2008. július 3., csütörtök

Miss July


Azért ragyog ennyire, mert az apja fényképezi.

Bakka elég jól gazdálkodott a génkészletével, amit átnyújtottunk neki a fogamzás pillanatában, mert rám hasonlít, annak ellenére, hogy én egy nagyfenekű bamba kisgyerek voltam.

Lehet, hogy elfogult vagyok, de meg kell említenem, hogy a szépségéhez bájosságához nem társul kellemes belső, mert Bakka az utóbbi időben állandóan nyávog és hisztizik. Akkor is ha nincs oka rá, csak azt akarja megkérdezni, hogy felkelt-e már a Nap.

Csöppet nehéz.

Mondjuk javára kell írnom, hogy Pepével ellentétben nem beszél állandóan, és ZK-val ellentétben nem bánja, ha néhány másodpercre másfél méternél távolabb megyek tőle...

Hogy van a mondás?

A változatosság gyönyörködtet?!

5 megjegyzés:

kíváncsi írta...

Bakka is! :-)

malyvacsiga írta...

Hú, tényleg nagyon bájos! A mindenen-nyávogás ismerős. Bár nálunk fiúgyermek adja elő, és pöttyet idősebb....

Noémi írta...

:) Sokszor azon gondolkodom, vannak-e egyáltalán olyan gyerekek a földön, akik nem nyávognak..az enyémek nyávognak. Mindketten. Rengeteget. Ha itt van valaki, még többet. A valaki, ha gyerek, akkor velük együtt nyávog. Ha felnőtt, okos tanácsaival kápráztat el, hogyan kell nem nyávogó üzemmódra beállítani a gyerekeket. Nem, nincs még gyereke. Különben nem mondaná.

Angéla írta...

Csodaszép!

Daniella írta...

Köszönöm!
noémi: nem tudtam, hogy van rajtuk egy gomb, amit ha megnyomok, akkor leáll a nyávogás...