Csak azt tudom felhozni mentségemül, hogy nem akarattal csináltam. Egy pillanatra lekapcsolt az agyam. Persze TV nézés közben történt. Így teljesen érthető a dolog…
Bakka igazi nő. Szereti a szép ruhákat. Rajong a cipőkért. (Főleg, ha „lakozottak”.) Sosem hagyja el a házat megfelelő kiegészítők nélkül. Természetesnek tartja, hogy körülötte forog a világ, és az sem zavarja, hogy világos számára, hogy ezt csak Ő gondolja így. (Mikulástól kaptak egy levelet a héten. Pepe teljesen odavolt, hogy a Mikulás írt neki. Bakka ezt teljesen természetesnek vette. Írt. Neki személyesen. Miért ne tette volna?)
Pár hónapja elkezdte magát hercegnő-szakértővé képezni. Egyelőre ez abban merül ki, hogy naponta megnézi a Hamupipőkét (Disney, 1950). A gond nem is ezzel van. Illetve nemcsak ezzel, hiszen tagadom, hogy a gyerekeim tévéznének. De a DVD nem TV! A DVD: DVD!
Hanem azzal, hogy megint hibáztam. Nagyot és drágát!
Miért is?
Álmodozva nézzük a film nagyjelenetét [Én is, aki pedig feketében jelent meg a templomi esküvőjén!], ahol egy hatalmas palota báltermében Hamupipőke a névtelen Herceggel táncol. Nincs magyarázat arra a tényre, hogy a következő mondat csúszott ki a számon:
„Bakka, majd a Te esküvőd is ilyen lesz!”
Persze a lányom rögtön vette a lapot és csak annyit vetett oda nekem válaszként, hogy:
„Jó Mamika, de ilyen ruhát is akarok!”
OK. Rendben. Szólok a Papának, hogy bérelje ki Schönbrunn-t.
Nem hiába tanítom a gyerekeimet arra, hogy egy gigantikus pénztárcának tekintsék apjukat…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése