Nem tudom, hogy büszke legyek, vagy szomorú…
Tanító néni: Hol voltál, Pepe, nyáron?
Pepe: Írországban.
Tanító néni: Pepe, tudom, hogy irigykedni nem szép dolog, de most mégis azt kell mondanom, hogy irigyellek.
Pepe: Á, ne irigyelj, Kriszti néni!
Tanító néni: ???
Pepe: Rázott a repülőgép, esett az eső, a szállodai szobánk ablaka egy kocsmára nézett, reggel korán a kukásautók ébresztettek.
***
És ráadásként a mai terv: Egy repülőgépet tervezett a barátjával. A tervek persze megint hazajöttek. Pepe egyetlen problémája: "Mamika, fogunk szerinted a felszálláshoz repülési engedélyt kapni?"
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
8 megjegyzés:
kifexek ettől a gyerektől:O))))))))
mióta idetaláltam, egy fokkal szebb a világ komolyan.Pedig nem gondoltam volna hogy lehet még fokozni:) jó olvasni rólatok, ha nincs friss bejegyzés, akkor olvasom a korábbiakat:D
Pepe elég jól összefoglalta Írországot: eső és kocsma... Isteni...
És ne feledjük, hogy Pepe percről percre jobban hasonlít az anyjára- a szarkazmusát tekintve legalábbis biztosan.
én most abból a szemszögből nézném, hogy nagyon utáltam gyerekként, amikor az óvónéni vagy a tanítónéni visszamondott mindenfélét az anyukámnak. akármi kis hülye zavarbaejtő vagy szerinte vicces dolgot. :-(
Füles: Pepe is utálja. És azt még jobban, amikor én mesélek róla. 1000-szer ugyanazt a történetet. Csak forgatja a szemét... De hát az anyja vagyok. Ez a dolgom...
IMÁDOM a Fiad stílusát!
Annyira jófej. És milyen gyakorlatias már! Hozzáteszem teljesen igaza van. :)
Kellemes 7végét!
Megjegyzés küldése