2009. szeptember 8., kedd

Nem könnyű Pepének tanácsot adni

Pepe: A második enesek* megint csúfoltak.
Én: MÁR MEGINT MIT MONDTAK?
Pepe: Mit, mit? Hát a szokásos csigát**. Mondjuk ma már el tudtam ereszteni a fülem mellett.
Én: Nagyon jó!
Bakka: Miért nem csúfolod vissza őket?
Én: Na, ez még jobb ötlet! Meg kellene tudni, hogy hívják ezeket a gyerekeket, és akkor ki tudnánk mi is találni valami csúfolódást nekik.
Pepe: Tudom a nevüket***. De én felette állok az ilyeneknek. Nem fogok az ő szintjükre lesüllyedni.
Én: Nagyon bölcsen teszed, Pepe!

És innen kezdődött a beszélgetés elölről...

* Ezek a fiúk már tavaly óta keserítik Pepe életét.
** Mert ez rímel a nevére és mert lassan fut.
*** Ami egy kisebb fajta csodával ér fel.

7 megjegyzés:

egérke írta...

Ezek a fogalmazások annyira jópofák, és aranyosak. De azért Bakka bemondása se semmi!

matusi írta...

nem semmi!okos gyerekeid vannak nagyon:)

Pelikán írta...

Szerintem Pepe kerjen ZK-tol tanacsot....

martine írta...

Tanácsot adni talán nem könnyű Pepének.... de kérni tőle? Nekem nagyon bejön a fiad! (meg a lányaid is)

Daniella írta...

ZK hulla fáradt, így nem merünk hozzá szólni, mert annak sírás lesz a vége. és nem mindig ZK sír...

Pelikán írta...

Latod, Pepenek is ezt a modszert kellene alkalmaznia a masodikeneseken....
Amugy reszvetem a hulla faradt ZK-hoz, nekem a hullafaradt Dorim vagta le a nagyhalalt a bolt kozepen tegnap, szerencsere a sokat latott sokgyerekes ir szuloknek a szeme sem rebbent....

Virág írta...

Mommmámeg léci, mi Pepe neve!!!!!!!!!!!