Tavaly ilyenkor jó sok szó volt róla, hogy Pepével mennyire kiszúrtunk, amikor a botfülével zenei osztályba írattuk. Az énekes osztálynak másodiktól kötelező a kórusbeli éneklés is.
Én: Volt a kórusfelvétel?
Pepe: Igen.
Én: És?
Pepe: Mi és, Mamika?
Én: Kellett énekelned?
Pepe: Emlékezett Ildikó néni a hangomra.
Én: És mit mondott Ildikó néni, hogy énekelsz?
Pepe: Mélyen.
Én: Alt lettél?
Pepe: Igen, azt hiszem. És azt is mondta Ildikó néni, hogy nagyon sokat fejlődtem tavaly óta.
Na, ez már valami!
Azóta az első két próbán is túl vagyunk.
Én: Milyen volt a próba?
Pepe: Jaj, Mamika, NAGYON JÓ!
Ennek persze nagyon örülünk. És annak is, hogy Pepe esténként megállás nélkül énekelget…
Lesz valami haszna ennek az iskola dolognak…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Ha-ha-ha, Ildikó néninek jó a memóriája...
Nálunk most új dal van: "Row-row Upsy Daisy dididididergek".
Emlékeztetnélek rá, mit mondtam, amikor beírattátok ebbe az osztályba: alig várom már, hogy az első sorból élvezhessem azokat a jó kis iskolai kórusversenyeket!
a karácsonyi koncert lesz az első fellépésük. MÁR ALIG VÁROM!!!
A gimnáziumi énektanárom azt mondta, hogy énekelni mindenki tud és az énektudás gyakorlással (és szakszerű irányítással) mindenkinél fejleszthető.
Pepéből akár még operaénekes is lehet... ;)
Védőnő:
- na és mondd már mondókákat, énekel? (három éves státuszvizsgálat)
- nem.
És miért nem: mert nem engednek énekelni! Azt mondják, inkább maradjak csöndben!
szuperapu: köszönöm, te is jöhetsz a kórusversenyre!
Ildikó: ja, nekem sem volt szabad énekelnem. tök szar volt...
Megjegyzés küldése