Tavaly őrült nagy botrányt csapott Pepe az óvodai Mikulás-ünnepség után. Történt, hogy a Mikulás „valahogy” tudomást szerzett arról, hogy Pepe pepézik, azaz egy pelenkát morzsolgat elalvás előtt, és megígértette vele, hogy nem fogok többet pepézni. A fiam mindezt így kommentálta nekem: „Mit volt mit tennem, megígértem. Különben nem kaptam volna ajándékot.” Én természetesen felháborodtam, hogy miért zsarolja a Mikulás a gyerekemet. Miért akkor kell nevelnie, amikor ünnepelni kellene valamit. Miért ígértetnek meg valamit, amit úgysem fog betartani a gyerek. Az eset után Pepe hetekig merengett a morális problémám, hogy megígért valakinek valamit, amit nem volt szándékában betartani. Mit fog ehhez szólni a Jézuska? Lehet, hogy most ezért nem kap majd ajándékot? Vagy, ahogy a feministák mondják, miért kell egy hatalmas, mitikus apa-figurának morális ítéletet hozni a gyerekünk viselkedéséről. (Persze mindezt én mondom, aki hetek óta nem hagyja ki azt a ziccert, hogy azzal „zsarolja” a gyerekeit, hogy ha nem viselkednek rendesen, akkor nem biztos, hogy kapnak bármit is a Mikulástól…)
Ezek után a dilemma tárgya az volt, hogy idén a munkahelyi Mikulás-ünnepségen nekem kellett előre megmondani a Mikulásnak, hogy mit is mondjon a gyerekeimről. Mondja azt, hogy jól viselkedettek, szófogadóak voltak, jó sportolnak, vagy pedig mondja azt, hogy jó lenne, ha kevesebbet hisztiznének, rendbe tartanák a szobájukat, és nem veszekednének.
Végül aztán a jobbik én-em kerekedett felül, és nem használtam fel a Mikulást arra, hogy megbosszuljam a gyerekeim egész éves rosszaságait, és elkerültem a se-hús, se-hal megoldást is, hogy „tudom, hogy jó voltál, de azért a szobádban rendet csinálhatnál esténként”, és a Mikulás csupa jót mondott a gyerekeimről.
Ennek ellénére, ZK és Bakka megijedt a Mikulástól, bár később legyőzték a félelmüket és odamentek a csomagokért.
Pepe a következőképpen kommentálta az esetet: „Ez nem lehetett az igazi Mikulás. Egyrészt a szakálla gumival volt rögzítve, másrészt egy ütött kopott sporttáskában voltak a csomagok és nem a puttonyában. Az igazi Mikulást különben sem olyan egyszerű meglátni. Ahhoz nagyon csöndben kell lenni és el kell bújni.”
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése