Pepe és Bakka a teljes kiscsoportot végig nyavalyogta, így nincsenek illúzióim, hogy ZK-val sem lesz másképp. A kérdés csak az, hogy meddig fogja bírni, hogy jó kedvűen induljon a nap. Mert az első hét kellemesen eseménytelenül telt.
Hiszen, nem az én lányom ütött először; nem az én lányom sírta el magát a csoportszoba előtt (Bakka); nem az én lányom visított, amikor kivettek valamit a kezéből; nem az én lányom csavarodott a kerítésre, nehogy be kelljen mennie az épületbe (Pepe); nem kellett bemennem az ebéd alatt a lányomhoz, mert csak sírni akart, enni nem; nem az én lányom tagadta meg az alvást.
Péntek estig tartott a nagy bátorság, amikor is ZK bőgve kapaszkodott a nyakamba, és nem akarta a sírást abbahagyni. PÉNTEK ESTE: „Azért sírok, Mamika, mert nem akarok soha többé, soha többé óvodába menni.”
Mert az érzelmi zsarolásban profi mindegyik gyerekem.
És ZK csak sírt és sírt és sírt. Azt gondoljátok, hogy kevéssé rutinos a lányom: Miért sír péntek este, amikor két napig úgysem kell az ovi felé sem néznie? Nos, talán azért mert akar valamit. És szó szót követett. És már csak a saját hangomat hallom, amint megígérem a gyerekemnek, hogy ezentúl minden este velem aludhat.
Ezt a tényt egyébként még nem mertem az apjával közölni. Bár most már tudja. Mert sok mindenre jó ez a blog…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
A cimbol sejtettem, hogy ez ZK ovi update lesz... Meg mindig jobb, ha veletek alszik, mintha minden nap be kell menni az oviba vele ebedelni :-), vagy nem?
istenem, látom hová fejlődünk mi is... és rettegek.
:)
miért eddig nem ott aludt?
Türelem! ZK még nem sejti, de mi már tudjuk, hogy egyszer eljön az idő, amikor egyáltalán nem veled akar majd aludni,sőt, jobb, ha egész hétvégére (vagy hetekre????) leléptek.
És mi van azóta az oviban?
A. is ebben reménykedik...
Megjegyzés küldése