Advent második vasárnapja

Nincs szebb annál, mint karácsonyi hagyományokat teremtünk a gyerekeinknek! Ezen a hétvégén két program volt soron. Összefoglalva elmondhatom, hogy gyerekek nélkül egyszerűbb lett volna. Nyilván ez nemcsak a karácsonyi hagyományokra vonatkozik, hanem az életre általában, de szokásomhoz híven későn sírok, mert már itt van három (gyerek) a házamban…

Szombaton kimentünk Schönnbrunnba, hogy megmutassuk a hatalmas feldíszített fát. Hihetetlen hangulatos volt.

A gyerekek mit csináltak? A földön fetrengtek:

Karácsonyi hangverseny is volt éppen. Pepe befogta a fülét, úgy menekült: „nem bírom ez a zajt!” [egy iskolai kórus néhány tagja cincogott egy-két karácsonyi dalt], a lányok egy közeli villanyoszlopot nyalogattak…

Vasárnap gyertyát gyújtottunk, szerencsére erre ZK nem figyelt fel, így még nem égett le a házunk:


És süteményt sütöttünk. Mézeskalácsot és szilvalekváros beiglit. Rémálmaim voltak, hogy hova fog ez az esemény fejlődni, de a gondos előkészítő munkának köszönhetően [én!] minden, a sütiket is beleértve, kiválóan alakult.

A néhány gondos olvasómnak feltűnhet Bakka piros arca. Nem mondtam? Lázas! Legalább azt a hagyományt is folytathatjuk, hogy személyesen kívánunk boldog karácsonyt szeretett gyerekorvosunknak!