Tudunk élni, de nagyon!

[Pezsgős pohár a kézben. Villával kocogtatom. Mert proli vagyok.]

Koc-koc. Khm. Khm.

Egy kis csendet kérek.

Kling. Kling.

Kérlek legyetek csendben.

KHM. KHM.

Ti is ott hátul. És a konyhában is. Köszönöm. Beszédet mondanék.

Koc-koc. Kling. Kling.

2007. december 15-e van, mint tudjátok. Itt az ideje, hogy köszönetet mondjak a férjemnek. Miért is?

13 12 éve ezen a napon tudtam rávenni, hogy először csókoljon meg. Jó, nem volt nehéz, legalább is azt hiszem. Aztán 7 éve ezen a napon el is vett feleségül. Egészen szűk körben vagyunk, mindenki tudja, hogy a német családi-adózás miatt ütöttök nyélbe a frigyet. Hogy több legyen A. fizetése. Mindenesetre életem végégig hálás leszek a németországi adórendszer kidolgozóinak!

Tudjátok azt is, hogy mindig is tudtunk élni!

Vannak pillanatok, amit sosem fogok elfelejteni. Például mikor a párizsi romantikus hétvégére gondolok, amit pár éve kaptam a férjemtől ajándékba. Tessék? Hogy nem is voltam még Párizsba? Jó, akkor azt nem fogom elfelejteni, amikor az ősöreg Skodával mentünk Szentendrére. Mindig lerobbantunk. Milyen idők voltak!

Azt sem felejtem, hogy milyen romantikus körülmények között kaptam meg a jegygyűrűmet a vőlegénytől. Hogyan? Hogy mindenki tudja, hogy az ékszerésztől kapott kölcsöngyűrűkben esküdtünk, mert a miénket elfelejtette megrendelni a férjem? Persze aztán elkészültek. Pár hónapig hordtam csak, mert aztán kihíztam őket. Igen, a gyűrűt. Miért csodálkoztok? Mondjuk, ez maradjon köztünk!

A gyerekek születése! Nem a férjem volt az az apuka, aki elájult volna egy kis… MINDENTŐL. Nagyon derekasan helytállt Apuka, dicsért az orvos másnap. Nekem csak annyit mondott, „anyuka magánál kicsit elszakadt a cérna”. Tessék?

Nem fogom elfelejteni, amikor Pepénél az ügyeletes orvosjelölt az uramtól kérdezi, hogy az üvegen a minta szerinte magzatvíz-e. Tudálékosan nézegette A., én meg nem mertem szólni, hogy büfészakos mérnök a férjem, nem orvos. Jó, Bakkánál helyén volt az eszed, bár Balatonról indulva nem tankoltál előre, így nemcsak azért kellett izgulunk, hogy a három 18-as génnel rendelkező gyerekünk egészséges-e, hanem azért is, hogy eljutunk-e a kórházig. ZK-nál? Nem tudom, hogy volt-e apuka, aki reggel 7-kor fejét a falnak döntve elalszik a szülőszobában, miközben felesége vajúdik. Nem gond, köztünk marad, nem fogom felemlegetni.

Mindig is tudtunk élni!

Évfordulónk sosem marad el koccintás nélkül, van mire inni! Hogy nem iszunk se pezsgőt, se bort? Azért koccinthatunk:



Köszönök mindent. Nemcsak udvariasságból mondom: Tudjuk, hogy van is mit!

[Csók]

PS: A kritikus 2 X 7-es év jön!!!
PS: Eddig azt hittem, csak azt nem tudom megjegyezni, hogy milyen benzin kell az autómba...