Pepe nagypapájának nem esett jól, hogy a gyerekem „taszítja a zenét”. Ezért úgy gondolta, hogy vesz a Pepének egy szintetizátort születésnapra, hátha ez közelebb hozza a fiamhoz a zene világát. (És engem pedig a zárt osztályhoz. Mondanám, ha rosszindulatú lennék. De nem vagyok!) A lányok rögtön lecsaptak rá. Főleg a mikrofon tetszett nekik. Vég nélkül kornyikáltak. Hangosan. Nagyon hangosan. Hamar megtanultuk Pepével, ha Bakka felkiált: „Gyere ZK, vár a színpad”, akkor menekülnünk kell, mert a lányok énekelni fognak. Kis idő múlva elromlott a mikrofon. Elraktam, hogy majd Papika megjavítja. Majd. Még nem jött el ez a majd. Aztán amikor egyszer azon kaptam ZK-t, hogy a gépezet elektromos zsinórjával játszott, elraktam a szintetizátort is. A helyére. Gondoltam, hogy ott úgysem fogják a gyerekek keresni. Igazam volt. Mint mindig. A hétvégén, hogy életre szóló nyári élményekkel lássuk el a kiskorúakat, darabonként átválogattuk az összes játékukat, és a használhatatlan dolgokat kidobtam. A szintetizátor Pepe ágya mellé került a díszhelyre. Néha be is kapcsolja. Pötyög rajta valamit. De inkább a rengeteg gomb érdekli, nem a billentyűk, hanem azok a gombok, amiknek a nevét nem tudom, de segítségükkel mindenféle hangot lehet a hangszerből kicsikarni.
Pepe: MAMIKA HALLOD?
Én: Ne üvölts, hallom.
Pepe: Mamika hallod? Van rajta puskaropogás. [Puskaropogásszerű hang.]
Én: …
Pepe: És ágyúdörgés is. [Ágyúdörgés]
Én: …
Pepe: És nyílvesszők suhanása. [Magas, suhanó hang.]
Én: …
Pepe: És hallottak ordítása is!!!
Én: …
Pepe: MICSODA ZONGORA:
Azt hiszem, Pepe nagypapája nem így képzelte el a gyerek zenei nevelését…
***
Bakkának közeleg a születésnapja. Csöppet bajban vagyunk, mert hiába kérdezgettük Bakkát, hogy mit szeretne születésnapjára, nem állt elő semmi használható ötlettel [értsd: Kínában gyártott műanyag szarral, elnézés, amit a helyi játékboltban megvehetek egy kisebb vagyonért. És ami pár nap alatt tönkremegy…]. Helyette Pepét hallgathattuk, hogy ő mit szeretne Bakka születésnapjára (egy transformers-t) és a saját elkövetkező születésnapjaira. A tizedikre, például, egy bicskát. (Bocs, azt hittem, hogy tudni szeretnétek…) Aztán bekövetkezett, amitől tartottam. Bakka előállt azzal, hogy semmi másnak nem tudna örülni a születésnapján csak egy pár kesztyűnek. Először furcsállottuk, mert rögtön sí-kesztyűre gondoltam, a lányom pedig nem egy téli lény, de aztán Bakka elmagyarázta, hogy nem-nem, ő egy hercegnős kesztyűre gondol, aminek a szára felér a könyökéig. Mint Hamupipőkének a bálon.
HURRÁ! HURRÁ! HURRÁ!
Agyalni kezdtem, hogy honnan is szerzek ilyen kesztyűt a lányomnak, és van is néhány ötletem, amikor a VALÓDI dráma beütött.
Pepe: Van egy kis gond, Mamika.
Én: Micsoda?
Pepe: Tettem egy ígéretet Bakkának.
Én: Mit?
Pepe: Az ígéreteket mindig be kell tartani, ugye?
Én: MIT ÍGÉRTÉL BAKKÁNAK?
Pepe: Hogy varrok neki egy kesztyűt.
Én: Tessék?
Pepe: Megígértem Bakkának, hogy a születésnapjára varrok neki egy kesztyűt. Segítesz varrni, ugye?
Én: Pepe nem tudom, hogy feltűnt-e az elmúlt hat év alatt, hogy még egyszer sem varrtam. Mert ÉN. NEM. TUDOK. VARRNI.
Pepe: Én sem tudok, de megígértem!
Én: …
Összefoglalom: Nemcsak Bakkát kell bíztatnom, hogy biztos kap majd egy gyönyörű báli kesztyűt születésnapjára, hanem Pepével is lelki életet kell élnem, hogy mi fog történi, hogy nem tartja be az ígéretét.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Bár ilyesminek nem szoktam, most kicsit örülök, hogy az én keresztlányom nem Bakka. Gondolom hallgathatnám a b..-t a köv. 2 hétben, hogy hogyan állok a kesztyűvarrásssal. Nem akarok ujjal mutogatni, Zsuzsi!
Igen, Zsuzsi! Miért bújsz meg ott a háttérben???
Szerintem varrjatok meg szepen a kesztyut... aki ilyen ugyesen megcsinalja a doktorijat, annak nem lehet akadaly egy hercegno-kesztyu... :):):)
Tanácstalan vagyok, hogy mit vegyek, készítsek Bakkának szülinapjára, de a kesztyű tényleg jó ötlet, okos lányod van:)!
attól tartok, hogy tucatnyi kesztyűt fog kapni. lesz nagy meglepetés...
Kétlem, hogy kapna tucatnyi kesztyűt...
Megjegyzés küldése