2008. július 11., péntek

Mit csináltam tegnap?

Lássuk csak.

Fél hatkor a gyerekek kipattantak az ágyból, miután a szomszéd autóriasztója megszólalt. Próbáltam rábeszélni őket, hogy feküdjenek vissza aludni, de „hiszen Mamika már világos van!” felkiáltással levonultak a földszintre marihuánát szívni tévét nézni. 7 után felkeltettek, hogy most már tényleg kérik a reggeli tejüket és a tejbegrízt is. Miután közöltem velük, hogy nincs elég tej, kitört a forradalom. Az uralkodó elzavarásával fenyegetőztek, mert nem tudnak mézes tej ÉS tejbegríz nélkül élni az alattvalók. Így lett elég tej. Csöppet felvizeztem…

Leültek reggelizni, én meg az email-jeimet olvasni. Hatalmas csörömpölés. Pepe leveri a tejbegrízes tányérját a földre. „Hogy lehetek ilyen béna?”, kiabálja. Visszakiabálok neki, hogy nyalja fel a földről. Én meg megyek, hogy lefényképezzem. Mert jó anya vagyok. Látom, hogy az üvegtányér is eltört. Hmmm, Pepe, inkább mégse nyald fel a földről!!! De miért Mamika?

Nagyfül, a plüssből készült nyuszi is belekeveredett a balesetbe. Pepe nekiáll, hogy kimossa. Sikerül. Majd fél órát dolgozom, hogy az eredményképpen fellépő fürdőszobai árvizet elhárítsam.

Észrevesszük, hogy a kedvenc fám kidőlt a viharban. Pepe felméri a terepet. Nem tört el, csak kifordult a földből. Felsegítjük a fát. Remélem ki fog tartani!

Felöltözünk. És útnak indulunk, mert a gyerekeknek megígértem, hogy az elutazásom előtti napon csinálunk valami érdekeset. Mondjunk, múzeumba megyünk, aztán meg a városban ebédelünk. Nyilvánvaló, hogy elment az eszem. Mentségemül csak azt tudom felhozni, hogy mióta a Medici kiállításon Bakkának volt szerencséje a bársonyruhákat megtapogatni, gyakran kéri, hogy menjünk újra ruhákat nézni a múzeumba. Ez a kiállítás ideálisnak tűnt.

Az utat végig hisztizték, hogy fáj a hasuk. Ahogy leparkoltam közölték, hogy szomjan halnak ÉS pisilniük kell. DE NEM FOGTAK KI RAJTAM, mert volt nálam víz és WC mellé parkoltam. Mert lassan kezdem a játékszabályokat megtanulni!

A kiállítás tényleg ideális volt. Pepe élvezte a kardokat, Bakka a szép ruhákat, ZK pedig a kavicsokat. A három terem közül az egyiket ugyanis parknak rendezték be.

A kiállítás végén megszagolgattuk a parfümöket és felpróbáltuk a ruhákat. NEM MI TÖRTÜK EL AZ ÜVEGET. ÉS NEM MI SZAKÍTOTTUK EL A RUHÁT. TÉNYLEG!!!

Később Felmentünk az emeletre, hogy bekukkantsunk ide is. Mindig mondogatom, hogy Pepe nagy rajongója a történelemnek, de ez tényleg így is van. A fiam álla leesett. Sajnos a lányoké nem, így Pepe nem tudta végigböngészni a kiállítást, mert Bakka és ZK megegyeztek, hogy még egy pillanat a múzeumban, ők elpusztulnak. És ennek hangot is adtak. Rövid úton távoztunk.

A gyerekeknek pizzát ígértem. Sajnos csúnyán felsültem, mert a hely ahová elrángattam őket nem volt nyitva. Szerencsére sikerült néhány csirkecombbal betömni a szájukat a menzán.

A délutánt itthon töltöttük. A sebeinket nyalogattuk. Jó, csak átvitt értelemben.

Alvás helyett, hisztiznek a gyerekek, hogy nem álmosak. Játszás helyett viszont késő délután alszanak, mert „meghalunk, olyan álmosak vagyunk”.

Leengedtem a medencét és elpakoltam. A gyerekek hisztiznek, hogy miért.

Kimostam és megszárítottam mindent. Hisztizek, hogy miért folyik a víz a mosógépből. És, hogy miért nem szárít a szárítógép, amikor pedig hónapok óta be sem kapcsoltam.

A fekete banánokból banánkenyeret sütök. A gyerekek hisztiznek, hogy elégettem ÉS nyers a belseje. NINCS IGAZUK.

Megnézem a Tour de France befutóját. Bakka hisztizik, hogy nem érdekli. ZK hisztizik, mert fáradt. Pepe felvilágosít arról, hogy a péniszét Eiffel-toronynak nevezte el. Hisztizek, hogy ILYENEK A FÉRFIAK. MINDEGYIK EGYFORMA.

Gyurmázunk. Pepe hisztizik, amikor megemlítem, hogy az iskolában is kell majd gyurmáznia. „DE MINEK MAMIKA? MINEK?”

Rendet rakunk. Hisztizek, mert nem segít senki.

Takarítunk. Hisztizek, mert nem segít senki.

Vacsorázunk. Pillanatnyi nyugalom.

Fürdünk. ZK hisztizik, mert Bakka ellökte.

Két Rumcájsz mese után már fel is mentenek az anyai teendők alól. Néhány órára. Természetesen miután mindenkitől (a plüssállatokat is beleértve) jóéjszakát puszival búcsúzom.

Becsomagolom a bőröndöket, mert ma ELUTAZOM!!!

És szomorú nagyon, de ahogy le fogom rakom őket néhány óra múlva a nagyszülőknél, máris hiányozni fognak.

MIÉRT? MIÉRT? MIÉRT?

1 megjegyzés:

noiannája írta...

háááát, mit mondjak, rádfért ez a kis anglia....és örömmel olvasom, hogy nem használtad a szárítógépet. helyette nap, szél?