2008. július 30., szerda

Mit tanultam a nyaralás alatt?

[Tudom, tudom. Rengeteg elmaradásom van. Ez és ez és ez és ez és ez. Legalábbis, amit látok. De a mentális egészségem érdekében, muszáj még a nyaralás élményét kimasszírozni magamból. Köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám! ]

A szépséget nem fedi el a mészpakolás. (???) (Bakka)

Az erő nem fedi el a jóságot. (A fenti analógiájára Pepétől.)

A ranger-ök robotok és nem emberek. (Ádámka)

A ranger-ök emberek és nem robotok. Csak speciális átváltozó puskájuk van. (Bakka)

A ranger-ök emberek és gépek keverékei. (Pepe)

A 3 éven aluli gyerekeknek nincs véleményük a ranger-ökről. És ellenőriztem: A.-nak sincs fogalma, miről beszélnek a gyerekek.

Ha egy strandra nem két bőrödnyi felszereléssel érkezünk, hanem üres kézzel, az nem fogja meggátolni a gyerekeket, hogy megfürödjenek. Bugyiban. A lányok. Pepe svédalsóban (ezt a szóösszetételt a férjem találta ki, vagy mások is használják?) érkezett, így ő pucéran. Mondjuk, nem engedtem, hogy kijöjjön a vízből. MENJ VISSZA! GUGGOLJ LE!

Ha megbüntetem a gyerekeimet azzal, hogy este nem lesz mese (ami egyébként az egyik legsúlyosabb büntetés a tarsolyomban), akkor Pepe biztatni fogja a testvéreit: Örüljetek, hogy ilyen könnyen megúsztuk!

Tudok bőröndből is tortát sütni! Mondjuk a diódarálóm (IS!) aljasul cserbenhagyott, mert elromlott, mielőtt a recepthez szükséges mennyiséget megdaráltam volna. Szerencsére volt egy mérnök apuka, aki egy zsebkendődarab segítségével megjavította. Nem, nem a férjem volt. Igen, ő is mérnök, de őz tudománya a szögbeverésnél megáll.

Sárkányeregetésben a felnőttek sokkal jobbak, mint a gyerekek. És milyen jók vagyunk! Ritkán van mágikus élményben részem, de Bakka születésnapján a sárkányeregetés tökéletesen idilli volt.

Lenézzük a budapesti Állatkertet, mert az állatokat kis ketrecekbe zsúfolják, de be kell látnom, hogy a gyerekek jobban élvezik, ha egy üvegfalnak tapadt oroszlánt nézegethetnek és nem egy olyat, ami egy hatalmas szavanna hátsó sarkában kucorog.

A szaunában meleg van. Pepe imádja.

Teljesen felesleges két táska játékot vinni a gyerekeknek. Néhány kővel simán elszórakoznak egy hétig. A játékoknak a fele úgyis csak elveszik útközben. Az itthon-táska-zárttér-táska-itthon folyamat hol ereszt, azt nem tudom.

Lehetünk rendes szülők és megvehetjük a gyereknek a második gombóc fagyit is (amiért annyira idegesítően nyávog), de legyünk felkészülve, hogy utána a fájó hasa miatt fog (annyira idegesítően) hisztizni.

Ha ZK úgy végzi a dolgát a nyilvános WC-ben, hogy a másik fülkében álló néni lábát is lepisilni, abból gond lesz. Szerencsére a férjem megvédett minket. Igaz, életemben először tanúja voltam, hogy valaki nyilvánosan megpofozta az uramat. Igen, az osztrák nyugdíjas néni volt. Erről eszembe jut az is, hogy tavaly nyáron Karintiában szintén csak kevés kellett hozzá, hogy ne verekedjen össze A. egy csapat nyugdíjassal. Így az is bebizonyosodott, hogy a férjem igazi hős! Persze csak, ha az idősebbekről és gyengébbekről van szó…

Az autóút alatt hiába könyörögnek a gyerekek, hogy éhesek-szomjasak, nem szabad enni-inni adni nekik, hacsak 1) nem akarunk kétpercenként megállni pisilni; és 2) a szétszórt ételt hajlandóak vagyunk az autó műanyagszőnyegéről megenni. Mert azt már megtanítottuk nekik, hogy ételt nem dobunk ki. Igen, adtam nekik enni is és inni is. Mert még a saját hibáimból sem tanulok!

4 megjegyzés:

Angéla írta...

:)

arabeszk írta...

Mennyit változott a világ! Én még úgy tudtam, hogy a rabger az egy cowboy. Mint a Chuck Norris sorozatban: Walker, a texasi ranger. Most akkor mi van?

m&m írta...

Hát ez nagyon vicces volt, főleg a nyugdíjas nénis sztori! Csak reménykedni tudok, hogy a néninek nincs unokája, nem is lesz, vagy ha lesz, addig megváltozik! Mert ha egy kisgyerek ügyetlensége miatt pofozni kezd egy kedves apukát...az kicsit gáz, nem? :)

Daniella írta...

Ranger kérdésben nem látok tisztán...