Igyekszem egészségesen etetni a gyerekeimet, ami nem mindig egyszerű feladat.
Pepének volt egy korszaka, amikor párizsin, joghurton és mézes tejen élt.
ZK leginkább édességeket eszik és mézes tejet. Ma megevett néhány falat paradicsomos tésztát: ritka öröm volt.
Bakka eddig mindent megevett (és mézes tejet ivott), de most kezd válogatni.
Étterembe a lehető legritkábban járunk, mert az idegeim nem bírják, ahogy a három gyerek szétszedi a vendéglőt, még mi ebédelni próbálunk. Ennél már csak az rosszabb, hogy az étkezés végén ragaszkodnak hozzá, hogy saját maguk vigyék ki a tányérokat, poharakat a mosogatóhelyiségbe. Elképzelhetitek a pincérek kényszeredett mosolyát…
Gyorséttermekbe sosem viszem őket, hiszen tudjuk, milyen egészségtelen ott a koszt. Helyesbítek. Gyorséttermekbe csak ritkán megyünk, mióta a Super Size Me végén a kivágott jelenetek között láttuk azt, amikor Morgan Spurlock különböző éttermek sült krumplijaival kísérletezett, hogy mennyi idő alatt penészednek meg. Néhány hét végzett mindegyik mintával. Kivéve a McDonald’s sült krumplijával. Az hét hónap múlva is frissnek tűnt, bár kőkemény volt. Sajnos azonban újra helyesbítenem kell. Helyesen úgy hangzik a kijelentés, hogy gyorsétterem drive-thru-jában csak akkor veszünk sült krumplit és narancslevet, ha a gyerekek hisztije már elviselhetetlen. Szinte mindennap elvisz az utunk egy McDonald’s előtt. Naponta próbálkoznak. Ahogy bírunk ellenállunk, bár köztudott, hogy idegeink nincsenek kötélből…
Amire ki akarok lyukadni, az, hogy évek óta hiába próbálom meggyőzni Pepééket, hogy mi is tudunk otthon sült krumplit készíteni, ami talán egy kicsivel jobb is a „boltinál”. Nem hisznek nekünk. Nyilván a vesztüket akarjuk. Mi mást? Hiszen a szüleik vagyunk!
Tegnap azonban megtörtént az áttörés!
Mivel hetek óta nem vásároltam, így a férjem csöppet zavarban volt, mit is készítsen a gyerekeknek ebédre. Virsli volt (kaptunk egy virslifőző-gépet is karácsonyra, így két biciklizés között virslit eszünk 24-e óta…) sült krumplival.
Megették. Repetát is kértek belőle. Azt mondták, hogy ilyen finom krumplit életükben nem ettek. Uzsonnára is azt kérnek. Este is süssünk még. Ne is menjünk többet a McDonald’s-ba. „Maximum évente egyszer” – mondta Pepe. (Remélem nem a születésnapi zsúrjára gondol…)
A férjem nem kóstolta meg a sült tökélyt mert szénhidrát szegény diétán van. Én meg nem mertem, mert gyanúsan barna volt a krumplik belseje.
Mondtam, hogy régen vásároltam!
2007. december 30., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése