frappánsan válaszolni…)

Az italokról nem írtam, mert nem iszom, csak vizet. Most is ezt tettem.

Mi tetszett igazán? Az, hogy nem csináltak belőle problémát, amikor a damasztszalvétámmal kis híján (ezt így kell írni?) magunkra gyújtottam az éttermet. Csak elvitték az elégett szalvétát, ami a habzóborban úszott, mert A. azzal oltott a tűzet.