A gyerekeim jó tulajdonságai

Úgy érzem, hogy a gyerekeimnek ugyanannyi jó tulajdonságuk van, mint rossz. Ismerem őket, mint a tenyeremet! Nem szeretem a rossz tulajdonságaikat reklámozni (Most miért röhögsz Internet?), ezért két standard dumám van arról, hogy milyen klasszak Pepéék, ha dicsérni kell őket barátok előtt, mindig ezeket veszem elő. Idegeneknek nem szoktam a gyerekeimmel dicsekedni.

1. Milyen jószívűek. Bárkinek bármit odaadnak. Nincs veszekedés, hogy ki mivel játsszon, mert mindig meg tudnak egyezni. Megosztják szépen, bármilyük van.

2. Mennyire jó testvérek. Nagyon szeretik egymást. Imádják egymást. Mindig együtt játszanak. Nem tudnak egymás nélkül élni. Ha Pepe óvodában a lányok alig várják, hogy hazajöjjön.

Péntek este vendégek voltak. Hoztak egy kilenchónapos babát magukkal, Annácskát. A férjem nemcsak a vendégeknek főzött vacsorát, hanem Annácskának is készített egy kis sütőtök pürét, gondolván, hogy azt biztos megeheti. Így is volt. A. újra mennybe ment, hogy mennyire figyelmes.

A gyerekeim miután megállapították, hogy a baba még túl kicsi a játszáshoz, elvonultak. Én, hogy hasznossá tegyem magam, mondtam, hogy Annácska nyugodtan beleülhet ZK etetőszékébe. Azért biztos, ami biztos felkiabáltam az emeletre: „ZK! Anna beleül a székedbe! Nem baj ugye?” Úgy tűnik baj volt, mert a lányom üvöltve rohant le a lépcsőn, és limitált szókészletével próbálta megakadályozni ezt a súlyos bűntettet. Mit mondjak, sikerült!

ZK nem nagyon eszik, de most büszkén beleült a székébe, kicsit piszkálta a gombalevest, majd odébbállt. Természetesen mutatta, hogy most már használhatjuk a székét.

A beszélgetés persze a gyerekekre kanyarodott, de fentiek tükrében az egyes számú szövegemmel nem mertem előhozakodni. A másodikat viszont stréberen felmondtam. A vendégek udvariasak voltak, nem forgatták a szemüket.

Kicsit később a gyerekek már lefekvéshez készülődtek, kivételesen, a mi ágyunkban, amikor a következő beszélgetés zajlott le:

Bakka: Pepe, add ide a bakkámat. [Kb. két centire volt tőle, egyébként. Úgy tűnik rám ütött a lányom… A bakka egyébként egy hatalmas báránybőr szőnyeg, amit a lányom mindenhová magával visz, még az álmok mezejére is…]
Pepe: Nem adom.
Én: Pepe, kérlek add oda Bakkának a bakkáját. [Kb. három centire van tőlem a bakka, de minek mozduljak meg, ha ugráltathatok valakit…]
Pepe: Miért adjam a bakkáját oda annak, akit a legjobban gyűlölök a világon?

Úgy tűnik néhány dolgot megint újra kell értékelnem…