Ma 92 éves!
Tegnap felhívtam, hogy mikor mehetünk köszönteni. Nem volt otthon. Mára ebédre hívta néhány (fiú) unokáját, gondolom nekik vásárolt. Már nem tud sokat cipelni, így többször kell fordulnia a bolt és a lakása között.
Ma viszont reggel első dolgom volt, hogy felköszöntsem. Szomorú volt, hogy délután megyünk, mert akkor csak egy kis hidegtállal fog tudni kínálni. Megnyugtattam, hogy nem enni megyünk, hanem köszönteni...
4 megjegyzés:
Húú, nem semmi lehet, nagyon jó egészséget kívánunk Neki és gratulálunk ehhez a szép korhoz!!!! :o)
Khm, kicsit elmaszkíroztam magam :P De azért, felismersz, ugyi?
Igen, persze.
Kicsit kisminkelted magad. Nem? Vagy a hajadat vágattad le?
Nagyon megörültem tegnap az új blogodnak!
Igen, éreztem az örömöt és jól is esik ;o)
Megjegyzés küldése