2008. január 22., kedd

Helyzetjelentés I.

Hosszú tanakodás után A. elfogadott egy új állást. Szakmai kihívás, érdekes feladat, és a többi „maszlag”, egyetlen hátránnyal: sokat kell utaznia. (Bár a nagynéném ezt, na végre megjött a férjed esze és talált magának egy ilyen állást, felkiáltással fogadta a hírt…) Nyilván, hogy kinek mi a sok utazás az változó, de a munkaidő 40 százaléka soknak tűnik, még akkor is, ha eddig is utazott A. vagy 20 százalékot. Mindenesetre én biztattam, hogy majd tartom a frontot itthon. Ezen mindenki röhög aki ismer, de nem értem miért.

Ma reggel elutazott A.. Az első útja egy laza 4 napos csehországi kiküldetés. Semmiség. Tartom a frontot. Hogyan?

1. Tegnap egyedül tankoltam! (Értsd: Behajtottam a benzinkúthoz, odaadtam egy kedves fiatalembernek a slusszkulcsomat, majd a boltban a lányokkal megnézegettük a hercegnős újságokat, majd egy kedves lánynak átnyújtottam a férjem bankszámlájához tartozó bankkártyát. Pofon egyszerű.) Hogy mikor tankoltam utoljára önállóan? Pontosan tudom: 2005 elején, amikor A. Kínában dolgozott. De miért?

2. Este 11-kor, amikor A. csomagolni kezdett, segítőkészen megkérdeztem tőle, hogy hány inget akar magával vinni. Négyet? Egy darab nem lesz elég? Ugyanis pontosan 1 darab mosott és vasalt inge volt. Szerencsére találtam még két tisztát, de vasalatlant, így csak egyet kellett kimosnom.

3. Nyilván nagyon nehéz három gyereket egyedül, de erről per pillanat nincs szó, mert Pepe tegnap óta a nagyszülői szanatóriumban üdül. Igen, az arcüreggyulladás ráment a fülére. Rendes anyaként vittem neki tiszta ruhát. Tegnap este hazatelefonált, hogy az apjától elbúcsúzzon. Elmondta, hogy tervezett egy új repülőgépet. Remélem sikerül a terveket a NASA-nak eladnunk, és ezen meggazdagodnunk, alaposan.

4. Hogy mi van a két lánnyal? Jól vannak, ma adom le őket a másik nagymamánál. Ott lesznek csütörtök délutánig, mert ezen a héten nekem is dolgoznom kell.

Simán tartom a frontot! Bár még kellene néhány pótnagymama, hogy azt a kettőt, akiket a vérszerinti rokonság köt a gyerekeimhez (értsd: vigyázban állva várják, hogy mikor mit kell segíteni), tehermentesíteni tudjuk.

Minden érdekelt félnek, köszönök mindent.

Ahogy tudok, jövök vissza.

1 megjegyzés:

Kata írta...

Kitartás! ;o)