Karácsony

December 22-én ülünk az autóban, megyünk a Vörösmarty tér felé. Eredetileg Betlehemet nézni és mézeskalácsot enni, de aztán inkább kolbász lett belőle és fagyoskodás. És hiszti a H&M-ben pókemberes jelmezért, Hello Kitty-s hajcsattért, de most nem erről akarok írni, hanem arról, hogy gondoltam az autóban összezárva jó alkalom adódik, hogy hergeljem a családomat az ünnepek alkalmából. Igen, kicsit feszültek vagyunk, de mit várhatok három gyerekkel…

Én: Ki mit kér Karácsonyra a Jézuskától?

Mindenki szavába folytatom is:

Én: Én kérek egy órát, egy táskát, ruhákat, krémeket, fürdőszereket, könyveket, filmeket, CD-ket. Mit is kérek még? Új telefont. Ja, azt tegnap kaptam. Akkor még sok jó könyvet. Ja, és ékszert Katulától.

Pepe: Én kérek egy földgömböt. Magyarország térképet. Korongos játékot. Legó kikötőt daruval. Azt külön kell megvenni hozzá. Transformereket. Pókemberes nadrágot. És és és… Több nem jut eszembe.

Én: Bakka és te mit kérsz?

Bakka: Vájat.

Én: És Papika, te mit kérsz?

Papa: Egy papucsot.

Nos azt hiszem, hogy világos, hogy kik lesznek azok a családtagjaim, akik szívből fognak tudni örülni az ünnepeknek, és élvezni az ajándékokat. És kik lesznek azok az egyének, akik elégedetlenek lesznek, és azon fognak gondolkozni, hogy mit nem kaptak meg, amit pedig szerettek volna.

Úgy gondolom, hogy egy olyan olvasóm van, akit nem ismerek személyesen (szia Jakab Kata!), neki és családjának boldog Karácsonyt kívánok. A többiekkel úgyis találkozunk előbb vagy utóbb, nekik majd szóban!