1. Kimosom a kádat és feltöltöm meleg vízzel.
2. Leengedem a vizet, miután ZK hisztériás rohamot kapott, mert ő akarta kimosni a kádat fürdés előtt.
3. ZK a zuhannyal kimossa a tiszta kádat.
4. Felmosom a fürdőszobát először.
5. ZK bedugja a dugót, vizet ereszt a kádba.
6. ZK fürdőhabot kér.
7. ZK „úszni kezd háton”.
8. Megfenyegetem ZK-t, hogy kiveszem a kádból, ha még több vizet locsol ki a kádból.
9. Másodszor is felmosom a fürdőszobát.
10. ZK sampont kér. [Ez meglepetés, mert hónapok óta nem engedi, hogy megmossuk a haját. Bevizezni sem szereti. Igen, koszos a haja. Miért kérdezitek?]
11. Csak akkor kaphat sampont, ha a haját elől is bevizezi.
12. ZK kinyitja a csapot, és vizezni kezdi a haját.
13. Felmosom a fürdőszobát harmadszor.
14. Be akarom samponozni ZK haját. Nem hagyja. Maga akarja csinálni.
15. Sampont adok neki. Figyelmeztetem, hogy ne kenje a sampont a szemébe.
16. ZK besamponozza a haját.
17. Ki akarom öblíteni a sampont ZK hajából. ZK nem hagyja.
18. ZK sampont a szemébe keni. Üvölt.
19. Csap alá kényszerítem. Leöblítem a haját és kimosom a szemét. ZK üvölt, csapkodja a vizet.
20. Felmosom a fürdőszobát negyedszer. Átöltözöm.
21. ZK a fürdőhabbal újra megmossa a haját.
22. Újra leöblítem. ZK újra üvölt. Csapkod a lábával.
23. Ötödszörre mosom fel a fürdőszobát.
24. Kiveszem ZK-t a kádból. Üvölt és mutogat, hogy hajat akar szárítani.
25. Bejönnek ZK testvérei. Ők is fürödnének. Nem engedem. Ma már nem fürdik több gyerekek. Utasítom őket, hogy vegyenek pizsamát. Aki ellenkezik, annak nem lesz mese! Elmennek pizsamát húzni.
26. ZK-t megtörlöm, majd saját maga megszárítja a haját. Drukkolok, hogy véletlenül ne ölje meg magát a hajszárítóval.
27. A maradék vizet leengedem a kádból.
28. ZK utasít, hogy szagoljam meg a haját. Napok óta nem érzek szagokat, influenzás vagyok. De ZK haja tiszta. Miskó keresztelője óta először, ami úgy emlékszem szeptemberben volt! Már csak a hajvágás van hátra!
2007. december 31., hétfő
Hogyan mosom meg ZK haját 28 egyszerű (és gyors) lépésben?
2007. december 30., vasárnap
A nagy sült krumpli áttörés
Igyekszem egészségesen etetni a gyerekeimet, ami nem mindig egyszerű feladat.
Pepének volt egy korszaka, amikor párizsin, joghurton és mézes tejen élt.
ZK leginkább édességeket eszik és mézes tejet. Ma megevett néhány falat paradicsomos tésztát: ritka öröm volt.
Bakka eddig mindent megevett (és mézes tejet ivott), de most kezd válogatni.
Étterembe a lehető legritkábban járunk, mert az idegeim nem bírják, ahogy a három gyerek szétszedi a vendéglőt, még mi ebédelni próbálunk. Ennél már csak az rosszabb, hogy az étkezés végén ragaszkodnak hozzá, hogy saját maguk vigyék ki a tányérokat, poharakat a mosogatóhelyiségbe. Elképzelhetitek a pincérek kényszeredett mosolyát…
Gyorséttermekbe sosem viszem őket, hiszen tudjuk, milyen egészségtelen ott a koszt. Helyesbítek. Gyorséttermekbe csak ritkán megyünk, mióta a Super Size Me végén a kivágott jelenetek között láttuk azt, amikor Morgan Spurlock különböző éttermek sült krumplijaival kísérletezett, hogy mennyi idő alatt penészednek meg. Néhány hét végzett mindegyik mintával. Kivéve a McDonald’s sült krumplijával. Az hét hónap múlva is frissnek tűnt, bár kőkemény volt. Sajnos azonban újra helyesbítenem kell. Helyesen úgy hangzik a kijelentés, hogy gyorsétterem drive-thru-jában csak akkor veszünk sült krumplit és narancslevet, ha a gyerekek hisztije már elviselhetetlen. Szinte mindennap elvisz az utunk egy McDonald’s előtt. Naponta próbálkoznak. Ahogy bírunk ellenállunk, bár köztudott, hogy idegeink nincsenek kötélből…
Amire ki akarok lyukadni, az, hogy évek óta hiába próbálom meggyőzni Pepééket, hogy mi is tudunk otthon sült krumplit készíteni, ami talán egy kicsivel jobb is a „boltinál”. Nem hisznek nekünk. Nyilván a vesztüket akarjuk. Mi mást? Hiszen a szüleik vagyunk!
Tegnap azonban megtörtént az áttörés!
Mivel hetek óta nem vásároltam, így a férjem csöppet zavarban volt, mit is készítsen a gyerekeknek ebédre. Virsli volt (kaptunk egy virslifőző-gépet is karácsonyra, így két biciklizés között virslit eszünk 24-e óta…) sült krumplival.
Megették. Repetát is kértek belőle. Azt mondták, hogy ilyen finom krumplit életükben nem ettek. Uzsonnára is azt kérnek. Este is süssünk még. Ne is menjünk többet a McDonald’s-ba. „Maximum évente egyszer” – mondta Pepe. (Remélem nem a születésnapi zsúrjára gondol…)
A férjem nem kóstolta meg a sült tökélyt mert szénhidrát szegény diétán van. Én meg nem mertem, mert gyanúsan barna volt a krumplik belseje.
Mondtam, hogy régen vásároltam!
Pepének volt egy korszaka, amikor párizsin, joghurton és mézes tejen élt.
ZK leginkább édességeket eszik és mézes tejet. Ma megevett néhány falat paradicsomos tésztát: ritka öröm volt.
Bakka eddig mindent megevett (és mézes tejet ivott), de most kezd válogatni.
Étterembe a lehető legritkábban járunk, mert az idegeim nem bírják, ahogy a három gyerek szétszedi a vendéglőt, még mi ebédelni próbálunk. Ennél már csak az rosszabb, hogy az étkezés végén ragaszkodnak hozzá, hogy saját maguk vigyék ki a tányérokat, poharakat a mosogatóhelyiségbe. Elképzelhetitek a pincérek kényszeredett mosolyát…
Gyorséttermekbe sosem viszem őket, hiszen tudjuk, milyen egészségtelen ott a koszt. Helyesbítek. Gyorséttermekbe csak ritkán megyünk, mióta a Super Size Me végén a kivágott jelenetek között láttuk azt, amikor Morgan Spurlock különböző éttermek sült krumplijaival kísérletezett, hogy mennyi idő alatt penészednek meg. Néhány hét végzett mindegyik mintával. Kivéve a McDonald’s sült krumplijával. Az hét hónap múlva is frissnek tűnt, bár kőkemény volt. Sajnos azonban újra helyesbítenem kell. Helyesen úgy hangzik a kijelentés, hogy gyorsétterem drive-thru-jában csak akkor veszünk sült krumplit és narancslevet, ha a gyerekek hisztije már elviselhetetlen. Szinte mindennap elvisz az utunk egy McDonald’s előtt. Naponta próbálkoznak. Ahogy bírunk ellenállunk, bár köztudott, hogy idegeink nincsenek kötélből…
Amire ki akarok lyukadni, az, hogy évek óta hiába próbálom meggyőzni Pepééket, hogy mi is tudunk otthon sült krumplit készíteni, ami talán egy kicsivel jobb is a „boltinál”. Nem hisznek nekünk. Nyilván a vesztüket akarjuk. Mi mást? Hiszen a szüleik vagyunk!
Tegnap azonban megtörtént az áttörés!
Mivel hetek óta nem vásároltam, így a férjem csöppet zavarban volt, mit is készítsen a gyerekeknek ebédre. Virsli volt (kaptunk egy virslifőző-gépet is karácsonyra, így két biciklizés között virslit eszünk 24-e óta…) sült krumplival.
Megették. Repetát is kértek belőle. Azt mondták, hogy ilyen finom krumplit életükben nem ettek. Uzsonnára is azt kérnek. Este is süssünk még. Ne is menjünk többet a McDonald’s-ba. „Maximum évente egyszer” – mondta Pepe. (Remélem nem a születésnapi zsúrjára gondol…)
A férjem nem kóstolta meg a sült tökélyt mert szénhidrát szegény diétán van. Én meg nem mertem, mert gyanúsan barna volt a krumplik belseje.
Mondtam, hogy régen vásároltam!
2007. december 29., szombat
Karácsonyi randomata
Azt hiszem, mindenki irigykedhet, hogy nem velem és a gyerekeimmel tölthette a Karácsonyt. A férjem új munkát keres: bár nagyon szeret minket, szeretne egy kicsit többet utazni, néhány vasárnapot és ünnepnapot reptéri magányban tölteni…
23-án díszítettük a fát. A gyerekek bicikliket kaptak ajándékba, amiket egy hatalmas dobozba rejtett a Jézuska. A dobozt a férjem szállította haza, persze ment a könnyebb ellenállás irányába és a munkahelyéről hozott egyet (28-án vissza is vitte!). A doboz oldalán hatalmas céges jelzések díszelegtek, nyilván Pepe egy pillanat alatt összerakja a képet a Cég és a Jézuska kapcsolatáról… [Nem vette észre, mert csak az egyik oldalon engedtem kicsomagolni a dobozt.] A doboz nagy volt. A gyerekek nem is vettek tudomást róla 24-én. „Ez biztos nem a miénk, hanem Papikájé vagy Mamikájé”, mondta Pepe.
Íme a doboz:
23-án díszítettük a fát. A gyerekek bicikliket kaptak ajándékba, amiket egy hatalmas dobozba rejtett a Jézuska. A dobozt a férjem szállította haza, persze ment a könnyebb ellenállás irányába és a munkahelyéről hozott egyet (28-án vissza is vitte!). A doboz oldalán hatalmas céges jelzések díszelegtek, nyilván Pepe egy pillanat alatt összerakja a képet a Cég és a Jézuska kapcsolatáról… [Nem vette észre, mert csak az egyik oldalon engedtem kicsomagolni a dobozt.] A doboz nagy volt. A gyerekek nem is vettek tudomást róla 24-én. „Ez biztos nem a miénk, hanem Papikájé vagy Mamikájé”, mondta Pepe.
Íme a doboz:
A fánk gyönyörű volt, és kivételesen nem is ferde. Minden évben ferde, valamit elnézett idén A. Én díszítettem, ha megnézzük a csúcsdíszünket, ami a kifinomultság magasiskolája, nyilvánvaló, hogy miért nem design blogom van:
Díszítés után persze előjött a masszív szorongásom:
Én: Mi lesz, ha a gyerekek kiábrándulnak belőlünk az ajándékok miatt?
A.: Ez a jó az egészben: maximum Jézuskából ábrándulhatnak ki.
Nem, nem ábrándultak ki, bár Pepével különösen jó együtt karácsonyozni. 24-én este a következő kifogásokat és kéréseket fogalmazta meg:
1. Miért nem kaptam meg a piros korongcsapatot? [Kapott két zöldet, fehéret, feketét, de úgy tűnik, hogy a piros a kulcscsapat, amit viszont nem kapott a Jézuska sehol…]
2. Reménykedtem, hogy elhozza a Jézuska a pókember jelmezt. [A jelmez tiszta műszál, amire Pepe viszont allergiás…]
3. Elmegyünk a kisboltba Pokemont venni? [NEM!!!]
4. Miért kaptunk ilyen sok ruhát és ilyen kevés játékot? [Tessék???]
5. Miért kaptak a lányok egy nagy várat [sátrat], én csak két kicsi tranformers? [CSAK!!!]
6. Mikor jön újra a Jézuska? [Nem szokásom kínozni a gyerekeimet, de a fentiek után, boldogan mondtam, hogy EGY ÉV MÚLVA!!!]
Nyilván tőlem tanulta a harácsolást és elégedetlenséget, mert amikor kibontottam az ajándékomat egyáltalán nem voltam boldog. Három gyerek után nem rózsakvarc fülbevalóra számítottam, hanem brillre? igazgyöngyre? Mindenesetre mielőtt leszúrhattam volna A.-t, ő gyorsan megkérdezte, hogy szerintem milyen kő van benne. Tudtam: rózsakvarc. Valóban rózsakvarc volt. Rózsakvarc, amit nyáron a gyerekeim gyűjtögettek az Alpokban. Katula ékszerész csiszolta meg. Ritkán áll el szavam ajándéktól. Most megtörtént!
Biciklik. Hatalmas öngólt lőttünk. Praktikus ajándék a kerékpár, mert a gyerekek nagyon örülnek neki. Mi úgy gondoltuk, hogy simán le fogjuk tudni beszélni őket arról, hogy kipróbálják. Nem sikerült. 24-én, 25-én és 26-án is, hóban-fagyban bicikliztek. Bakkának ez az első kontra nélküli kerékpárja. Kicsit sajnáltam, mert elfelejtettünk szólni neki, hogyan fékezzen. A jeges leejtőn A. hiába rohant utána nem érte utol… Hatalmasat repült, de meglepetésre minden gond nélkül visszaült rá. Nagy a hercegnős bringa vonzereje!!! Igen, mi vagyunk az a család, akik síbox és síléc helyett, az autónk tetején kerékpárral közlekedtünk az ünnepek alatt. Jövőre szánkót kapnak, és ha egy kis szerencsém van, nem lesz hó!!!
A gyerekeimet sikerült hosszú évek munkájával beidomítanom, hogy nincs ünnep … na mi nélkül? … szép ruha és fotózás nélkül. Minden mennyből az angyal után már maguktól álltak be a fotózáshoz, akkor is, ha nem volt a közelben fényképezőgép. És, hogy a kicsit is megemlítsem, igen, tudom, hogy ideje lenne levágni a haját…
PS: Jó hír, hogy a futócipő, amit kaptam kicsi. A rossz, hogy blokk nélkül is ki lehet nagyobbra cserélni…
PS2: Vagy nekem, vagy a férjemnek el kell végeznünk a történelem szakot. Pepe történelmi atlaszt kapott ajándékba, a kérdései felére 99 szazélékára nem tudunk válaszolni...
2007. december 23., vasárnap
Karácsony
December 22-én ülünk az autóban, megyünk a Vörösmarty tér felé. Eredetileg Betlehemet nézni és mézeskalácsot enni, de aztán inkább kolbász lett belőle és fagyoskodás. És hiszti a H&M-ben pókemberes jelmezért, Hello Kitty-s hajcsattért, de most nem erről akarok írni, hanem arról, hogy gondoltam az autóban összezárva jó alkalom adódik, hogy hergeljem a családomat az ünnepek alkalmából. Igen, kicsit feszültek vagyunk, de mit várhatok három gyerekkel…
Én: Ki mit kér Karácsonyra a Jézuskától?
Mindenki szavába folytatom is:
Én: Én kérek egy órát, egy táskát, ruhákat, krémeket, fürdőszereket, könyveket, filmeket, CD-ket. Mit is kérek még? Új telefont. Ja, azt tegnap kaptam. Akkor még sok jó könyvet. Ja, és ékszert Katulától.
Pepe: Én kérek egy földgömböt. Magyarország térképet. Korongos játékot. Legó kikötőt daruval. Azt külön kell megvenni hozzá. Transformereket. Pókemberes nadrágot. És és és… Több nem jut eszembe.
Én: Bakka és te mit kérsz?
Bakka: Vájat.
Én: És Papika, te mit kérsz?
Papa: Egy papucsot.
Nos azt hiszem, hogy világos, hogy kik lesznek azok a családtagjaim, akik szívből fognak tudni örülni az ünnepeknek, és élvezni az ajándékokat. És kik lesznek azok az egyének, akik elégedetlenek lesznek, és azon fognak gondolkozni, hogy mit nem kaptak meg, amit pedig szerettek volna.
Úgy gondolom, hogy egy olyan olvasóm van, akit nem ismerek személyesen (szia Jakab Kata!), neki és családjának boldog Karácsonyt kívánok. A többiekkel úgyis találkozunk előbb vagy utóbb, nekik majd szóban!
Én: Ki mit kér Karácsonyra a Jézuskától?
Mindenki szavába folytatom is:
Én: Én kérek egy órát, egy táskát, ruhákat, krémeket, fürdőszereket, könyveket, filmeket, CD-ket. Mit is kérek még? Új telefont. Ja, azt tegnap kaptam. Akkor még sok jó könyvet. Ja, és ékszert Katulától.
Pepe: Én kérek egy földgömböt. Magyarország térképet. Korongos játékot. Legó kikötőt daruval. Azt külön kell megvenni hozzá. Transformereket. Pókemberes nadrágot. És és és… Több nem jut eszembe.
Én: Bakka és te mit kérsz?
Bakka: Vájat.
Én: És Papika, te mit kérsz?
Papa: Egy papucsot.
Nos azt hiszem, hogy világos, hogy kik lesznek azok a családtagjaim, akik szívből fognak tudni örülni az ünnepeknek, és élvezni az ajándékokat. És kik lesznek azok az egyének, akik elégedetlenek lesznek, és azon fognak gondolkozni, hogy mit nem kaptak meg, amit pedig szerettek volna.
Úgy gondolom, hogy egy olyan olvasóm van, akit nem ismerek személyesen (szia Jakab Kata!), neki és családjának boldog Karácsonyt kívánok. A többiekkel úgyis találkozunk előbb vagy utóbb, nekik majd szóban!
2007. december 22., szombat
die ärzte made my christmas
Hi Daniella!
the die ärzte management is extra nice, so please send your unused tickets along with a print of this eMail to the adress stated below.
Please also let us know which concert you wanna attend in 2008 and the management will put you on the guestlist for this show or send you tickets as soon as the unused tickets are here.
All the best
Alex
the die ärzte management is extra nice, so please send your unused tickets along with a print of this eMail to the adress stated below.
Please also let us know which concert you wanna attend in 2008 and the management will put you on the guestlist for this show or send you tickets as soon as the unused tickets are here.
All the best
Alex
2007. december 21., péntek
ZK beszél…
Pepe jóval elmúlt két éves, amikor elkezdett beszélni és egészesen sokáig tartott míg eljutott mondatokig. Bakka két évesen már teljes mondatokkal szórakoztatott minket. Mivel állandóan beszélnek, nem igazán várjuk, hogy ZK is csatlakozzon a kórushoz. Néhány szót mond, amit mindenki ért: Mama, Papa, Pipi, Katika, Emma, nem, én, kaka [ez a focistát is jelenti!], jó, aha [végre!!!]. Vannak szavak, amiket legtöbben ki tudnak találni: Vau-vau. Hápi. Hat-hét-hat. [Hiszen számolni is tud! Hány éves vagy ZK? Hat-hét, jön a válasz.] Hinta-alinta. Aztán jönnek azok, amit csak mi értünk: Ádi (Ági), Ija (Zsiga), Kaka (Kata). Hip-hop (Kérlek Mamika, emeljél fel.) Azt hiszem ennyi a lista.
A héten azonban megtörtént az áttörés. ZK kimondta az első olyan szókapcsolatokat, amik már mondatnak tekinthetők. Íme a lista:
ÉN NEM!!! [Ehhez nem fűzök kommentárt. Aki ismeri ZK-t tudja, hogy ezt komolyan kell venni, bármi ellen is tiltakozik. Egyébként az öltözködésről volt éppen szó.]
Ezt ide. [Mondta mindezt a telefonba a nagymamájának. Közben egy nagy adag gyurmát mutatott és a farmnadrágja zsebét, amibe az egészet sikerült bedolgoznia.]
Emma kaka. [Valamiért berágott a nővérére és ezt vágta a fejéhez. Bakka persze felháborodott, és kezdte letarolni a húgát, verbálisan és fizikailag is. Én meg arra gondoltam, hogy lehet, hogy nem jó ötlet a lányoknak közös szobát tervezni…]
Izgalmas éveknek nézünk elébe!
A héten azonban megtörtént az áttörés. ZK kimondta az első olyan szókapcsolatokat, amik már mondatnak tekinthetők. Íme a lista:
ÉN NEM!!! [Ehhez nem fűzök kommentárt. Aki ismeri ZK-t tudja, hogy ezt komolyan kell venni, bármi ellen is tiltakozik. Egyébként az öltözködésről volt éppen szó.]
Ezt ide. [Mondta mindezt a telefonba a nagymamájának. Közben egy nagy adag gyurmát mutatott és a farmnadrágja zsebét, amibe az egészet sikerült bedolgoznia.]
Emma kaka. [Valamiért berágott a nővérére és ezt vágta a fejéhez. Bakka persze felháborodott, és kezdte letarolni a húgát, verbálisan és fizikailag is. Én meg arra gondoltam, hogy lehet, hogy nem jó ötlet a lányoknak közös szobát tervezni…]
Izgalmas éveknek nézünk elébe!
2007. december 20., csütörtök
Pepe megírta levelét
Íme:
Betűhív átírás:
KORONGOSA
KORONGPAT
FEKETE
VILÁGOS
ZÖLD
PIROS
[Most ne menjünk bele mi is ez a mágneses-korongos játék, mert a világ legnagyobb hülyesége… Pepe rajong érte: „Ha meghalok, a koporsómba rakjátok be a korongokat is!”]
Javaslatomra a lábtörlő alá rakta be, onnan biztos elviszi a Jézuska.
Másnap reggel persze ment megnézni, mi történt a levelével. Jézuska és az angyalok sem jártak felénk, mert a levél még ott volt. [Tudom, botrányos szülők vagyunk. Teljesen elfelejtkeztünk róla, hogy kivegyük onnan.]
Pepe: Miért nem vitte el?
Én: Nem tudom, lehet, hogy nem volt rá ideje.
Pepe: Biztos Pettsonéknál volt.
Én: Biztos.
[Kicsit később.]
Pepe: Maradj fenn éjjel jó sokáig, vagy egész éjjel.
Én: Jó, egész éjjel fennmaradok. [Én? Ha-ha!]
Pepe: Ha látod a Jézuskát vagy egy angyalt, akkor add neki oda a levelemet.
Én: Rendben.
Pepe: És ha nem viszik el a levelemet, akkor vegyétek meg ti a korongokat!
Betűhív átírás:
KORONGOSA
KORONGPAT
FEKETE
VILÁGOS
ZÖLD
PIROS
[Most ne menjünk bele mi is ez a mágneses-korongos játék, mert a világ legnagyobb hülyesége… Pepe rajong érte: „Ha meghalok, a koporsómba rakjátok be a korongokat is!”]
Javaslatomra a lábtörlő alá rakta be, onnan biztos elviszi a Jézuska.
Másnap reggel persze ment megnézni, mi történt a levelével. Jézuska és az angyalok sem jártak felénk, mert a levél még ott volt. [Tudom, botrányos szülők vagyunk. Teljesen elfelejtkeztünk róla, hogy kivegyük onnan.]
Pepe: Miért nem vitte el?
Én: Nem tudom, lehet, hogy nem volt rá ideje.
Pepe: Biztos Pettsonéknál volt.
Én: Biztos.
[Kicsit később.]
Pepe: Maradj fenn éjjel jó sokáig, vagy egész éjjel.
Én: Jó, egész éjjel fennmaradok. [Én? Ha-ha!]
Pepe: Ha látod a Jézuskát vagy egy angyalt, akkor add neki oda a levelemet.
Én: Rendben.
Pepe: És ha nem viszik el a levelemet, akkor vegyétek meg ti a korongokat!
2007. december 19., szerda
Autóval közlekedünk ÉS jó példát is mutatok...
Az Alkotás utcában áll a forgalom, mi a busz-sávban jó tempóban haladunk előre.
Pepe: Mamika, a busz-sávban megyünk!
Én: Igen, tudom. Ha megállít a rendőr minket, akkor kezdjetek nagyon köhögni, és akkor majd azt mondom, hogy betegek vagytok, és orvoshoz kell sietnünk.
Pepe: Nem lenne jobb az igazságot megmondani?
Én: Mit?
Pepe: Azt, hogy azért megyünk a busz-sávban, mert nagy a dugó.
Pepe: Mamika, a busz-sávban megyünk!
Én: Igen, tudom. Ha megállít a rendőr minket, akkor kezdjetek nagyon köhögni, és akkor majd azt mondom, hogy betegek vagytok, és orvoshoz kell sietnünk.
Pepe: Nem lenne jobb az igazságot megmondani?
Én: Mit?
Pepe: Azt, hogy azért megyünk a busz-sávban, mert nagy a dugó.
2007. december 18., kedd
Advent harmadik vasárnapja
Jó, mert nem tudjátok, hogy mi volt vasárnap és mi hétfőn…
Felraktuk a kerti díszeket. Csak azért mentünk ki a kertben, mert a szomszédhoz néhány tűzoltó és mentő érkeztek. A gyerekek rohantak persze katasztrófa-turistáskodni. Pepe szavait idézem: „szénmono volt a szomszédban, de Bakka ezt még nem érti”. [Nem történt szerencsétlenség! Jól van mindenki. Nem, a mi kazánunk nem a házban van, hanem a garázsban. Rólunk úgy fogtok hallani, hogy a garázs robbant fel…]
Megcsináltuk az ablakdíszítést, mű-hóval. Nagyon lelkesek voltak a gyerekek, főleg ZK, de nem igazán gyerekeknek való feladat. A kert felől raktuk fel, mert hiába van rajta a spray-n (?), hogy lakásban is lehet használni, én nem mertem. Jó is volt, mert rettenetesen büdös, bár a gyerekek előszeretettel szagolgatták…
Újabb gyertyát gyújtottunk meg a koszorún.
Pepe megírta levelét a Jézuskának, de ez már egy másik történet...
Felraktuk a kerti díszeket. Csak azért mentünk ki a kertben, mert a szomszédhoz néhány tűzoltó és mentő érkeztek. A gyerekek rohantak persze katasztrófa-turistáskodni. Pepe szavait idézem: „szénmono volt a szomszédban, de Bakka ezt még nem érti”. [Nem történt szerencsétlenség! Jól van mindenki. Nem, a mi kazánunk nem a házban van, hanem a garázsban. Rólunk úgy fogtok hallani, hogy a garázs robbant fel…]
Megcsináltuk az ablakdíszítést, mű-hóval. Nagyon lelkesek voltak a gyerekek, főleg ZK, de nem igazán gyerekeknek való feladat. A kert felől raktuk fel, mert hiába van rajta a spray-n (?), hogy lakásban is lehet használni, én nem mertem. Jó is volt, mert rettenetesen büdös, bár a gyerekek előszeretettel szagolgatták…
Újabb gyertyát gyújtottunk meg a koszorún.
Pepe megírta levelét a Jézuskának, de ez már egy másik történet...
2007. december 15., szombat
Tudunk élni, de nagyon!
[Pezsgős pohár a kézben. Villával kocogtatom. Mert proli vagyok.]
Koc-koc. Khm. Khm.
Egy kis csendet kérek.
Kling. Kling.
Kérlek legyetek csendben.
KHM. KHM.
Ti is ott hátul. És a konyhában is. Köszönöm. Beszédet mondanék.
Koc-koc. Kling. Kling.
2007. december 15-e van, mint tudjátok. Itt az ideje, hogy köszönetet mondjak a férjemnek. Miért is?
13 12 éve ezen a napon tudtam rávenni, hogy először csókoljon meg. Jó, nem volt nehéz, legalább is azt hiszem. Aztán 7 éve ezen a napon el is vett feleségül. Egészen szűk körben vagyunk, mindenki tudja, hogy a német családi-adózás miatt ütöttök nyélbe a frigyet. Hogy több legyen A. fizetése. Mindenesetre életem végégig hálás leszek a németországi adórendszer kidolgozóinak!
Tudjátok azt is, hogy mindig is tudtunk élni!
Vannak pillanatok, amit sosem fogok elfelejteni. Például mikor a párizsi romantikus hétvégére gondolok, amit pár éve kaptam a férjemtől ajándékba. Tessék? Hogy nem is voltam még Párizsba? Jó, akkor azt nem fogom elfelejteni, amikor az ősöreg Skodával mentünk Szentendrére. Mindig lerobbantunk. Milyen idők voltak!
Azt sem felejtem, hogy milyen romantikus körülmények között kaptam meg a jegygyűrűmet a vőlegénytől. Hogyan? Hogy mindenki tudja, hogy az ékszerésztől kapott kölcsöngyűrűkben esküdtünk, mert a miénket elfelejtette megrendelni a férjem? Persze aztán elkészültek. Pár hónapig hordtam csak, mert aztán kihíztam őket. Igen, a gyűrűt. Miért csodálkoztok? Mondjuk, ez maradjon köztünk!
A gyerekek születése! Nem a férjem volt az az apuka, aki elájult volna egy kis… MINDENTŐL. Nagyon derekasan helytállt Apuka, dicsért az orvos másnap. Nekem csak annyit mondott, „anyuka magánál kicsit elszakadt a cérna”. Tessék?
Nem fogom elfelejteni, amikor Pepénél az ügyeletes orvosjelölt az uramtól kérdezi, hogy az üvegen a minta szerinte magzatvíz-e. Tudálékosan nézegette A., én meg nem mertem szólni, hogy büfészakos mérnök a férjem, nem orvos. Jó, Bakkánál helyén volt az eszed, bár Balatonról indulva nem tankoltál előre, így nemcsak azért kellett izgulunk, hogy a három 18-as génnel rendelkező gyerekünk egészséges-e, hanem azért is, hogy eljutunk-e a kórházig. ZK-nál? Nem tudom, hogy volt-e apuka, aki reggel 7-kor fejét a falnak döntve elalszik a szülőszobában, miközben felesége vajúdik. Nem gond, köztünk marad, nem fogom felemlegetni.
Mindig is tudtunk élni!
Évfordulónk sosem marad el koccintás nélkül, van mire inni! Hogy nem iszunk se pezsgőt, se bort? Azért koccinthatunk:
Köszönök mindent. Nemcsak udvariasságból mondom: Tudjuk, hogy van is mit!
[Csók]
PS: A kritikus 2 X 7-es év jön!!!
PS: Eddig azt hittem, csak azt nem tudom megjegyezni, hogy milyen benzin kell az autómba...
Koc-koc. Khm. Khm.
Egy kis csendet kérek.
Kling. Kling.
Kérlek legyetek csendben.
KHM. KHM.
Ti is ott hátul. És a konyhában is. Köszönöm. Beszédet mondanék.
Koc-koc. Kling. Kling.
2007. december 15-e van, mint tudjátok. Itt az ideje, hogy köszönetet mondjak a férjemnek. Miért is?
Tudjátok azt is, hogy mindig is tudtunk élni!
Vannak pillanatok, amit sosem fogok elfelejteni. Például mikor a párizsi romantikus hétvégére gondolok, amit pár éve kaptam a férjemtől ajándékba. Tessék? Hogy nem is voltam még Párizsba? Jó, akkor azt nem fogom elfelejteni, amikor az ősöreg Skodával mentünk Szentendrére. Mindig lerobbantunk. Milyen idők voltak!
Azt sem felejtem, hogy milyen romantikus körülmények között kaptam meg a jegygyűrűmet a vőlegénytől. Hogyan? Hogy mindenki tudja, hogy az ékszerésztől kapott kölcsöngyűrűkben esküdtünk, mert a miénket elfelejtette megrendelni a férjem? Persze aztán elkészültek. Pár hónapig hordtam csak, mert aztán kihíztam őket. Igen, a gyűrűt. Miért csodálkoztok? Mondjuk, ez maradjon köztünk!
A gyerekek születése! Nem a férjem volt az az apuka, aki elájult volna egy kis… MINDENTŐL. Nagyon derekasan helytállt Apuka, dicsért az orvos másnap. Nekem csak annyit mondott, „anyuka magánál kicsit elszakadt a cérna”. Tessék?
Nem fogom elfelejteni, amikor Pepénél az ügyeletes orvosjelölt az uramtól kérdezi, hogy az üvegen a minta szerinte magzatvíz-e. Tudálékosan nézegette A., én meg nem mertem szólni, hogy büfészakos mérnök a férjem, nem orvos. Jó, Bakkánál helyén volt az eszed, bár Balatonról indulva nem tankoltál előre, így nemcsak azért kellett izgulunk, hogy a három 18-as génnel rendelkező gyerekünk egészséges-e, hanem azért is, hogy eljutunk-e a kórházig. ZK-nál? Nem tudom, hogy volt-e apuka, aki reggel 7-kor fejét a falnak döntve elalszik a szülőszobában, miközben felesége vajúdik. Nem gond, köztünk marad, nem fogom felemlegetni.
Mindig is tudtunk élni!
Évfordulónk sosem marad el koccintás nélkül, van mire inni! Hogy nem iszunk se pezsgőt, se bort? Azért koccinthatunk:
Köszönök mindent. Nemcsak udvariasságból mondom: Tudjuk, hogy van is mit!
[Csók]
PS: Eddig azt hittem, csak azt nem tudom megjegyezni, hogy milyen benzin kell az autómba...
Újabb bizonyíték, hogy az ärzte a világ legjobb zenekara!!!
Hi Daniella,
We have forwarded your mail to fanpost@bademeister.com which is the right address for letters like this one.
They will get back to you. Not sure if they can help, but let's hope so! :-)
Sorry to hear you missed the concert.
Hopefully you'll make it toGermany on the next tour then!
Kind regards,
the DÄOF team (official fanclub)
We have forwarded your mail to fanpost@bademeister.com which is the right address for letters like this one.
They will get back to you. Not sure if they can help, but let's hope so! :-)
Sorry to hear you missed the concert.
Hopefully you'll make it toGermany on the next tour then!
Kind regards,
the DÄOF team (official fanclub)
2007. december 13., csütörtök
Mein Leben is die Hölle, wo ist der Noteausgang? Zu viel sex, zu wenig schlaf - wofür werd ich denn nur bestraft?
Dear Bela B., Farin and Rod,
I will be short and sweet, please bear with me. (Actually, I AM short and sweet but this is not my point…)
Having three children under six, being a Hungarian and living in Hungary AND being ärzte fans is not an easy thing. But we take it very seriously: We go to your concerts whenever you come near Budapest. We buy your CDs. (Never download any music (yours or others) illegally from the Internet!) Teach the kids to appreciate your music when driving to and from kindergarten.
This summer, my husband and I decided that we totally deserved to attend one of your concerts in Germany. To make things actually come true, we picked Hamburg, ordered the tickets online, bought airplane tickets, made hotel and restaurant reservations.
We have anticipated the long weekend until it has become clear that the kids would not get better. Yes, they are sick. SICK. AGAIN.
Therefore, we cannot make it to Hamburg. I know, I know the concert will not be the same without us in the audience. Sorry for that!
I feel that you could be extra nice to us and send two tickets to one of your shows next year in exchange for the unused Hamburg tickets. I am not asking for a stage pass or anything like that but just two small tickets for two miserable parents (or two parents of miserable children. Depends on your point of view…). It’s not like I would not buy tickets because if you decided to ignore me, (which I am sure you will), I just go ahead and purchase them through Eventim again but I think that the karmic balance of things should not be upset.
I am REALLY looking forward to hearing from you! (What else could I look forward to in December with three small children. Christmas?)
Love,
Daniella aus Ungarn
PS: If the tour sucks, don’t bother about this letter.
I will be short and sweet, please bear with me. (Actually, I AM short and sweet but this is not my point…)
Having three children under six, being a Hungarian and living in Hungary AND being ärzte fans is not an easy thing. But we take it very seriously: We go to your concerts whenever you come near Budapest. We buy your CDs. (Never download any music (yours or others) illegally from the Internet!) Teach the kids to appreciate your music when driving to and from kindergarten.
This summer, my husband and I decided that we totally deserved to attend one of your concerts in Germany. To make things actually come true, we picked Hamburg, ordered the tickets online, bought airplane tickets, made hotel and restaurant reservations.
We have anticipated the long weekend until it has become clear that the kids would not get better. Yes, they are sick. SICK. AGAIN.
Therefore, we cannot make it to Hamburg. I know, I know the concert will not be the same without us in the audience. Sorry for that!
I feel that you could be extra nice to us and send two tickets to one of your shows next year in exchange for the unused Hamburg tickets. I am not asking for a stage pass or anything like that but just two small tickets for two miserable parents (or two parents of miserable children. Depends on your point of view…). It’s not like I would not buy tickets because if you decided to ignore me, (which I am sure you will), I just go ahead and purchase them through Eventim again but I think that the karmic balance of things should not be upset.
I am REALLY looking forward to hearing from you! (What else could I look forward to in December with three small children. Christmas?)
Love,
Daniella aus Ungarn
PS: If the tour sucks, don’t bother about this letter.
2007. december 12., szerda
A mérleg
Nem, nem a fogyókúráról lesz szó.
Hanem a mérleg két serpenyőjéről.
Az egyikben van a holnapi repülőjegyünk, die ärtze koncerjegyünk csütörtök este Hamburgban, a szombati foglalásunk a little red nevű étterembe.
Mi van a mérleg másik seprenyőjében?
A beteg gyerekek...
Hanem a mérleg két serpenyőjéről.
Az egyikben van a holnapi repülőjegyünk, die ärtze koncerjegyünk csütörtök este Hamburgban, a szombati foglalásunk a little red nevű étterembe.
Mi van a mérleg másik seprenyőjében?
A beteg gyerekek...
2007. december 11., kedd
Kritika, amelyet talán érdemes lenne fontolóra vennem...
Pepe: Mióta ismerlek Titeket, sokkal többet szidod a Papát, mint ahányszor dicséred.
2007. december 10., hétfő
Advent második vasárnapja
Nincs szebb annál, mint karácsonyi hagyományokat teremtünk a gyerekeinknek! Ezen a hétvégén két program volt soron. Összefoglalva elmondhatom, hogy gyerekek nélkül egyszerűbb lett volna. Nyilván ez nemcsak a karácsonyi hagyományokra vonatkozik, hanem az életre általában, de szokásomhoz híven későn sírok, mert már itt van három (gyerek) a házamban…
Szombaton kimentünk Schönnbrunnba, hogy megmutassuk a hatalmas feldíszített fát. Hihetetlen hangulatos volt.
Szombaton kimentünk Schönnbrunnba, hogy megmutassuk a hatalmas feldíszített fát. Hihetetlen hangulatos volt.
A gyerekek mit csináltak? A földön fetrengtek:
Karácsonyi hangverseny is volt éppen. Pepe befogta a fülét, úgy menekült: „nem bírom ez a zajt!” [egy iskolai kórus néhány tagja cincogott egy-két karácsonyi dalt], a lányok egy közeli villanyoszlopot nyalogattak…
Vasárnap gyertyát gyújtottunk, szerencsére erre ZK nem figyelt fel, így még nem égett le a házunk:
És süteményt sütöttünk. Mézeskalácsot és szilvalekváros beiglit. Rémálmaim voltak, hogy hova fog ez az esemény fejlődni, de a gondos előkészítő munkának köszönhetően [én!] minden, a sütiket is beleértve, kiválóan alakult.
A néhány gondos olvasómnak feltűnhet Bakka piros arca. Nem mondtam? Lázas! Legalább azt a hagyományt is folytathatjuk, hogy személyesen kívánunk boldog karácsonyt szeretett gyerekorvosunknak!
2007. december 6., csütörtök
Ígéret szép szó...
Én: Idén is meg kellett valamit ígérned a Mikulásnak?
Pepe: Igen.
Én: És te mit ígértél meg?
Pepe: Csak egy kis apróságot.
Én: Mit?
Pepe: Hogy nem leszek többet szemtelen.
Én: Ez egy KIS apróság neked?
Pepe: [Nincs válasz.]
Pepe: Igen.
Én: És te mit ígértél meg?
Pepe: Csak egy kis apróságot.
Én: Mit?
Pepe: Hogy nem leszek többet szemtelen.
Én: Ez egy KIS apróság neked?
Pepe: [Nincs válasz.]
Mikulás dilemma
Tavaly őrült nagy botrányt csapott Pepe az óvodai Mikulás-ünnepség után. Történt, hogy a Mikulás „valahogy” tudomást szerzett arról, hogy Pepe pepézik, azaz egy pelenkát morzsolgat elalvás előtt, és megígértette vele, hogy nem fogok többet pepézni. A fiam mindezt így kommentálta nekem: „Mit volt mit tennem, megígértem. Különben nem kaptam volna ajándékot.” Én természetesen felháborodtam, hogy miért zsarolja a Mikulás a gyerekemet. Miért akkor kell nevelnie, amikor ünnepelni kellene valamit. Miért ígértetnek meg valamit, amit úgysem fog betartani a gyerek. Az eset után Pepe hetekig merengett a morális problémám, hogy megígért valakinek valamit, amit nem volt szándékában betartani. Mit fog ehhez szólni a Jézuska? Lehet, hogy most ezért nem kap majd ajándékot? Vagy, ahogy a feministák mondják, miért kell egy hatalmas, mitikus apa-figurának morális ítéletet hozni a gyerekünk viselkedéséről. (Persze mindezt én mondom, aki hetek óta nem hagyja ki azt a ziccert, hogy azzal „zsarolja” a gyerekeit, hogy ha nem viselkednek rendesen, akkor nem biztos, hogy kapnak bármit is a Mikulástól…)
Ezek után a dilemma tárgya az volt, hogy idén a munkahelyi Mikulás-ünnepségen nekem kellett előre megmondani a Mikulásnak, hogy mit is mondjon a gyerekeimről. Mondja azt, hogy jól viselkedettek, szófogadóak voltak, jó sportolnak, vagy pedig mondja azt, hogy jó lenne, ha kevesebbet hisztiznének, rendbe tartanák a szobájukat, és nem veszekednének.
Végül aztán a jobbik én-em kerekedett felül, és nem használtam fel a Mikulást arra, hogy megbosszuljam a gyerekeim egész éves rosszaságait, és elkerültem a se-hús, se-hal megoldást is, hogy „tudom, hogy jó voltál, de azért a szobádban rendet csinálhatnál esténként”, és a Mikulás csupa jót mondott a gyerekeimről.
Ennek ellénére, ZK és Bakka megijedt a Mikulástól, bár később legyőzték a félelmüket és odamentek a csomagokért.
Pepe a következőképpen kommentálta az esetet: „Ez nem lehetett az igazi Mikulás. Egyrészt a szakálla gumival volt rögzítve, másrészt egy ütött kopott sporttáskában voltak a csomagok és nem a puttonyában. Az igazi Mikulást különben sem olyan egyszerű meglátni. Ahhoz nagyon csöndben kell lenni és el kell bújni.”
Ezek után a dilemma tárgya az volt, hogy idén a munkahelyi Mikulás-ünnepségen nekem kellett előre megmondani a Mikulásnak, hogy mit is mondjon a gyerekeimről. Mondja azt, hogy jól viselkedettek, szófogadóak voltak, jó sportolnak, vagy pedig mondja azt, hogy jó lenne, ha kevesebbet hisztiznének, rendbe tartanák a szobájukat, és nem veszekednének.
Végül aztán a jobbik én-em kerekedett felül, és nem használtam fel a Mikulást arra, hogy megbosszuljam a gyerekeim egész éves rosszaságait, és elkerültem a se-hús, se-hal megoldást is, hogy „tudom, hogy jó voltál, de azért a szobádban rendet csinálhatnál esténként”, és a Mikulás csupa jót mondott a gyerekeimről.
Ennek ellénére, ZK és Bakka megijedt a Mikulástól, bár később legyőzték a félelmüket és odamentek a csomagokért.
Pepe a következőképpen kommentálta az esetet: „Ez nem lehetett az igazi Mikulás. Egyrészt a szakálla gumival volt rögzítve, másrészt egy ütött kopott sporttáskában voltak a csomagok és nem a puttonyában. Az igazi Mikulást különben sem olyan egyszerű meglátni. Ahhoz nagyon csöndben kell lenni és el kell bújni.”
2007. december 5., szerda
A pehelykukac-vár építésének lépései
Persze csak a gyerekek hívják pehelykukac-várnak, én úgy: hogy fordítsuk az egész házat a feje tetejére. Egyébként nem igazán tudom mi is ez a vár, vagy miért van szükségünk rá, mert igyekszem elkerülni, hogy szóba álljak a gyerekeimmel…
1. Ébredjük fel reggel és vetkőzzünk pucérra. (A gyerekek, nem a szülők!)
2. A pizsamákat dobáljuk szét a gyerekszobában. A piszkos pelenkát dugjuk el, lehetőleg úgy, hogy csak néhány nap múlva találják meg a szülők.
3. A könyvespolcról pakoljuk le az összes könyvet és halmozzuk őket a legkisebb bűnöző ágyára. (Kivéve a Bibliát. Pepe: Az a Képes Bibliám! Ne bántsátok!)
4. Hordjuk rá az összes gyerekágyneműt.
(A szülők ezen a pontos szoktak lebotorkálni a konyhába teáért.)
5. A szülők ágyneműjét is lopjuk el. Húzzuk végég a poros szobákon a készülő várig. (Az ágyneműt, nem a szülőket!)
6. Hordjuk be a gyerekszobába az összes mozdítható bútort. Ezekkel barikádozzuk el a szoba bejáratát.
7. Pisiljünk a parkettára. (Bocs, ZK, nem mondtad, hogy tartsam titokban!)
8. Hordjuk néhány tucat plüssállatot akupac vár tetejére. Továbbá, néhány műanyagtároló-doboz tartalmát is ürítsük a halomra.
9. Az elkészült várban játszunk 10 másodpercet.
10. Szóljunk a szüleinknek, hogy reggelit kérünk és hagyjuk el a tett színhelyét.
Mivel hideg, esős napok járnak, nem bánom az egészet. Reggeli után mondhatom, hogy játszunk rendrakást, ami általában eltart délig. Ki mondta, hogy ilyen időben nehéz a gyerekeket szórakoztatni?
1. Ébredjük fel reggel és vetkőzzünk pucérra. (A gyerekek, nem a szülők!)
2. A pizsamákat dobáljuk szét a gyerekszobában. A piszkos pelenkát dugjuk el, lehetőleg úgy, hogy csak néhány nap múlva találják meg a szülők.
3. A könyvespolcról pakoljuk le az összes könyvet és halmozzuk őket a legkisebb bűnöző ágyára. (Kivéve a Bibliát. Pepe: Az a Képes Bibliám! Ne bántsátok!)
4. Hordjuk rá az összes gyerekágyneműt.
(A szülők ezen a pontos szoktak lebotorkálni a konyhába teáért.)
5. A szülők ágyneműjét is lopjuk el. Húzzuk végég a poros szobákon a készülő várig. (Az ágyneműt, nem a szülőket!)
6. Hordjuk be a gyerekszobába az összes mozdítható bútort. Ezekkel barikádozzuk el a szoba bejáratát.
7. Pisiljünk a parkettára. (Bocs, ZK, nem mondtad, hogy tartsam titokban!)
8. Hordjuk néhány tucat plüssállatot a
9. Az elkészült várban játszunk 10 másodpercet.
10. Szóljunk a szüleinknek, hogy reggelit kérünk és hagyjuk el a tett színhelyét.
Mivel hideg, esős napok járnak, nem bánom az egészet. Reggeli után mondhatom, hogy játszunk rendrakást, ami általában eltart délig. Ki mondta, hogy ilyen időben nehéz a gyerekeket szórakoztatni?
2007. december 4., kedd
Breach
Fogalmam sincs mi a magyar címe a filmnek, persze DVD-n láttuk. Mozi lehetősége teljesen kizárva mostanában...
Mivel én azokat a filmeket szeretem, amiknek a címében szerepel a szerelem szó, a férjem meg a sci-fi-t, vagy, ha Angelina Jolie meztelen, (gondolom, hogy egyikkel sincs egyedül), elég nehéz közös nevezőt találni. A problémáról egyébként sokkal viccesebben ír Para-Kovács Imre itt. (Nem, nem olvasom a Hóciőt. Miért?)
Breach viszont egy közös nevező volt.
Pár éve volt nagy hír Amerikában Robert Hanssen története, aki becsületes amerikai ügynöklétére információkat árult Moszkvának, úgy, hogy a háza közelében lévő erdőben rejtett el a titkos anyagokat, amiket aztán a gonosz oroszok összeszedtek. Jó kis pénzt keresett vele.
A film ezen az igaz történeten alapszik és nagyon jó. Ezt abból mértem le, hogy este 9-kor kezdtük el nézni és nem aludtam el 9 óra10 perckor (pedig szoktam!). Ryan Phillippe játszotta azt a fiatal ügynököt, aki bár tök hülyének tűnik, végül mégis elkapja a zsiványt. Bocs. Nem gondoltam, hogy valaki azt hiszi, hogy a végén nem.
Ryan Phillippe-ről eddig annyit tudtam, hogy Reese Witherspoon férje volt, amíg meg nem csalta, aki ezért kirakta a szűrét. A Veszedelmes viszonyok amerikai tini-változatának (Igen, láttam. Miért?) forgatásán jöttek össze, és nagyjából ezt az egy filmjét láttam RP-nek. Amire ki akarok lyukadni, hogy nagyon jól játszotta a beszari kis ügynököt, aki az orráig nem lát, és két balkeze van, de aztán a végére összeszedi magát.
Ajánlom!
Mivel én azokat a filmeket szeretem, amiknek a címében szerepel a szerelem szó, a férjem meg a sci-fi-t, vagy, ha Angelina Jolie meztelen, (gondolom, hogy egyikkel sincs egyedül), elég nehéz közös nevezőt találni. A problémáról egyébként sokkal viccesebben ír Para-Kovács Imre itt. (Nem, nem olvasom a Hóciőt. Miért?)
Breach viszont egy közös nevező volt.
Pár éve volt nagy hír Amerikában Robert Hanssen története, aki becsületes amerikai ügynöklétére információkat árult Moszkvának, úgy, hogy a háza közelében lévő erdőben rejtett el a titkos anyagokat, amiket aztán a gonosz oroszok összeszedtek. Jó kis pénzt keresett vele.
A film ezen az igaz történeten alapszik és nagyon jó. Ezt abból mértem le, hogy este 9-kor kezdtük el nézni és nem aludtam el 9 óra10 perckor (pedig szoktam!). Ryan Phillippe játszotta azt a fiatal ügynököt, aki bár tök hülyének tűnik, végül mégis elkapja a zsiványt. Bocs. Nem gondoltam, hogy valaki azt hiszi, hogy a végén nem.
Ryan Phillippe-ről eddig annyit tudtam, hogy Reese Witherspoon férje volt, amíg meg nem csalta, aki ezért kirakta a szűrét. A Veszedelmes viszonyok amerikai tini-változatának (Igen, láttam. Miért?) forgatásán jöttek össze, és nagyjából ezt az egy filmjét láttam RP-nek. Amire ki akarok lyukadni, hogy nagyon jól játszotta a beszari kis ügynököt, aki az orráig nem lát, és két balkeze van, de aztán a végére összeszedi magát.
Ajánlom!
2007. december 3., hétfő
Advent első vasárnapja
Meggyújtottuk az első gyertyát az adventi koszorúnkon. Elkezdődött a Karácsonyi szezon. Hurrá! Persze sosem tanulunk hibáinkból, így mindig izgalmasan alakul a december.
November utolsó hétvégéjén felrakjuk az ablakdíszeket. Azokat, amik elektromos árammal működnek. Így biztosítjuk, hogy a gyerekek egész hónapban játszanak a konnektorral. Közben megjön az év végi elszámoló villanyszámlánk, legszívesebben azonnal levenném az összes ablakdísz-égősort. Így nemcsak azon izgulok, hogy a gyerekek kivégzik magukat, hanem közben a rohanó villanyórát is látom.
Adventi kalendárium: December elsején kapják meg a gyerekek. Délelőtt, mert akkor jut eszembe. Kiszaladok a garázsba, hogy behozzam. A naptárakat tartalmazó zacskóban megtaláltam a saját ajándékomat. Amit én vettem magamnak és a férjem fog (remélhetőleg) becsomagolni és a fa alá csempészni. Az adventi kalendáriumban az a különlegesen felemelő, hogy Karácsonyig megy a hiszti, hogy egy nap kinyithassak egynél több ablakot. Nem vagyok türelmes típus, így december elsején délután már kiabálok velük, hogy felőlem megehetitek az összest most azonnal, de akkor kidobom a papírnaptárt AZONNAL. ZK kevesebb, mint 24 óráig bírta, aztán szavamon fogott: Tegnap este elbújt és az összes ablakot kinyitotta és megette az összes csokit. (Nincs kép, de elképzelhetitek. Az a jó, hogy torokgyulladása van, így a csoki után küldtem egy kis fokhagymát, ellensúlyozva az édességet…)
Pepe benyújtja a kívánságlistáját. 4 item van rajta, de egyiket sem fogja megkapni, mert már az összes ajándékát megvettem. Így jár az a gyerek, akinek a mamája nem szeret semmi sem az utolsó pillanatra hagyni. Bocs.
Adventi koszorú. Mindig vasárnap gyújtjuk meg. Kicsit izgulni kell, hogy a gyerekek ne égessék le a szemöldöküket, amikor újra és újra elfújják a gyertyát. Akkor persze nem izgulok, amikor Pepe titokban ellopja a kamrapolcon eldugott gyufát és elkezd egyedül tüzelni.
Szerencsére december második hétvégéjére maradt a kerti fák „kidíszítése”. A kültéri égőket még nem vettem elő, így az ablakok még többnyire tiszták, mert a gyerekek nem töltöttek órákat, az orrukat és koszos kezüket az ablaküvegnek nyomva, hogy bámulják a kertben a fényeket.
November utolsó hétvégéjén felrakjuk az ablakdíszeket. Azokat, amik elektromos árammal működnek. Így biztosítjuk, hogy a gyerekek egész hónapban játszanak a konnektorral. Közben megjön az év végi elszámoló villanyszámlánk, legszívesebben azonnal levenném az összes ablakdísz-égősort. Így nemcsak azon izgulok, hogy a gyerekek kivégzik magukat, hanem közben a rohanó villanyórát is látom.
Adventi kalendárium: December elsején kapják meg a gyerekek. Délelőtt, mert akkor jut eszembe. Kiszaladok a garázsba, hogy behozzam. A naptárakat tartalmazó zacskóban megtaláltam a saját ajándékomat. Amit én vettem magamnak és a férjem fog (remélhetőleg) becsomagolni és a fa alá csempészni. Az adventi kalendáriumban az a különlegesen felemelő, hogy Karácsonyig megy a hiszti, hogy egy nap kinyithassak egynél több ablakot. Nem vagyok türelmes típus, így december elsején délután már kiabálok velük, hogy felőlem megehetitek az összest most azonnal, de akkor kidobom a papírnaptárt AZONNAL. ZK kevesebb, mint 24 óráig bírta, aztán szavamon fogott: Tegnap este elbújt és az összes ablakot kinyitotta és megette az összes csokit. (Nincs kép, de elképzelhetitek. Az a jó, hogy torokgyulladása van, így a csoki után küldtem egy kis fokhagymát, ellensúlyozva az édességet…)
Pepe benyújtja a kívánságlistáját. 4 item van rajta, de egyiket sem fogja megkapni, mert már az összes ajándékát megvettem. Így jár az a gyerek, akinek a mamája nem szeret semmi sem az utolsó pillanatra hagyni. Bocs.
Adventi koszorú. Mindig vasárnap gyújtjuk meg. Kicsit izgulni kell, hogy a gyerekek ne égessék le a szemöldöküket, amikor újra és újra elfújják a gyertyát. Akkor persze nem izgulok, amikor Pepe titokban ellopja a kamrapolcon eldugott gyufát és elkezd egyedül tüzelni.
Szerencsére december második hétvégéjére maradt a kerti fák „kidíszítése”. A kültéri égőket még nem vettem elő, így az ablakok még többnyire tiszták, mert a gyerekek nem töltöttek órákat, az orrukat és koszos kezüket az ablaküvegnek nyomva, hogy bámulják a kertben a fényeket.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)