2009. szeptember 18., péntek

Miért nem vagyok gastroblogger?

Pepe a héten beíratta magát karate edzésre, aminek eredményeképpen csütörtökön nem tudta a megszokott időben elfogyasztani az uzsonnáját, aminek hatására edzés után ZK-val összeverekedtek egy müzli-szeleten: „Mamika, olyan éhesek vagyunk! Mindjárt éhen halunk! MAAAAAAAAAMIKA!!!”

Így beláttam nincs sok választásom, vacsorát kell főznöm. Ki is gondoltam, hogy tojásos-spenótos nokedlit fogok csinálni. Pár hónapja vendégségben voltunk a szomszédnál, annyira egyszerűnek tűnt, ahogy Ági összedobta, míg én valamiről pofáztam.

Mivel gyorsan kellett a vacsora, az első probléma, amivel szembesültem az volt, hogyan fogom mikrohullámú sütő nélkül a mélyhűtött spenótot gyorsan felolvasztani. Gondoltam, amíg megoldom a problémát, kiveszem a fagyasztóból a zacskót. Feltúrok mindent, de csak négy adag sóskát találtam, ami azt jelenti, hogy az utóbbi bevásárláskor spenót helyett sóskát vettem. MEGINT. Ez a rohadt paraj-spenót-sóska dolog mindig összezavar…

Gyorsan átláttam, így nem lesz tojásos-spenótos nokedli. Nem gond, lesz helyette tojásos-répás-nokedli. Mert répám van. Amit meg is reszeltem: az almareszelőn kezdtem, de gyanús lett a dolog, hogy a túl nagy répanyesettekkel gond lehet, így a kislyukú reszelőn folytattam. Amit sosem használok, és amiről legyen elég annyit elmondanom, hogy nem az én karizmaimnak találták ki.

Következő lépésként előveszem a szakácskönyvet, hogy kinézem a nokedli receptjét. Nem akartam azzal alázni magamat, hogy az anyukámat felhívom, gondoltam egyedül is megoldom a problémát. Meg is oldottam, bár vagy 25 percben került, míg rájöttem, hogy a nokedli helyett a galuska címszót keressem…

A receptsegítségével elkészítettem a répás-tojásos-lisztes masszát, ami nagyon gyanúsan nézett ki. Kis töprengés és receptátolvasás után rájöttem, hogy víz is kell hozzá. Hozzáadtam.

Következő lépésként elővettem a tili-toli típusú galuska-szaggatómat. A gyerekek még sosem látták a szerkezetet, mert galuskát főzni annyira bonyolult dolog, hogy nem szoktam csinálni, így kellő sokadalom keletkezett a konyhában. Miután elült az érdeklődés hullám a szerkezet iránt, észrevettem, hogy az bizony berozsdásodott. Mivel a masszát már bekevertem, nem tudtam irányt váltani, a legjobb tudásom szerint megpucoltam.

Jó érzékkel ezen a ponton állt be ZK segíteni, így ketten néztük, hogyan forr fel a legnagyobb lábosomban a víz. Jó sokáig tartott!

Azt tudtam, hogy akkor főtt meg a galuska, ha feljön a felszínre. De a kis tili-toli szerkezetem, annyira kislyukú, hogy alighogy belepottyant a forrásban lévő vízbe a tészta, rögtön fel is jött a felszínre. Gyorsan konzultálok a szakácskönyvvel, ami azt mondja 1 perc alatt megfő, úgyhogy veszem is ki a galuskákat. Persze kapkodok, nem csepegtettem le eléggé a megfőtt galacsinokat, így a tálban meglehetősen gusztustalan vizes massza alakul ki. Nem gond, az egészet áttelepítem egy szűrőbe, hadd csepegjen le.

Ez a pont, amikor utasítom a gyerekeket, terítsenek. Amiből kialakul a szokásos vita. Néhány gyerek lázadozik a munka ellen, néhány sírva vonul el, mert nem azt az evőeszközt hozhatja az asztalhoz, amit szeretne. Kihasználva az elfoglaltságukat, gyorsan összeütöm a rántottának valót egy serpenyőben, rádobom a répás galuskát és gyorsan megsütőm.

Uborkával tálalom.

Pepe és ZK szerint a világ legjobb vacsorája volt. A véleményük azonban nem mértékadó, mert köztudott, hogy ők mindent szart megesznek.

Mit szólt a kifinomult gasztronómiai ízléséről híres Bakka a feltálalt ételhez?

Nos, ő kihányta a vacsorát.

Kedvesen nem a tányérjába, hanem a WC-be.

Mondjuk szerintem ez tök igazságtalan volt, mert nem is lett annyira szar a vacsora…

PS: Nem csoda, hogy a tili-toli szaggatom rozsdás lett. Képtelenség elmosni rendesen, pláne, hogy a nagyobbra reszelt répadarabkák itt-ott bennragadtak…

14 megjegyzés:

szuperapu írta...

Hát ezen jót nevettem! Nem volt ott A., hogy filmre vegye a történéseket? És miért nem? Miiiééért?
:DDD

Kata írta...

Megnyugtatásul közlöm, hogy gyakorlott gasztrobloggerrel is bármikor előfordulhat hasonló szitu ;o)
És az én tili - toli galuskaszaggatóm is rozsdás!!!!! Éppen most vettem egy újat, hátha azt jobban lehet takarítani ...

Ízbolygó írta...

A sóskás galuska tök finom tojással, simán folytathattad volna azzal is:-))) Én is folyton félrenézem a zacskókat..
(az amúgy gáz, hogy nekem, mint gasztrobloggernek nincs tilitolis szaggatóm csak sima, cserében én is nagyon ritkán használom?!)

Banyuc írta...

Nagyon tetszett!
Amúgy minek a répa a nokedlibe? Nálunk a simán tojásos nokedli ubisalibval mindenkinek bejön és még csak nem is csúnya annyira :) A nokedliszaggatóm szintén kislyukú, de legalább hamar megfőnek a nokik, én sokszor használom!

plim írta...

...sszus, azt hiszem, imádlak! Eddig meg voltam győződve arról, hogy rajtam kívül minden nőnek az önmegvalósítás színtere a konyha.

HJuice írta...

Daniella, a paraj=spenót. Mindkettőben van "p" betű, én erről jegyeztem meg! :D

(Különben épp a múltkor kérte tőlem egy virtuális közösség, hogy osszam meg velük a heti menünket rendszeresen, mert olyan jókat főzök. Nem tettem meg, mert ÉN tudom, hogy égettem már oda zacskós levest is... Ki kellett dobni a fazekat, annyira.)

Tinca írta...

Második napja 2-kor fekszem, mert Bakka, Pepe és ZK kalandjait olvasom. Nem lehet abbahagyni, minden történetet imádok, teljesen lenyűgöz, amit csinálsz Daniella. Ugye nem baj, ha én is rendszeres olvasód leszek? :-)

Annamária írta...

Daniella!
Kösziiiiiiiiii! Visszakaptam a konyhatündéri önbizalmam :-))))
Néha úgy érzem, teljesen reménytelen a helyzet, de az a spenótos galuska nagyon megtetszett.... Azért inkább nem számolok be a megvalósításról... :-)))
Szép hétvégét Nektek!

Pelikán írta...

Ezt most én jól kinyomtatom és kiragasztom a konyhába, nem csak én vagyok kétbalkezes, agyvezérelt háziasszony (már bocs).
Én is szakácskönyvből csinálom a nokedlit, de ilyen menő receptek az eszembe se jutnának.
Viszont most vettem kenyérsütőgépet, na ezzel aztán lehet villantani, olyan mintha szuper ügyes lennél, pedig mindent a gép csinál....
Amúgy Maimoninak van egy csomó receptje, ami NÉHA nekem is szokott sikerülni..., úgyhogy javaslom: http://praktikaksokgyerekhez.blogspot.com/

Lizzy írta...

Szia!Most olvastam bele először a blogodba, és nagyon jól szórakoztam, szóval most lassan megyek az elejére, és olvasok vissza:)
Én egyébként konyhazseni vagyok, bármi kérdésed van, bátran tedd fel:)mondjuk spenótos nokedlit nem csináltam még, de asszem nem is fogok...
És a paraj-spenót-sóska kérdés is egyszerű nálam....
Sóska-őrült vagyok, de a spenótot nem annyira szeretem.---így tudom, hogy a sóskának 1 neve van, a spenótnak 2.:)

Daniella írta...

Köszönöm szépen! Nagyon elkényeztettek! Nem lesz ebből baj???

Manéla írta...

Oltári csaj vagy :))

Tudod, sokan példát vehetnénk rólad, nem lenne annyi savanyú, szomorú, elégedetlen, örülni képtelen ember.

martine írta...

Nos... én igazán nem akarlak frusztrálni, zaklatni, gastroblogger szerepbe kényszeríteni... de... a lényeget kiragadva megkérdezném, hogy hogyan is kell pontosan SPENÓTOS (mert a másik zöld levelet utálom) galuskát csinálni????? Előre is köszönöm és ígérem, cserébe NEM osztok meg veled konyhatündérként nálam bevált recepteket :)))))

Csilla Erdélyből írta...

Olyan jó veletek kezdeni a napot, mosolygós nappal indul a hét :)
Köszi!