Hogy készítsünk jégpályát a kertünkben?

Szombaton fél kettőkor meccse volt A.-nak, amire Pepét is magával vitte. A lányok alvásideje ekkor van, tehát tudtam, hogy nem sok gondom lesz. De azért azt beláthatjuk, hogy ezt a meccs-dolgot, nem úszhatja meg büntetés nélkül, ezért még délelőtt javasoltam, hogy csináljunk egy korcsolyapályát a kertünkben.

A. persze rögtön hárított, hogy ez hülyeség, és nem is lehet, és úgy sem lesz jó, de nem tudta megúszni a dolgot, mert a gyerekek rögtön fellelkesedtek az ötletre. És özönlöttek ki a kertbe. (Kis túlzással. Miután minden fellelhető ruhadarabot feladtunk rájuk, kievickéltek a hóba.)

Először ki kellett jelölni egy meglehetősen vízszintes területet, ahonnan hólapát segítségével eltisztítottuk a havat. (Jó, jó, kit is akarok becsapni, a férjem eltisztította a havat). A gyerekeknek nagyon megtetszett a területet védő kis hó-falacska, amelynek funkciója, hogy meggátolja a víz elfolyását. Így kicsit kiabálni kellett velük, hogy hagyják békén a havat, nem kell megerősíteni a falat. (Hogy szeretem, amikor a gyerekeknek csinálunk valamit, de közben letorkoljuk őket, hogy nehogy segíteni merjenek, mert csak elrontják a dolgot!)

Ezek után A. elment a garázsba, hogy megkeresse a slagot. Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy ölni tudott volna a szemével, amikor hozta vissza. Minek is slag egy havas kertben, ahol mínusz öt fok van? A. a locsolócsövet a földszinti mosdóhoz rögzítette, mert a kerti csapot nem volt hajlandó kinyitni, arra hivatkozott, hogy túl sok havat kellene ellapátolni a vízakna tetejéről. Nem láttam be, hogy ez miért probléma, amin megint összeszólalkoztunk kissé, ugyanis nem tudtunk megegyezni, hogy milyen hőmérsékletű víz az ideális a jégpálya-készítéshez.

Elkezdtük a füvet locsolni. (Jó, jó A. elkezdte a füvet locsolni.) Szerencsére nem jöttek ki a szomszédok. Így nem kellett magyarázkodnunk.

A. és Pepe alaposan belocsolta a területet, ami persze közel sem volt vízszintes, de a vizes, havas, füves területre már nem lehetett utólag rámenni…

Majd elmentünk Dédit köszönteni.

Mire hazaértünk a lányokat már elbírta a jég. De Pepe leszólta, hogy nem elég sima. Alattam beszakadt, de A. nem volt hajlandó este 9-kor újra elhozni a slagot és locsolni egy kicsit, hiába mondtam neki, hogy ez kell ahhoz, hogy jó legyen a jégpályánk.

Vasárnap reggel viszont az egész kertben remekül tudtunk korcsolyázni, mert hajnalban több óra hosszat esett az ónos eső.

Kivéve a jégpályánkon, mert az nem csúszott, mert a letakarított hó alatt a fűszálak kiálltak a jégből.

PS: Amikor az anyukámnak elmeséltük ezt, rögtön mondta, hogy Mátyásföldön a szomszédjukban szintén csináltak korcsolyapályát, de ott fel is ásták a földet hozzá. Hogy ez nekem nem jutott az eszembe! Fel kellett volna ásatnom a kertet A.-val, mielőtt fellocsoljuk!!!