Advent első vasárnapja

Meggyújtottuk az első gyertyát az adventi koszorúnkon. Elkezdődött a Karácsonyi szezon. Hurrá! Persze sosem tanulunk hibáinkból, így mindig izgalmasan alakul a december.

November utolsó hétvégéjén felrakjuk az ablakdíszeket. Azokat, amik elektromos árammal működnek. Így biztosítjuk, hogy a gyerekek egész hónapban játszanak a konnektorral. Közben megjön az év végi elszámoló villanyszámlánk, legszívesebben azonnal levenném az összes ablakdísz-égősort. Így nemcsak azon izgulok, hogy a gyerekek kivégzik magukat, hanem közben a rohanó villanyórát is látom.

Adventi kalendárium: December elsején kapják meg a gyerekek. Délelőtt, mert akkor jut eszembe. Kiszaladok a garázsba, hogy behozzam. A naptárakat tartalmazó zacskóban megtaláltam a saját ajándékomat. Amit én vettem magamnak és a férjem fog (remélhetőleg) becsomagolni és a fa alá csempészni. Az adventi kalendáriumban az a különlegesen felemelő, hogy Karácsonyig megy a hiszti, hogy egy nap kinyithassak egynél több ablakot. Nem vagyok türelmes típus, így december elsején délután már kiabálok velük, hogy felőlem megehetitek az összest most azonnal, de akkor kidobom a papírnaptárt AZONNAL. ZK kevesebb, mint 24 óráig bírta, aztán szavamon fogott: Tegnap este elbújt és az összes ablakot kinyitotta és megette az összes csokit. (Nincs kép, de elképzelhetitek. Az a jó, hogy torokgyulladása van, így a csoki után küldtem egy kis fokhagymát, ellensúlyozva az édességet…)

Pepe benyújtja a kívánságlistáját. 4 item van rajta, de egyiket sem fogja megkapni, mert már az összes ajándékát megvettem. Így jár az a gyerek, akinek a mamája nem szeret semmi sem az utolsó pillanatra hagyni. Bocs.

Adventi koszorú. Mindig vasárnap gyújtjuk meg. Kicsit izgulni kell, hogy a gyerekek ne égessék le a szemöldöküket, amikor újra és újra elfújják a gyertyát. Akkor persze nem izgulok, amikor Pepe titokban ellopja a kamrapolcon eldugott gyufát és elkezd egyedül tüzelni.

Szerencsére december második hétvégéjére maradt a kerti fák „kidíszítése”. A kültéri égőket még nem vettem elő, így az ablakok még többnyire tiszták, mert a gyerekek nem töltöttek órákat, az orrukat és koszos kezüket az ablaküvegnek nyomva, hogy bámulják a kertben a fényeket.