23-án díszítettük a fát. A gyerekek bicikliket kaptak ajándékba, amiket egy hatalmas dobozba rejtett a Jézuska. A dobozt a férjem szállította haza, persze ment a könnyebb ellenállás irányába és a munkahelyéről hozott egyet (28-án vissza is vitte!). A doboz oldalán hatalmas céges jelzések díszelegtek, nyilván Pepe egy pillanat alatt összerakja a képet a Cég és a Jézuska kapcsolatáról… [Nem vette észre, mert csak az egyik oldalon engedtem kicsomagolni a dobozt.] A doboz nagy volt. A gyerekek nem is vettek tudomást róla 24-én. „Ez biztos nem a miénk, hanem Papikájé vagy Mamikájé”, mondta Pepe.
Íme a doboz:
A fánk gyönyörű volt, és kivételesen nem is ferde. Minden évben ferde, valamit elnézett idén A. Én díszítettem, ha megnézzük a csúcsdíszünket, ami a kifinomultság magasiskolája, nyilvánvaló, hogy miért nem design blogom van:
Díszítés után persze előjött a masszív szorongásom:
Én: Mi lesz, ha a gyerekek kiábrándulnak belőlünk az ajándékok miatt?
A.: Ez a jó az egészben: maximum Jézuskából ábrándulhatnak ki.
Nem, nem ábrándultak ki, bár Pepével különösen jó együtt karácsonyozni. 24-én este a következő kifogásokat és kéréseket fogalmazta meg:
1. Miért nem kaptam meg a piros korongcsapatot? [Kapott két zöldet, fehéret, feketét, de úgy tűnik, hogy a piros a kulcscsapat, amit viszont nem kapott a Jézuska sehol…]
2. Reménykedtem, hogy elhozza a Jézuska a pókember jelmezt. [A jelmez tiszta műszál, amire Pepe viszont allergiás…]
3. Elmegyünk a kisboltba Pokemont venni? [NEM!!!]
4. Miért kaptunk ilyen sok ruhát és ilyen kevés játékot? [Tessék???]
5. Miért kaptak a lányok egy nagy várat [sátrat], én csak két kicsi tranformers? [CSAK!!!]
6. Mikor jön újra a Jézuska? [Nem szokásom kínozni a gyerekeimet, de a fentiek után, boldogan mondtam, hogy EGY ÉV MÚLVA!!!]
Nyilván tőlem tanulta a harácsolást és elégedetlenséget, mert amikor kibontottam az ajándékomat egyáltalán nem voltam boldog. Három gyerek után nem rózsakvarc fülbevalóra számítottam, hanem brillre? igazgyöngyre? Mindenesetre mielőtt leszúrhattam volna A.-t, ő gyorsan megkérdezte, hogy szerintem milyen kő van benne. Tudtam: rózsakvarc. Valóban rózsakvarc volt. Rózsakvarc, amit nyáron a gyerekeim gyűjtögettek az Alpokban. Katula ékszerész csiszolta meg. Ritkán áll el szavam ajándéktól. Most megtörtént!
Biciklik. Hatalmas öngólt lőttünk. Praktikus ajándék a kerékpár, mert a gyerekek nagyon örülnek neki. Mi úgy gondoltuk, hogy simán le fogjuk tudni beszélni őket arról, hogy kipróbálják. Nem sikerült. 24-én, 25-én és 26-án is, hóban-fagyban bicikliztek. Bakkának ez az első kontra nélküli kerékpárja. Kicsit sajnáltam, mert elfelejtettünk szólni neki, hogyan fékezzen. A jeges leejtőn A. hiába rohant utána nem érte utol… Hatalmasat repült, de meglepetésre minden gond nélkül visszaült rá. Nagy a hercegnős bringa vonzereje!!! Igen, mi vagyunk az a család, akik síbox és síléc helyett, az autónk tetején kerékpárral közlekedtünk az ünnepek alatt. Jövőre szánkót kapnak, és ha egy kis szerencsém van, nem lesz hó!!!
A gyerekeimet sikerült hosszú évek munkájával beidomítanom, hogy nincs ünnep … na mi nélkül? … szép ruha és fotózás nélkül. Minden mennyből az angyal után már maguktól álltak be a fotózáshoz, akkor is, ha nem volt a közelben fényképezőgép. És, hogy a kicsit is megemlítsem, igen, tudom, hogy ideje lenne levágni a haját…
PS: Jó hír, hogy a futócipő, amit kaptam kicsi. A rossz, hogy blokk nélkül is ki lehet nagyobbra cserélni…
PS2: Vagy nekem, vagy a férjemnek el kell végeznünk a történelem szakot. Pepe történelmi atlaszt kapott ajándékba, a kérdései felére 99 szazélékára nem tudunk válaszolni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése