Belső hang

Megyek Pepéért az óvodába, vagyis a cselgáncs-táborba, ami valami kisebb csoda folytán negyedik napja zajlik minden gond és hiszti nélkül. Szeretnék sietni. Persze a siessünk! siessünk! felkiáltásaim az ellenkező hatást váltják ki a fiamba. Mondjuk ez az én hibám. Tudhatnám már. Lehetnék okosabb.

A judo-éremért, amit még a tavaszi vizsgán kapott, a folyosóról megyünk vissza, viszont Pepe rutinosan csak az autónál szól, hogy a fegyverét is az óvodai öltőzőben hagyta. Igen, fegyverrel küldjük a gyereket óvodába. De védekezésül elmondhatom, hogy nem géppisztoly, csak egy kis puska. Vissza az épületbe. Pepe berohan, kint várom. Már jön is! Megvan, amiért visszament! Hurrá!

Siessünk! Siessünk! – kiabálom, mint egy idegbeteg anyuka. Indulok a kapu felé.

Pepe mögöttem üget. Felkiált. Hátranézek. A gyerekem sóbálvánnyá mered. Néhány másodpercig nem tudom mi a gond, de aztán az üres piros-fehér-zöld szalagot látva, rájövök. Az érem. Nincs meg az érem. Ahogy Pepe a madzagot forgatta, az érem lerepült róla.

Hová? – kérdezem.

A kapu melletti aljnövényzetbe. Ami szúrós és sűrű. Basszus! Basszus! Basszus!

Pepe azonnal hisztizni kezd. Én is. Vajon kinek a viselkedési mintáit követi a gyerek?

Mindenesetre arról szó sem lehet, hogy négykézláb keresgéljek a bokrok között egy judo-érmet.
Pepe sír. Én szidom. Megyünk az autó felé. (Gondolom mindenki ilyen anyát kíván magának!)

Elindulunk. A fiam továbbra is bőg, én az útra próbálok figyelni, mert elég, hogy az egyik autónk van szervizben. (Igen, összetörtem…)

Eltelik pár perc, mire Pepe közli velem:

Na, nem baj, úgyis holnap, ha minden igaz kapok egy új érmet, mert verseny lesz. Ha minden jól megy, lesz új érmem.

Mi van???

Nem tudom, hogy mit mond a fiam belső hangja, amikor beszélgetnek, de tetszik nekem ez a hang. A hang, ami/aki rá tudta dumálni pár perc alatt, hogy optimistán a jövőbe nézzen (khm, khm). Az optimizmusra azért is szükségünk lesz, mert ő a legkisebb a cselgáncs-csoportban, nem igazán látom, hogy kit is fog ő holnap legyőzni…

Ami a belső hangot illeti, sokat adnék érte, ha hallhatnám, mit mond Pepe Pepének, ha elkeseredett. Talán tudnék belőle tanulni.

Bár, ha jobban meggondolom, a fiam érdeklődési körét ismervén (harcok, verekedés, fegyver, harcok, verekedés, fegyver), lehet, hogy mégsem akarom hallani ezt a hangot. Csak újabb koporsószög lenne.

Mindenesetre köszönöm belső hang!