1. Úgy kezdjük a sí-tanítást, hogy lifttel felvisszük a gyerekeket a hegy tetejére.
2. Leindítjuk a hegyről a kanyarodni, fékezni és megállni nem tudó gyereket.
3. Síelni tanítjuk a következő szavak ordibálásával: jobb, bal, merőleges, párhuzamos, súlypont, testsúly, terhelés, ahelyett, hogy azt mondanánk: „Látod azokat a nyuszikat a síléc elején. Igen? Úgy menj, hogy azok a nyuszik egymás felé nézzenek.”
4. Úgy adjuk rá a gyerekre a sí-szemüveget, hogy az lecsúszik. A gyerek nem lát. Azért lejön a hegyről.
5. A liftnél elmagyarázzuk, hogy kell felszállni, de a leszállásról nem ejtünk szót. A kellő pillanatban lelökjük a csákányról a mit sem sejtő gyereket. A lift kezelője szerencsére kimenti a lift alól.
6. A liftnél várakozva kirúgom a gyerek alól a léceit. Hanyatt esik. Szerencsére van rajta bukósisak. Nagyot koppan. Először sírja el magát Pepe a síelés alatt.
7. Bekenjük naptejjel a gyerek arcát, kivéve az orrát. 9-től 4-ig süt a nap. Este jövünk rá csak a hibára, amikor nem érjük, miért lángol vörösen a gyerek orra.
8. Előre síelünk, úgyis jön utánunk a gyerek felkiáltással. Szerencsére egy idegen felsegíti és a lécét is visszasegíti rá, amíg mi a hegyen felfelé próbáljuk megközelíteni a gyerekünket.
9. Ködben elveszítjük a gyerekünket. Erre nincs mentség. Szerencsére egy idő után a lejtő alján megtaláljuk.
10. Azt hittük, hogy pár évig fog tartani, amíg a gyerek annyira megtanul síelni, hogy lehagy minket a lejtőn. Ez fél nap alatt bekövetkezett. (Következmény: Lásd előző pont.)
Mindezek ellenére örömmel jelenthetem, hogy Pepe az első két nap síelést túlélte. Mi is.
2008. január 29., kedd
2008. január 26., szombat
Jövő héten nem leszek, …
… mert síelni megyünk!
1995 telén, amikor megismerkedtem A.-val elhatároztuk, hogy elmegyünk síelni. Ő el is ment, de engem egy társadalomtörténet szigorlat itthon tartott. Azt mondtuk, nem baj, majd jövőre. 2000-ben voltunk először közösen síelni. És most (lekopogom fán, mindkét középső ujjammal, mert elfelejtettem melyik kell, alulról-felfelé!!!) megyünk másodszor.
Úgy tűnik, hogy senki sem beteg, így, bár magam sem hiszem még, de valóban útnak indulhatunk holnap. Mivel az utóbbi két hónapban három utat is le kellett mondanunk mindenféle betegség miatt, azon az apróságon is könnyedén túlteszem magam, hogy nemcsak nem tudok síelni, de nem is igazán szeretek hideg, havas hegyen tenni-venni. A jó oldalára koncentrálok a dolognak: utazunk!
Ez jó, mert kicsit tudunk pihenni, bár az egyik gyereket magunkkal visszük.
Ez jó, mert Pepének a betegsége után biztos jót fog tenni a hegyi levegő, és remélem, a síelés azt fogja jelenteni, hogy legalább napi 12 órát fog aludni.
Három gyerek után eggyel utazni meg se kottyan, bár a lányok itthon hagyása azt jelenti, hogy fél nap után mársírunk sírok utánuk... Mindenesetre, hogy ZK az utóbbi időben kullanccsá képezte át magát, őszintén szólva, jól fog esni egy kis távolság. Kb. úgy 54 másodpercig...
Mindenesetre: nincs nyavalygás, pihenésre fel!
PS: A három napra három könyvet viszek magammal, arra az esetre, ha már az első kanyarban kitörném a lábam. Ezt. Ezt. És ezt. Remélem elég lesz, és nem kell német nyelvű kórházi magazinokra fanyalodnom...
1995 telén, amikor megismerkedtem A.-val elhatároztuk, hogy elmegyünk síelni. Ő el is ment, de engem egy társadalomtörténet szigorlat itthon tartott. Azt mondtuk, nem baj, majd jövőre. 2000-ben voltunk először közösen síelni. És most (lekopogom fán, mindkét középső ujjammal, mert elfelejtettem melyik kell, alulról-felfelé!!!) megyünk másodszor.
Úgy tűnik, hogy senki sem beteg, így, bár magam sem hiszem még, de valóban útnak indulhatunk holnap. Mivel az utóbbi két hónapban három utat is le kellett mondanunk mindenféle betegség miatt, azon az apróságon is könnyedén túlteszem magam, hogy nemcsak nem tudok síelni, de nem is igazán szeretek hideg, havas hegyen tenni-venni. A jó oldalára koncentrálok a dolognak: utazunk!
Ez jó, mert kicsit tudunk pihenni, bár az egyik gyereket magunkkal visszük.
Ez jó, mert Pepének a betegsége után biztos jót fog tenni a hegyi levegő, és remélem, a síelés azt fogja jelenteni, hogy legalább napi 12 órát fog aludni.
Három gyerek után eggyel utazni meg se kottyan, bár a lányok itthon hagyása azt jelenti, hogy fél nap után már
Mindenesetre: nincs nyavalygás, pihenésre fel!
PS: A három napra három könyvet viszek magammal, arra az esetre, ha már az első kanyarban kitörném a lábam. Ezt. Ezt. És ezt. Remélem elég lesz, és nem kell német nyelvű kórházi magazinokra fanyalodnom...
2008. január 25., péntek
Néhány tanács államvizsgázóknak
Tudom, hogy nem kért senki tanácsot tőlem, de azért összefoglalom a tapasztalataimat… (És tudom, hogy kellene egy hasonló lista „néhány tanács államvizsgáztatóknak” címmel is…
1. Ha az államvizsga része a szakdolgozatod védése is, akkor praktikus vizsga előtt a dolgozatodat átolvasnod. Nem fogja magát jól kivenni, ha azt mondod, hogy nem emlékszem, hogy erről vagy arról a témáról írtam-e.
2. Ha a bíráló kérdéseket is csatolt a bírálatához, akkor nagy a valószínűsége, hogy azokat a kérdéseket fel is fogja tenni neked a vizsgán. Valami választ ki kellene gondolnod rájuk.
3. Ha X. Y. egyik regényéről írtad a szakdolgozatodat, akkor biztos, hogy meg fognak kérdezni, hogy az író melyik más műveit ismered. Sose, ismétlen sose valld be, hogy egyiket sem. Vizsga előtt nézd meg, hogy a wikipedia mit ír a szóba jöhető könyvekről és magabiztosan sorold fel a címeket, de nehogy azt mondd, hogy „bár nem olvastam, de tudok róluk beszélni, beszéljek?”! Ha végképp nem tudsz a regénnyel kapcsolatos kérdésre válaszolni, mondd azt, hogy, nagyon régen olvastad, nem emlékszel pontosan.
4. A szaktárgyi vizsgához az előre megadott tételek közül kell húznod. Se ezen a tényen, se a kihúzott tétel címén ne lepődj meg.
5. Jól gondold meg, hogy visszaadsz-e egy tételt, mert kínos lesz, ha a második húzás még rosszabbnak tűnik, mint az első tétel, és ezért a korábbit vissza kell kérned.
6. Azoknál a tételcímeknél, ahol egy költő a téma, biztos, hogy meg fogják kérdezni, hogy melyik versét olvastad. Tudom, hogy ha az ember izgul, bizonyos agyterületeihez nehezebben tud hozzáférni, de öt év angol szak után nagyon kínos, ha egyetlen Shelley vers sem jut eszedbe. (Segítek: Ode to the West Wind egy elég híres verse.)
7. A folyamatos beszéd mindig jó taktika, pláne, ha a témánál maradsz. Nagyon másról nem érdemes beszélni.
8. Ha a vizsgáztató kijavít, sose mondd, hogy nincs igaza, pláne akkor ne, ha valójában igaz van, és te emlékszel rosszul.
9. Sose mondd előre, hogy ez-vagy-az az elmélet három részből áll, amelyek a következők… mert kínos, ha a harmadik dolog nem jut eszedbe.
10. Ha semmi sem jut eszedbe, akkor is próbálj valamit mondani, mert különben nem fogsz tudni átmenni a vizsgán!
1. Ha az államvizsga része a szakdolgozatod védése is, akkor praktikus vizsga előtt a dolgozatodat átolvasnod. Nem fogja magát jól kivenni, ha azt mondod, hogy nem emlékszem, hogy erről vagy arról a témáról írtam-e.
2. Ha a bíráló kérdéseket is csatolt a bírálatához, akkor nagy a valószínűsége, hogy azokat a kérdéseket fel is fogja tenni neked a vizsgán. Valami választ ki kellene gondolnod rájuk.
3. Ha X. Y. egyik regényéről írtad a szakdolgozatodat, akkor biztos, hogy meg fognak kérdezni, hogy az író melyik más műveit ismered. Sose, ismétlen sose valld be, hogy egyiket sem. Vizsga előtt nézd meg, hogy a wikipedia mit ír a szóba jöhető könyvekről és magabiztosan sorold fel a címeket, de nehogy azt mondd, hogy „bár nem olvastam, de tudok róluk beszélni, beszéljek?”! Ha végképp nem tudsz a regénnyel kapcsolatos kérdésre válaszolni, mondd azt, hogy, nagyon régen olvastad, nem emlékszel pontosan.
4. A szaktárgyi vizsgához az előre megadott tételek közül kell húznod. Se ezen a tényen, se a kihúzott tétel címén ne lepődj meg.
5. Jól gondold meg, hogy visszaadsz-e egy tételt, mert kínos lesz, ha a második húzás még rosszabbnak tűnik, mint az első tétel, és ezért a korábbit vissza kell kérned.
6. Azoknál a tételcímeknél, ahol egy költő a téma, biztos, hogy meg fogják kérdezni, hogy melyik versét olvastad. Tudom, hogy ha az ember izgul, bizonyos agyterületeihez nehezebben tud hozzáférni, de öt év angol szak után nagyon kínos, ha egyetlen Shelley vers sem jut eszedbe. (Segítek: Ode to the West Wind egy elég híres verse.)
7. A folyamatos beszéd mindig jó taktika, pláne, ha a témánál maradsz. Nagyon másról nem érdemes beszélni.
8. Ha a vizsgáztató kijavít, sose mondd, hogy nincs igaza, pláne akkor ne, ha valójában igaz van, és te emlékszel rosszul.
9. Sose mondd előre, hogy ez-vagy-az az elmélet három részből áll, amelyek a következők… mert kínos, ha a harmadik dolog nem jut eszedbe.
10. Ha semmi sem jut eszedbe, akkor is próbálj valamit mondani, mert különben nem fogsz tudni átmenni a vizsgán!
2008. január 22., kedd
Helyzetjelentés I.
Hosszú tanakodás után A. elfogadott egy új állást. Szakmai kihívás, érdekes feladat, és a többi „maszlag”, egyetlen hátránnyal: sokat kell utaznia. (Bár a nagynéném ezt, na végre megjött a férjed esze és talált magának egy ilyen állást, felkiáltással fogadta a hírt…) Nyilván, hogy kinek mi a sok utazás az változó, de a munkaidő 40 százaléka soknak tűnik, még akkor is, ha eddig is utazott A. vagy 20 százalékot. Mindenesetre én biztattam, hogy majd tartom a frontot itthon. Ezen mindenki röhög aki ismer, de nem értem miért.
Ma reggel elutazott A.. Az első útja egy laza 4 napos csehországi kiküldetés. Semmiség. Tartom a frontot. Hogyan?
1. Tegnap egyedül tankoltam! (Értsd: Behajtottam a benzinkúthoz, odaadtam egy kedves fiatalembernek a slusszkulcsomat, majd a boltban a lányokkal megnézegettük a hercegnős újságokat, majd egy kedves lánynak átnyújtottam a férjem bankszámlájához tartozó bankkártyát. Pofon egyszerű.) Hogy mikor tankoltam utoljára önállóan? Pontosan tudom: 2005 elején, amikor A. Kínában dolgozott. De miért?
2. Este 11-kor, amikor A. csomagolni kezdett, segítőkészen megkérdeztem tőle, hogy hány inget akar magával vinni. Négyet? Egy darab nem lesz elég? Ugyanis pontosan 1 darab mosott és vasalt inge volt. Szerencsére találtam még két tisztát, de vasalatlant, így csak egyet kellett kimosnom.
3. Nyilván nagyon nehéz három gyereket egyedül, de erről per pillanat nincs szó, mert Pepe tegnap óta a nagyszülői szanatóriumban üdül. Igen, az arcüreggyulladás ráment a fülére. Rendes anyaként vittem neki tiszta ruhát. Tegnap este hazatelefonált, hogy az apjától elbúcsúzzon. Elmondta, hogy tervezett egy új repülőgépet. Remélem sikerül a terveket a NASA-nak eladnunk, és ezen meggazdagodnunk, alaposan.
4. Hogy mi van a két lánnyal? Jól vannak, ma adom le őket a másik nagymamánál. Ott lesznek csütörtök délutánig, mert ezen a héten nekem is dolgoznom kell.
Simán tartom a frontot! Bár még kellene néhány pótnagymama, hogy azt a kettőt, akiket a vérszerinti rokonság köt a gyerekeimhez (értsd: vigyázban állva várják, hogy mikor mit kell segíteni), tehermentesíteni tudjuk.
Minden érdekelt félnek, köszönök mindent.
Ahogy tudok, jövök vissza.
Ma reggel elutazott A.. Az első útja egy laza 4 napos csehországi kiküldetés. Semmiség. Tartom a frontot. Hogyan?
1. Tegnap egyedül tankoltam! (Értsd: Behajtottam a benzinkúthoz, odaadtam egy kedves fiatalembernek a slusszkulcsomat, majd a boltban a lányokkal megnézegettük a hercegnős újságokat, majd egy kedves lánynak átnyújtottam a férjem bankszámlájához tartozó bankkártyát. Pofon egyszerű.) Hogy mikor tankoltam utoljára önállóan? Pontosan tudom: 2005 elején, amikor A. Kínában dolgozott. De miért?
2. Este 11-kor, amikor A. csomagolni kezdett, segítőkészen megkérdeztem tőle, hogy hány inget akar magával vinni. Négyet? Egy darab nem lesz elég? Ugyanis pontosan 1 darab mosott és vasalt inge volt. Szerencsére találtam még két tisztát, de vasalatlant, így csak egyet kellett kimosnom.
3. Nyilván nagyon nehéz három gyereket egyedül, de erről per pillanat nincs szó, mert Pepe tegnap óta a nagyszülői szanatóriumban üdül. Igen, az arcüreggyulladás ráment a fülére. Rendes anyaként vittem neki tiszta ruhát. Tegnap este hazatelefonált, hogy az apjától elbúcsúzzon. Elmondta, hogy tervezett egy új repülőgépet. Remélem sikerül a terveket a NASA-nak eladnunk, és ezen meggazdagodnunk, alaposan.
4. Hogy mi van a két lánnyal? Jól vannak, ma adom le őket a másik nagymamánál. Ott lesznek csütörtök délutánig, mert ezen a héten nekem is dolgoznom kell.
Simán tartom a frontot! Bár még kellene néhány pótnagymama, hogy azt a kettőt, akiket a vérszerinti rokonság köt a gyerekeimhez (értsd: vigyázban állva várják, hogy mikor mit kell segíteni), tehermentesíteni tudjuk.
Minden érdekelt félnek, köszönök mindent.
Ahogy tudok, jövök vissza.
2008. január 21., hétfő
Vezeték nélküli egér és én...
... belátom, nem vagyunk egymásnak teremtve. Sajnálom!
A probléma ott kezdődik, hogy már azt sem tudom, hogy vezeték nélküli egér, vagy vezetéknélküli egér. Ez utóbbi megoldást aláhúzza a gépem pirossal, de nem vagyok benne biztos, hogy az a rossz.
Miután feltettem az Internet-re, hogy szeretnék egy vezeték nélküli egeret, kaptam is a névnapomra egyet. (A névnapom novemberben van, így egy idő óta már fut az alábbi történet.)
Nem vagyok egy IT szakértő, ezt tudjuk, de úgy véltem, hogy egy egér nem fog ki rajtam, csak tudom majd használni. De nem tudtam. Nem tudtam. NEM TUDTAM. Nem tudtam használni az egeremet.
A férjemnek persze nem ezt mondtam, hiszen, mint tudjuk a házasságok fele végződik válással, gondoltam dolgoznom azon, nehogy miattam csússzon el ez az arány és legyen kevesebb. Tehát megvádoltam A.-t, hogy olcsó, rossz egeret vett nekem, ami használhatatlan. Ezt a vádat tagadta, azzal védekezett, hogy egy tökéletesen jól működő középkategóriás egeret kaptam tőle. Majd elhadarta, hogy bekapcsolás előtt mindig nézzem meg, hogy az egér vevője megfelelően van-e csatlakoztatva a számítógéphez.
Rendben.
Továbbra sem működött rendesen az egér. Az elhúzódó vita során a férjem felvilágosított arról, hogy 1) eltörtem a vevőegységet, amikor melléerőltettem a pendrive-omat. 2) Nem vagyok elég türelmes a vezeték nélküli egeremhez, mert nem várom meg azt a pár másodpercet, amíg megtalálják egymást a géppel.
Az első vádat elismertem, mondjuk ez nem befolyásolta az egér működését, mert valójában nem tört el, csak elhajolt az a kis bizbasz. A második meglátást viszont jobb lett volna, ha A. megtartja magának, mert ezzel csak felingerelt. A gyerekek nem igazán értették, hogy milyen egeret szeret jobban A. mint engem, és milyen egér oldalára állt az apjuk velem szemben. És mi az Mamika, hogy ká-egér?, kérdezték. (Igen, mindig a gyerekek előtt veszekszünk. Miért?
Minden esetre tegnap miután lenyugodtam, kértem, hogy képezzen ki a vezeték nélküli egér használatára.
Megtörtént. Tehát a férjem szerint így kell használni az egeremet:
1. Kikapcsoljuk a gépet.
2. Ellenőrizzük, hogy minden résztvevő fél működő képes-e.
3. Bekapcsoljuk a gépet.
4. Miután az egér nem működik, fejünkhöz kapunk, hogy persze biztos kifogyott az elem az egérből.
5. Egérbe új elem.
6. Kikapcsoljuk a gépet.
7. Ellenőrizzük, hogy minden résztvevő fél működő képes-e.
8. Bekapcsoljuk a gépet.
9. Miután az egér nem működik, kikapcsoljuk-bekapcsoljuk az egeret.
10. Megrázzuk az egeret.
11. Ellenőrizzük a vevőegységet.
12. Megrázzuk az egeret.
13. Az egér nem működik továbbra sem.
14. A vevő egység felett nyomkodjuk az egér különböző gombjait, amik továbbra sem működnek.
Több heti vita után tehát végre megszületett a konszenzus: a vadonatúj vezeték nélküli egér nem működik. 21. század ide, 21. század oda, belenyugszom, hogy az egeremet és a gépemet egy kis zsinórocska köti össze.
Nincs több mondanivaló mára, Internet, köszönöm, hogy meghallgattál! Jól esett!
A probléma ott kezdődik, hogy már azt sem tudom, hogy vezeték nélküli egér, vagy vezetéknélküli egér. Ez utóbbi megoldást aláhúzza a gépem pirossal, de nem vagyok benne biztos, hogy az a rossz.
Miután feltettem az Internet-re, hogy szeretnék egy vezeték nélküli egeret, kaptam is a névnapomra egyet. (A névnapom novemberben van, így egy idő óta már fut az alábbi történet.)
Nem vagyok egy IT szakértő, ezt tudjuk, de úgy véltem, hogy egy egér nem fog ki rajtam, csak tudom majd használni. De nem tudtam. Nem tudtam. NEM TUDTAM. Nem tudtam használni az egeremet.
A férjemnek persze nem ezt mondtam, hiszen, mint tudjuk a házasságok fele végződik válással, gondoltam dolgoznom azon, nehogy miattam csússzon el ez az arány és legyen kevesebb. Tehát megvádoltam A.-t, hogy olcsó, rossz egeret vett nekem, ami használhatatlan. Ezt a vádat tagadta, azzal védekezett, hogy egy tökéletesen jól működő középkategóriás egeret kaptam tőle. Majd elhadarta, hogy bekapcsolás előtt mindig nézzem meg, hogy az egér vevője megfelelően van-e csatlakoztatva a számítógéphez.
Rendben.
Továbbra sem működött rendesen az egér. Az elhúzódó vita során a férjem felvilágosított arról, hogy 1) eltörtem a vevőegységet, amikor melléerőltettem a pendrive-omat. 2) Nem vagyok elég türelmes a vezeték nélküli egeremhez, mert nem várom meg azt a pár másodpercet, amíg megtalálják egymást a géppel.
Az első vádat elismertem, mondjuk ez nem befolyásolta az egér működését, mert valójában nem tört el, csak elhajolt az a kis bizbasz. A második meglátást viszont jobb lett volna, ha A. megtartja magának, mert ezzel csak felingerelt. A gyerekek nem igazán értették, hogy milyen egeret szeret jobban A. mint engem, és milyen egér oldalára állt az apjuk velem szemben. És mi az Mamika, hogy ká-egér?, kérdezték. (Igen, mindig a gyerekek előtt veszekszünk. Miért?
Minden esetre tegnap miután lenyugodtam, kértem, hogy képezzen ki a vezeték nélküli egér használatára.
Megtörtént. Tehát a férjem szerint így kell használni az egeremet:
1. Kikapcsoljuk a gépet.
2. Ellenőrizzük, hogy minden résztvevő fél működő képes-e.
3. Bekapcsoljuk a gépet.
4. Miután az egér nem működik, fejünkhöz kapunk, hogy persze biztos kifogyott az elem az egérből.
5. Egérbe új elem.
6. Kikapcsoljuk a gépet.
7. Ellenőrizzük, hogy minden résztvevő fél működő képes-e.
8. Bekapcsoljuk a gépet.
9. Miután az egér nem működik, kikapcsoljuk-bekapcsoljuk az egeret.
10. Megrázzuk az egeret.
11. Ellenőrizzük a vevőegységet.
12. Megrázzuk az egeret.
13. Az egér nem működik továbbra sem.
14. A vevő egység felett nyomkodjuk az egér különböző gombjait, amik továbbra sem működnek.
Több heti vita után tehát végre megszületett a konszenzus: a vadonatúj vezeték nélküli egér nem működik. 21. század ide, 21. század oda, belenyugszom, hogy az egeremet és a gépemet egy kis zsinórocska köti össze.
Nincs több mondanivaló mára, Internet, köszönöm, hogy meghallgattál! Jól esett!
2008. január 20., vasárnap
Mi történik, ha Bakkát egyedül hagyjuk alvásidőben?
Csütörtökön Dédinél ebédeltünk. A lányokat előre megetettük, hogy ne zavarjanak aztán az ebéd közben. Bakka meg is evett mindent és ment ZK-val játszani. Innen elvesztettem a fonalat, mert arra kellett koncentrálnom, hogy minél több rántott csirkét tömjek magamba. Egy idő múlva aztán ZK visszatért az asztalhoz. Bakka nem. Mert ő elaludt a TV alatt. Milyen jó, hogy mindenhová visszük a bakkát, így legalább meg tudott ágyazni magának...
PS: Elég feszült itthon a hangulat, így nem mertem leszúrni a férjemet, hogy milyen rossz képet csinál az új telefonom. Bocs!
PS: Elég feszült itthon a hangulat, így nem mertem leszúrni a férjemet, hogy milyen rossz képet csinál az új telefonom. Bocs!
2008. január 18., péntek
2008. január 17., csütörtök
Hamupipőke, a színdarab
Bakka kedvenc játéka mostában, hogy eljátsszuk a Hamupipőkét.
A színdarabunk összefoglalója következik most.
Szereplők:
Hamupipőke: Bakka
Királyfi: Pepe
Kisegerek: Pepe & ZK
Gonosz mostoha: Mamika
Drizella, az első mostohatestvér: ZK (néma szereplő, nagy beleéléssel)
Anasztázia, a második mostohatestvér: ZK (néma szereplő, nagy beleéléssel)
Király követe: Királyfi, azaz Pepe
Jó tündér: Első szereposztás: Pepe, Második szereposztás: ZK
Éjfelet kongató toronyóra: Mamika
Első jelenet:
Hamupipőke felébred és megeteti a cincogó kisegereket. Dudorászik.
Gonosz mostoha, Királyfi kiabálni kezdenek: Hamupipőke! Hol a reggelink? Hamupipőke! Hol a tiszta ruhánk? Lusta lány, hol vagy?
Drizella & Anasztázia nagyokat nevetve rohangál a színpadnak kinevezett nappaliban.
Hamupipőke ezalatt reggelit készít az emeleti konyhájában, amit aztán óvatosan le is hoz. A reggeli: műanyagtojás, műanyagból sütött kifli és lábosban néhány napos, cumisüvegből kiöntött tej. Ez Drizella/ZK-nak is megtetszik, szerepét csúnyán felrúgva, elrohan reggelit csinálni. Kicsit később büszkén hozza a játék-vízmelegítőben a vizet.
Gonosz mostoha: ZK, te vizeztél?
Hamupipőke: Igen, vizezett. Az egész gyerekkonyha vizes.
Gonosz mostoha [kiabálva]: Megmondtam, hogy a gyerekszobába ne hordjatok vizet. Most moshatok fel!
Gonosz mostoha el. Felmos. Mire visszaér, a palotából megjött a levél.
Hamupipőke: Bál lesz a palotában.
Gonosz mostoha, Királyfi kiabálni kezdenek, Drizella, Anasztázia nagyokat nevet: Hamupipőke! Hol a szép ruhánk? Hol a szalagom? Vasald ki a ruhámat. Varrd fel a gombomat! [Ez utóbbit a királyfi parancsolja. Szép kis házasságnak nézünk elébe…]
Hamupipőke: Én is mehetek?
Gonosz mostoha & Királyfi: Nem. Te itthon maradsz.
Hamupipőke szomorúan visszavonul rózsaszín sátrába. A többiek el a bálba. A toronyórából lódobogás hallatszik.
Második jelenet:
A bepöccent Hamupipőke ül a sátrában. A jó tündér megjelenik.
Jó tündér [első szereposztás]: Hamupipőke, én vagyok a jó tündér.
Jó tündér [második szereposztás] (varázspálcájával integet): Ssssssssssssssssssssssssssssssss.
Hamupipőke, kijön a sátrából: MI VAN?
Jó tündér [első szereposztás]: Hamupipőke, hozz egy tököt.
Jó tündér [második szereposztás](varázspálcájával integet): Ssssssssssssssssssssssssssssssss.
Hamupipőke: NESZE, OTT VAN A SAROKBAN. NEM LÁTOD?
Jó tündér [első szereposztás](varázspálcájával integet): Ssssssssssssssssssssssssssssssss.
Jó tündér [második szereposztás](varázspálcájával integet): Ssssssssssssssssssssssssssssssss.
Gonosz mostoha: Milyen szép hintó.
Hamupipőke: ÉS A RUHÁM???
Jó tündér [első szereposztás] (varázspálcájával integet): Ssssssssssssssssssssssssssssssss.
Jó tündér [második szereposztás](varázspálcájával integet): Ssssssssssssssssssssssssssssssss.
Hamupipőke, ellágyulva: Milyen szép ez a ruha!
Hamupipőke boldogan elmegy a bálba. A toronyórából lódobogás hallatszik.
Harmadik jelenet:
Hamupipőke boldogan táncol a királyfival.
Hamupipőke: Mamika, majd ne felejts el kongatni!
Királyfi: Utálom ezeket a lányos meséket.
Toronyóra [gyorsan, hogy a vitát elkerülje az újdonsült szerelmesek között]: Gong, gong, gong.
Hamupipőke hazarohan.
Negyedik jelenet:
Hamupipőke házába megérkezik az üvegcipő.
Gonosz mostoha: Drizella próbáld fel a cipőt. Drizella nagy röhögés közben felpróbálja. Hátraveti magát a padlón. Kicsi a cipő.
Gonosz mostoha: Anasztázia próbáld fel a cipőt. Anasztázia nagy röhögés közben felpróbálja. Hátraveti magát a padlón. Kicsi a cipő.
Királyfi: Lakik itt még lány?
Gonosz mostoha: Nem!
Hamupipőke közeleg, miközben Drizella és Anasztázia tovább próbálgatja az üvegcipőnek kinevezett játéktányért.
Királyfi megpillantja Hamupipőkét. Boldogan közeledik feléje. A gonosz mostoha gáncsot vet. A királyfi tökéletes judo-mozdulattal gurul el a földön, de az üvegcipő sajnos eltörik. Hamupipőke diadalmasan veszi elő farmerzsebéből a cipő párját.
Hamupipőke: Itt van.
Királyfi: Jó rá. Miért kell mindig ezt a lányos mesét játszani? Miért nem játsszuk el a Pókember harcát?
Hamupipőke: Nem. MÉGEGYSZER HAMUPIPŐKE JÖN.
Gonosz mostoha: Vége.
Vége.
A színdarabunk összefoglalója következik most.
Szereplők:
Hamupipőke: Bakka
Királyfi: Pepe
Kisegerek: Pepe & ZK
Gonosz mostoha: Mamika
Drizella, az első mostohatestvér: ZK (néma szereplő, nagy beleéléssel)
Anasztázia, a második mostohatestvér: ZK (néma szereplő, nagy beleéléssel)
Király követe: Királyfi, azaz Pepe
Jó tündér: Első szereposztás: Pepe, Második szereposztás: ZK
Éjfelet kongató toronyóra: Mamika
Első jelenet:
Hamupipőke felébred és megeteti a cincogó kisegereket. Dudorászik.
Gonosz mostoha, Királyfi kiabálni kezdenek: Hamupipőke! Hol a reggelink? Hamupipőke! Hol a tiszta ruhánk? Lusta lány, hol vagy?
Drizella & Anasztázia nagyokat nevetve rohangál a színpadnak kinevezett nappaliban.
Hamupipőke ezalatt reggelit készít az emeleti konyhájában, amit aztán óvatosan le is hoz. A reggeli: műanyagtojás, műanyagból sütött kifli és lábosban néhány napos, cumisüvegből kiöntött tej. Ez Drizella/ZK-nak is megtetszik, szerepét csúnyán felrúgva, elrohan reggelit csinálni. Kicsit később büszkén hozza a játék-vízmelegítőben a vizet.
Gonosz mostoha: ZK, te vizeztél?
Hamupipőke: Igen, vizezett. Az egész gyerekkonyha vizes.
Gonosz mostoha [kiabálva]: Megmondtam, hogy a gyerekszobába ne hordjatok vizet. Most moshatok fel!
Gonosz mostoha el. Felmos. Mire visszaér, a palotából megjött a levél.
Hamupipőke: Bál lesz a palotában.
Gonosz mostoha, Királyfi kiabálni kezdenek, Drizella, Anasztázia nagyokat nevet: Hamupipőke! Hol a szép ruhánk? Hol a szalagom? Vasald ki a ruhámat. Varrd fel a gombomat! [Ez utóbbit a királyfi parancsolja. Szép kis házasságnak nézünk elébe…]
Hamupipőke: Én is mehetek?
Gonosz mostoha & Királyfi: Nem. Te itthon maradsz.
Hamupipőke szomorúan visszavonul rózsaszín sátrába. A többiek el a bálba. A toronyórából lódobogás hallatszik.
Második jelenet:
A bepöccent Hamupipőke ül a sátrában. A jó tündér megjelenik.
Jó tündér [első szereposztás]: Hamupipőke, én vagyok a jó tündér.
Jó tündér [második szereposztás] (varázspálcájával integet): Ssssssssssssssssssssssssssssssss.
Hamupipőke, kijön a sátrából: MI VAN?
Jó tündér [első szereposztás]: Hamupipőke, hozz egy tököt.
Jó tündér [második szereposztás](varázspálcájával integet): Ssssssssssssssssssssssssssssssss.
Hamupipőke: NESZE, OTT VAN A SAROKBAN. NEM LÁTOD?
Jó tündér [első szereposztás](varázspálcájával integet): Ssssssssssssssssssssssssssssssss.
Jó tündér [második szereposztás](varázspálcájával integet): Ssssssssssssssssssssssssssssssss.
Gonosz mostoha: Milyen szép hintó.
Hamupipőke: ÉS A RUHÁM???
Jó tündér [első szereposztás] (varázspálcájával integet): Ssssssssssssssssssssssssssssssss.
Jó tündér [második szereposztás](varázspálcájával integet): Ssssssssssssssssssssssssssssssss.
Hamupipőke, ellágyulva: Milyen szép ez a ruha!
Hamupipőke boldogan elmegy a bálba. A toronyórából lódobogás hallatszik.
Harmadik jelenet:
Hamupipőke boldogan táncol a királyfival.
Hamupipőke: Mamika, majd ne felejts el kongatni!
Királyfi: Utálom ezeket a lányos meséket.
Toronyóra [gyorsan, hogy a vitát elkerülje az újdonsült szerelmesek között]: Gong, gong, gong.
Hamupipőke hazarohan.
Negyedik jelenet:
Hamupipőke házába megérkezik az üvegcipő.
Gonosz mostoha: Drizella próbáld fel a cipőt. Drizella nagy röhögés közben felpróbálja. Hátraveti magát a padlón. Kicsi a cipő.
Gonosz mostoha: Anasztázia próbáld fel a cipőt. Anasztázia nagy röhögés közben felpróbálja. Hátraveti magát a padlón. Kicsi a cipő.
Királyfi: Lakik itt még lány?
Gonosz mostoha: Nem!
Hamupipőke közeleg, miközben Drizella és Anasztázia tovább próbálgatja az üvegcipőnek kinevezett játéktányért.
Királyfi megpillantja Hamupipőkét. Boldogan közeledik feléje. A gonosz mostoha gáncsot vet. A királyfi tökéletes judo-mozdulattal gurul el a földön, de az üvegcipő sajnos eltörik. Hamupipőke diadalmasan veszi elő farmerzsebéből a cipő párját.
Hamupipőke: Itt van.
Királyfi: Jó rá. Miért kell mindig ezt a lányos mesét játszani? Miért nem játsszuk el a Pókember harcát?
Hamupipőke: Nem. MÉGEGYSZER HAMUPIPŐKE JÖN.
Gonosz mostoha: Vége.
Vége.
2008. január 16., szerda
Mágneses diszkoszvető, avagy egy ötéves fiúgyerek szórakozása
Múlt csütörtök óta Pepét ismét a körünkben üdvözölhetjük, mert 4 nap óvoda után megint beteg lett. Ennek következtében sajnos a fülemen át kifolyt az agyam, mert az elmúlt napokban mást sem hallok és másról sem beszélgetek a fiammal, mint különböző korongcsapatokkal kapcsolatos kérdések.
A korongcsapat készlet hivatalos neve: mágneses diszkoszvető. Maga a korong egy kis műanyag korong, melynek belsejében egy kis mágnes van (ami könnyen kieshet, és, ha ZK megeszi, akkor nagy baja lesz, ahogy olvastam az Internet-en, a lenyelt mágnestől meg lehet halni. Veszélyesen élünk!). Ezt a korongot egy kis gépből ki lehet lőni, egy céltáblára, amelynek az alján egy másik kis mágnes van, amihez, ha jól céloz az ember, a korong odatapad. A vetőrész történetünk szempontjából teljesen felesleges, mert Pepe sosem szokott így játszani a tízfős korongcsapatokkal.
Mit csinál akkor? Előbb tekintsük át az alapokat!
Minden korongon van egy-egy lény: pókemberek, orkok, mindenféle amazon kinézetű nőcik. Ezekhez a lényekhez különböző erők tartoznak, amelyeket különböző jelek és hozzátartozó számok jeleznek a korong felületén. Különböző paradigmákban dolgozó óvódások különbözőképpen értékelik a jeleket, a mi értelmezésünkben egy-egy lény karakterét a következő erők fejezik ki: tűz, villám, okosság, jóság és varázserő. A lények csapatokba tömörülnek, amelyet a korongok színe jelez. A csapatokon belül különböző erejű szereplők vannak, de a csapatok között is lehet rangsort állítani, aszerint, hogy milyen erőt képvisel egy-egy csapat.
Érdekes, nem? Szerintem is! Úgyhogy megyünk tovább.
Legfontosabb erő a tűzerő, bár nagy becsben van az egyik zöld csapat vezetője, hiszen neki minden ereje 100-as.
Pepének eddig 8 csapata van. Szerintünk ez bőven elég. Szerinte az összes kellene. Meg nem erősített hírek szerint 20 csapat van Magyarországon forgalomban. Egy-egy csapat ára 700-2000 forint között mozog, bolttól függően.
A játék innen fogva egyszerű:
1.) Keressük meg az elveszett csapattagokat, mert a 80 játékosból egy-kettő mindig az elveszés állapotában van.
2.) Rakjuk tűzerő szerint sorba az egyes csapatokat.
3.) A 80 korongot rakjuk tűzerő szerint sorba.
4) Két játékos között osszunk el egy-egy csapatot. Mindenki rak egy korongot. A nagyobb tűzerejű viszi. Akinek a játék végén több korongja van, az nyer. A nyertes lehetőleg Pepe legyen. 5) Keressük meg a csapatok között az egyforma karaktereket.
6) Beszélgessünk arról, hogy Botondnak és Bencének hány csapata van.
7) Beszélgessünk arról, hogy egy-egy lénynek mekkora a tűzereje. Orrvérzésig.
Még nem fejeztem be, úgyhogy ti se hagyjatok itt!!!
A csapatok:
Fehér csapat. Főnök: Indián-törzsfőnök. Tűzerő: 54
Piros csapat. Főnök: Pókember. Tűzerő: 96
Sárga csapat. Főnök: Farkasember. Tűzerő: 96
Világoskék csapat. Főnök: Farkasember. Tűzerő: 99
Sötétkék csapat. Főnök: Rókaember. Tűzerő: 89
Fekete csapat. Főnök: Ork. Tűzerő: 100 (El tudjátok hinni?)
Világoszöld csapat. Főnök: Óriáslánzsdás szellem. Tűzerő: 100 (Minden más ereje is 100!)
Sötétzöld csapat. Főnök: Fekete pókember. Tűzerő: 91.
Aki még most is itt van velem, annak befejezésül elárulom azt is, hogy miért gondolom azt, hogy a mágneses diszkoszvető a világ legjobb játéka. Ehhez kicsit vissza kell mennünk az időben:
Az örök elégedetlen fiam tavaly az ötéves születésnapja után megígértette velem, hogy a hatodik születésnapjára kap egy kutyát. Ahogy megígértem ezt, pánikba estem. Az okok a következők voltak: 1) A férjem kegyetlenül leszúrt, mert megbeszéltük, hogy nem akarunk kutyát. 2) A kutyatenyésztőnek, amikor elmondtam, hogy milyen kutyát szeretnénk (nem kelljen sétálni vinni, de ne kakiljon se a házba, se a kertbe, volt az első két feltételem), akkor láttam a szemében a lenézést: Nem vagyunk kutyához méltó család. 3) A gyerekek sosem felejtik el az ígéretünket. 4) Sosem szegtem meg gyerekeimnek tett ígéretet.
Mivel Pepe születésnapja vészesen közeleg, jó nem vészesen, de közeleg az április, tegnap este megkérdeztem tőle, hogy mit szeretne születésnapjára.
És, és, és nem akartam hinni a fülemnek.
Elfelejtkezett a kutyáról!!!
Korongcsapatokat akar!!!
Szerencsés évem lesz!
Már csak az agyamat kell a fülemen keresztül visszakanalazni a koponyámba…
A korongcsapat készlet hivatalos neve: mágneses diszkoszvető. Maga a korong egy kis műanyag korong, melynek belsejében egy kis mágnes van (ami könnyen kieshet, és, ha ZK megeszi, akkor nagy baja lesz, ahogy olvastam az Internet-en, a lenyelt mágnestől meg lehet halni. Veszélyesen élünk!). Ezt a korongot egy kis gépből ki lehet lőni, egy céltáblára, amelynek az alján egy másik kis mágnes van, amihez, ha jól céloz az ember, a korong odatapad. A vetőrész történetünk szempontjából teljesen felesleges, mert Pepe sosem szokott így játszani a tízfős korongcsapatokkal.
Mit csinál akkor? Előbb tekintsük át az alapokat!
Minden korongon van egy-egy lény: pókemberek, orkok, mindenféle amazon kinézetű nőcik. Ezekhez a lényekhez különböző erők tartoznak, amelyeket különböző jelek és hozzátartozó számok jeleznek a korong felületén. Különböző paradigmákban dolgozó óvódások különbözőképpen értékelik a jeleket, a mi értelmezésünkben egy-egy lény karakterét a következő erők fejezik ki: tűz, villám, okosság, jóság és varázserő. A lények csapatokba tömörülnek, amelyet a korongok színe jelez. A csapatokon belül különböző erejű szereplők vannak, de a csapatok között is lehet rangsort állítani, aszerint, hogy milyen erőt képvisel egy-egy csapat.
Érdekes, nem? Szerintem is! Úgyhogy megyünk tovább.
Legfontosabb erő a tűzerő, bár nagy becsben van az egyik zöld csapat vezetője, hiszen neki minden ereje 100-as.
Pepének eddig 8 csapata van. Szerintünk ez bőven elég. Szerinte az összes kellene. Meg nem erősített hírek szerint 20 csapat van Magyarországon forgalomban. Egy-egy csapat ára 700-2000 forint között mozog, bolttól függően.
A játék innen fogva egyszerű:
1.) Keressük meg az elveszett csapattagokat, mert a 80 játékosból egy-kettő mindig az elveszés állapotában van.
2.) Rakjuk tűzerő szerint sorba az egyes csapatokat.
3.) A 80 korongot rakjuk tűzerő szerint sorba.
4) Két játékos között osszunk el egy-egy csapatot. Mindenki rak egy korongot. A nagyobb tűzerejű viszi. Akinek a játék végén több korongja van, az nyer. A nyertes lehetőleg Pepe legyen. 5) Keressük meg a csapatok között az egyforma karaktereket.
6) Beszélgessünk arról, hogy Botondnak és Bencének hány csapata van.
7) Beszélgessünk arról, hogy egy-egy lénynek mekkora a tűzereje. Orrvérzésig.
Még nem fejeztem be, úgyhogy ti se hagyjatok itt!!!
A csapatok:
Fehér csapat. Főnök: Indián-törzsfőnök. Tűzerő: 54
Piros csapat. Főnök: Pókember. Tűzerő: 96
Sárga csapat. Főnök: Farkasember. Tűzerő: 96
Világoskék csapat. Főnök: Farkasember. Tűzerő: 99
Sötétkék csapat. Főnök: Rókaember. Tűzerő: 89
Fekete csapat. Főnök: Ork. Tűzerő: 100 (El tudjátok hinni?)
Világoszöld csapat. Főnök: Óriáslánzsdás szellem. Tűzerő: 100 (Minden más ereje is 100!)
Sötétzöld csapat. Főnök: Fekete pókember. Tűzerő: 91.Aki még most is itt van velem, annak befejezésül elárulom azt is, hogy miért gondolom azt, hogy a mágneses diszkoszvető a világ legjobb játéka. Ehhez kicsit vissza kell mennünk az időben:
Az örök elégedetlen fiam tavaly az ötéves születésnapja után megígértette velem, hogy a hatodik születésnapjára kap egy kutyát. Ahogy megígértem ezt, pánikba estem. Az okok a következők voltak: 1) A férjem kegyetlenül leszúrt, mert megbeszéltük, hogy nem akarunk kutyát. 2) A kutyatenyésztőnek, amikor elmondtam, hogy milyen kutyát szeretnénk (nem kelljen sétálni vinni, de ne kakiljon se a házba, se a kertbe, volt az első két feltételem), akkor láttam a szemében a lenézést: Nem vagyunk kutyához méltó család. 3) A gyerekek sosem felejtik el az ígéretünket. 4) Sosem szegtem meg gyerekeimnek tett ígéretet.
Mivel Pepe születésnapja vészesen közeleg, jó nem vészesen, de közeleg az április, tegnap este megkérdeztem tőle, hogy mit szeretne születésnapjára.
És, és, és nem akartam hinni a fülemnek.
Elfelejtkezett a kutyáról!!!
Korongcsapatokat akar!!!
Szerencsés évem lesz!
Már csak az agyamat kell a fülemen keresztül visszakanalazni a koponyámba…
2008. január 15., kedd
Budapesti Bábszínház: Óz, a nagy varázsló
Míg az apukám és apósom azzal töltötték gyerekkorukat, hogy elolvasták, többek között, a Jókai-összest, mi (én és a férjem, a külön-külön gyerekkorunkban) az Óz meselemezt hallgattuk orrvérzésig. Zseniális volt. Haumann Péter volt Óz, a nagy varázsló, Kaszás Gergő meg Totó kutya. (Kaszás Gergő, külön téma, majd egyszer máskor…) Így nem jöttünk zavarba, amikor az egyik Jézuskánktól Óz, a nagy varázsló jegyet kaptuk a Bábszínházba. Simán elmeséltük a gyerekeknek, hogy mi is vár rájuk.
De kezdjük az elején!
Általában paranoiásan korán indulunk mindenhová, és ez szombaton sem volt másképp. Olyan korán volt, hogy mivel Pepe köhögött, gondoltuk gyorsan beugrunk egy gyógyszertárba, köhögéscsillapítóért. (Gondolom, mindenki örül, hogy kicsit beteg gyereket vittünk színházba…) Persze azt elfelejtettük, hogy a gyors és a gyógyszertár két olyan szó, ami nem fordulhat elő ugyanabban a gondolatban/mondatban Budapesten. (Ez is egy külön bejegyzés témája…) A kitérő eredményekképpen épphogy beestünk kezdésre. Ez végzetes hibának bizonyult, ugyanis a Bábszínház kétszer adta el a második sort, így nem volt már helyünk. Ez persze megerősíti azt a paranoiámat, hogy vonatra, színházba nem lehet elég korán érkezni, és az elfoglalt helyünket az életünk árán is védeni kell. Akik a helyünkön ültek, valószínű egyetértenének velem, mert valóban ezt csinálták. A jegyszedő néni sem volt a helyzet magaslatán, de mondjuk tőle már nem is vártam mást.
Mindenesetre a család szeparálódni kényszerült. Velem ültek a gyerekek, A. pedig külön. Nos, azt hiszem leszögezhetem, hogy az ember bábszínházba nem az esztétikai élményért, katarzisért jár, hanem azért, hogy nézze a gyerekeit, hogy milyen édesen nézik az előadást. A. erről most lemaradt. Kissé hátradőlve, karját mellkasán összevonva, enyhén félrefordított fejjel szemlélte a műsort. Moziból, színházból ez a testtartást már ismerem: nem sok jót jelent. Unta nagyon.
A gyerekek viszont tényleg élvezték. Nem értettek ugyan sok mindent, mert ahogy elmeséltük nekik két szereplőre fektettük a hangsúlyt: Totó kutyára, mert a gyerekek kutyaimádók és a jó boszorkányra, hogy a rossz boszorkányt próbáljuk semlegesíteni. Nos, az előadásból ezt a két szereplőt kiírták. Ennek ellenére Pepe tényleg élvezte, Bakka a zajosabb részeknél megijedt. Az első részben állandóan hozzám bújt, nekem kellett befogni a fülét, mert a zene zavarta, nem a bábok. Mondjuk, egy idő után már azt tervezgette, hogy mit is fogunk a szünetbe a büfében enni. (Perecet.)
A második felvonásra viszont sokkal jobb szórakozást talált: beült a szék alá, és ott valamilyen vasrudat nyalogatott. Nem, nem kérdeztem mit. Van néhány kifogásom az előadással kapcsolatosan. Főleg azt nem értem, ha felnőttek játszanak gyerekeket, akkor miért beszélnek torzan magas hangon? Az oroszlánnak meg köldök sérve volt (vagy egy kisebb erekciója?). És a kérdéseim: Miért kellett Totó kutyát kiírni a darabból? Miért??? A meghajlásnál Bádogember Pepének vagy Bakkának integetett?
Összefoglalva elmondhatom 1) a gyerekeim édesek voltak; 2) a Misi mókus és az Egerek szeretik a sajtot sokkal durvábban volt unalmas. Legközelebb viszont Sade márki 120 napját fogjuk megnézni. Igen, a gyerekekkel. Miért? Én is végigültem panasz nélkül a gyerekelőadást!
De kezdjük az elején!
Általában paranoiásan korán indulunk mindenhová, és ez szombaton sem volt másképp. Olyan korán volt, hogy mivel Pepe köhögött, gondoltuk gyorsan beugrunk egy gyógyszertárba, köhögéscsillapítóért. (Gondolom, mindenki örül, hogy kicsit beteg gyereket vittünk színházba…) Persze azt elfelejtettük, hogy a gyors és a gyógyszertár két olyan szó, ami nem fordulhat elő ugyanabban a gondolatban/mondatban Budapesten. (Ez is egy külön bejegyzés témája…) A kitérő eredményekképpen épphogy beestünk kezdésre. Ez végzetes hibának bizonyult, ugyanis a Bábszínház kétszer adta el a második sort, így nem volt már helyünk. Ez persze megerősíti azt a paranoiámat, hogy vonatra, színházba nem lehet elég korán érkezni, és az elfoglalt helyünket az életünk árán is védeni kell. Akik a helyünkön ültek, valószínű egyetértenének velem, mert valóban ezt csinálták. A jegyszedő néni sem volt a helyzet magaslatán, de mondjuk tőle már nem is vártam mást.
Mindenesetre a család szeparálódni kényszerült. Velem ültek a gyerekek, A. pedig külön. Nos, azt hiszem leszögezhetem, hogy az ember bábszínházba nem az esztétikai élményért, katarzisért jár, hanem azért, hogy nézze a gyerekeit, hogy milyen édesen nézik az előadást. A. erről most lemaradt. Kissé hátradőlve, karját mellkasán összevonva, enyhén félrefordított fejjel szemlélte a műsort. Moziból, színházból ez a testtartást már ismerem: nem sok jót jelent. Unta nagyon.
A gyerekek viszont tényleg élvezték. Nem értettek ugyan sok mindent, mert ahogy elmeséltük nekik két szereplőre fektettük a hangsúlyt: Totó kutyára, mert a gyerekek kutyaimádók és a jó boszorkányra, hogy a rossz boszorkányt próbáljuk semlegesíteni. Nos, az előadásból ezt a két szereplőt kiírták. Ennek ellenére Pepe tényleg élvezte, Bakka a zajosabb részeknél megijedt. Az első részben állandóan hozzám bújt, nekem kellett befogni a fülét, mert a zene zavarta, nem a bábok. Mondjuk, egy idő után már azt tervezgette, hogy mit is fogunk a szünetbe a büfében enni. (Perecet.)
A második felvonásra viszont sokkal jobb szórakozást talált: beült a szék alá, és ott valamilyen vasrudat nyalogatott. Nem, nem kérdeztem mit. Van néhány kifogásom az előadással kapcsolatosan. Főleg azt nem értem, ha felnőttek játszanak gyerekeket, akkor miért beszélnek torzan magas hangon? Az oroszlánnak meg köldök sérve volt (vagy egy kisebb erekciója?). És a kérdéseim: Miért kellett Totó kutyát kiírni a darabból? Miért??? A meghajlásnál Bádogember Pepének vagy Bakkának integetett?
Összefoglalva elmondhatom 1) a gyerekeim édesek voltak; 2) a Misi mókus és az Egerek szeretik a sajtot sokkal durvábban volt unalmas. Legközelebb viszont Sade márki 120 napját fogjuk megnézni. Igen, a gyerekekkel. Miért? Én is végigültem panasz nélkül a gyerekelőadást!
2008. január 14., hétfő
A világirodalom legszexisebb főhőse: Pierre de Siorac!
Miért kire gondoltatok?
Nem tudom, hogy van-e elő ember Magyarországon, aki olvasta Robert Merle Francia História c. regényfolyamának mind a 13 kötetét, de elhatároztam, hogy én teljesítem a kihívást. A 13 kötet kb. négy különböző kiadásban van meg nekem, és hosszú évek megfeszített munkájával az 5. kötetig jutottam el.
Robert Merle 1977-ben kezdte el írni a regényt, amelyben Pierre de Siorac egyes szám első személyben meséli kalandjait. Az utolsó kötet 2003-ban jelent meg, egy évvel Merle halála előtt, és nyilvánvaló, hogy ő sem tervezte ilyen hosszúra a kalandot, mert már a 6. kötetet utolsónak említi az előszóban.
Pierre de Siorac ellenállhatatlan, annak ellenére, hogy rengeteget fecseg és sokat dicséri magát, azaz hiányzik belőle az optimistán magabiztos férfiak lazasága, akiknek semmiféle önértékelési problémájuk sincsen, ezért eszükbe sem jut magukról bármi jót (vagy rosszat, ha már itt tartunk) mondani. (Mint például a férjem. Jó mondjuk ő mérnök és a Dűne a kedvenc könyve, és az a szó, hogy önértékelés nem hagyta el a száját az utóbbi 13 évben, de azt is megkockáztatom, hogy az agyában sem fordult meg a kifejezés, de mondjuk az is igaz, hogy egy olyan kevéssé bőbeszédű palival,mint A. nem lehetne ennyi oldalt megtölteni…)
Az első négy kötet:
Francia História (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1982, ford: Görög Lívia): Pierre gyerekkora Périgordban. (Fordítva áll a vessző!)
Csikóéveink (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1984, ford: Görög Lívia): Pierre és testvére Sámson egyetemi tanulmányai Montpellier-ben. Pierre orvosnak, Sámson gyógyszerésznek tanul. Eddig ez a kötet tetszett a legjobban, mert Merle nagyszerűen ábrázolja a középkori egyetemek világát.
Jó városunk Párizs (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1987, ford: Görög Lívia; keménykötés): Pierre Párizsban kavar. Itt éri Szent Bertalan éjszakája, 1572. augusztus 24-én. Mint mondjak, durva volt!
Íme, a király (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1990, ford: Görög Lívia): Pierre III. Henrik orvosa lesz, és titkos követe. Angliába is átugrik Erzsébethez.
Szenvedélyes szeretet (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1991, ford: Görög Lívia; második kiadás, fehér keményfedeles):
Ebben a részben:
Nem tudom, hogy van-e elő ember Magyarországon, aki olvasta Robert Merle Francia História c. regényfolyamának mind a 13 kötetét, de elhatároztam, hogy én teljesítem a kihívást. A 13 kötet kb. négy különböző kiadásban van meg nekem, és hosszú évek megfeszített munkájával az 5. kötetig jutottam el.
Robert Merle 1977-ben kezdte el írni a regényt, amelyben Pierre de Siorac egyes szám első személyben meséli kalandjait. Az utolsó kötet 2003-ban jelent meg, egy évvel Merle halála előtt, és nyilvánvaló, hogy ő sem tervezte ilyen hosszúra a kalandot, mert már a 6. kötetet utolsónak említi az előszóban.
Pierre de Siorac ellenállhatatlan, annak ellenére, hogy rengeteget fecseg és sokat dicséri magát, azaz hiányzik belőle az optimistán magabiztos férfiak lazasága, akiknek semmiféle önértékelési problémájuk sincsen, ezért eszükbe sem jut magukról bármi jót (vagy rosszat, ha már itt tartunk) mondani. (Mint például a férjem. Jó mondjuk ő mérnök és a Dűne a kedvenc könyve, és az a szó, hogy önértékelés nem hagyta el a száját az utóbbi 13 évben, de azt is megkockáztatom, hogy az agyában sem fordult meg a kifejezés, de mondjuk az is igaz, hogy egy olyan kevéssé bőbeszédű palival,mint A. nem lehetne ennyi oldalt megtölteni…)
Az első négy kötet:
Francia História (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1982, ford: Görög Lívia): Pierre gyerekkora Périgordban. (Fordítva áll a vessző!)
Csikóéveink (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1984, ford: Görög Lívia): Pierre és testvére Sámson egyetemi tanulmányai Montpellier-ben. Pierre orvosnak, Sámson gyógyszerésznek tanul. Eddig ez a kötet tetszett a legjobban, mert Merle nagyszerűen ábrázolja a középkori egyetemek világát.
Jó városunk Párizs (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1987, ford: Görög Lívia; keménykötés): Pierre Párizsban kavar. Itt éri Szent Bertalan éjszakája, 1572. augusztus 24-én. Mint mondjak, durva volt!
Íme, a király (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1990, ford: Görög Lívia): Pierre III. Henrik orvosa lesz, és titkos követe. Angliába is átugrik Erzsébethez.
Szenvedélyes szeretet (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1991, ford: Görög Lívia; második kiadás, fehér keményfedeles):
Ebben a részben:
- hal meg III. Henrik;
- van egy igazi csata, aminek a helyszínét elfelejtettem;
- Navarrai Henrikből IV. Henrik lesz;
- Párizs lakói nem engedik be az új királyt városukba, ezért folyik Párizs kiéheztetése. A tojás és a liszt ára az egekbe szökik, az emberek kutyákat (és kisgyerekeket) esznek. Szerencsére Pierre előrelátó, így nem kell félnie, hogy kifogy élelmiszer-készleteiből.
- meghal Larissa, Pierre feleségének az ikertestvére, ami aztán a kötet legnagyobb és megoldhatatlan talányához vezet.
- Pierre szerint nem mondja IV. Henrik, hogy Párizs megér egy misét, de azért áttér a katolikus hitre, hogy végre övé legyen a város.
2008. január 10., csütörtök
Angéla Bakkát kérte!
Tudjátok hogy van, amikor valaki felajánlja, hogy még elszaladsz WC-re hintáztatja a legkisebbet. Te meg ahelyett, hogy megköszönéd, azt kérdezed: Nem lehetne, hogy mind a hármat elviszed, mondjuk egy hétre?
A blog-ra mindennap az kerül fel, amit én akarok. Kívánságokat nem teljesítünk. A kivétel a kedves, okos és szép Angéla. Angéla Bakkáról kért képet, de itt az összes!
Hogyan elégítse ki az az öt éves kisgyerek a híréhségét, akinek a szülei nem engedik, hogy TV-t nézzen, és olvasni még nem tud, így az Interneten sem tud a dolgoknak utánanézni.
Pepe rádiót hallgat. A 8 órás híreket:
A blog-ra mindennap az kerül fel, amit én akarok. Kívánságokat nem teljesítünk. A kivétel a kedves, okos és szép Angéla. Angéla Bakkáról kért képet, de itt az összes!
Hogyan elégítse ki az az öt éves kisgyerek a híréhségét, akinek a szülei nem engedik, hogy TV-t nézzen, és olvasni még nem tud, így az Interneten sem tud a dolgoknak utánanézni.
Pepe rádiót hallgat. A 8 órás híreket:
Ez nagyon érdesek volt, mondta, mikor elégedetten kikapcsolta a rádiót.
Bakka a héten fodrásznál volt. Előzményként annyit kell elmondanom, hogy kb. 1 éve voltunk utoljára fodrásznál a gyerekekkel. Ahogy az elsőt beültették a hajmosó székbe, mindhárom sírni kezdett. Nyilván nagyon fáj a vizes haj. Az ollóról nem is beszélve. Úgy gondoltam, hogy nem gond: Én is le tudom vágni a hajukat. Le is tudom. Igaz, hogy néha félig kopasz lesz a gyerek (Pepe, amikor a hajvágógépről leesett a hosszúságot szabályzó bizbasz, és nem vettem észre, csak toltam-toltam nullással), vagy ferde lesz a frufru. De mindegy. Ilyen apróságokkal nem foglalkozunk. Bakka most bejelentette, hogy Ágival elmegy fodrászhoz. Nem volt kifogásom a dolog ellen, már csak azért sem, mert Ági vasárnap délután vitte el a gyereket, és hétfőn este kaptuk vissza.
Innen indultunk (Igen én vágtam ilyenre. Nem, nem szégyellem magamat):
Bakka királylányos frizurát akart, mert a fenti egyáltalán nem királylányos. Ilyen lett:
Gondolom látjátok a változást! Nagyon klasszul ki van ritkítva a frufruja és hátul fel van nyírva.
És végül a kis ördöggel búcsúzom. Éppen úgy dönt, hogy valamit egyedül is meg tud csinálni. A villanyt felkapcsolja. Nem zseni???
Szolgálati közlemény: Holnap a világirodalom legszexisebb főhősével térek vissza!
2008. január 9., szerda
Könyvek, statisztika, 2007
Megirigyeltem ezt a bejegyzést. Így íme az én statisztikám. És ezt.
Tavaly 161 könyvet olvastam el. Ezen a tényen magam is megdöbbentem, hiszen egész évben arra panaszkodtam, hogy semmire sincs időm. Fáradt vagyok. Aludni szeretnék. Talán kevesebbet kellene olvasnom! Nagyon durva!
Mentségemre szolgáljon, hogy egy forintot sem költöttem könyvre. Mindegyik a saját könyvtáramból való. Igen, az évek során mindig több könyvet vettem, mint amennyit elolvastam. Nem szeretnék több könyvespolcot aa cipődobozunkba a házunkba betenni, így abból kell gazdálkodnom, amim van.
A másik mentségem, hogy nagyon gyorsan és felületesen olvasok. Sok mindent elfelejtek, miután lerakom a könyvet.
A legjobb tíz, amit olvastam.
1. Márai Teljes Naplója 1943-1946 (Technikailag 3 kötet…)
2. Monty Python: Flying Circus. Just the words. Part I.
3. Réz András: Mozibubus (Nagyon vicces!)
4. Charles Dickens: Bleak house (A sorozat miatt kezdtem olvasni. Aztán A. nem vette fel az utolsó részt, így kénytelen voltam végigolvasni. Nagyon tetszett.)
5. Déry Tibor: Niki
6. Beat Brechtbrühl: Bőrönd extrákkal (Nem szeretem a krimiket. Nem tudtam, hogy ez az. Nagyon jó volt.)
7. Saly Noémi: Törzskávéházamból zenés kávéházba (Megjelent cikkek gyűjteménye. Én nem olvastam korábban.)
8. Stephen Pinker: The language instinct (Hogyan tanuljuk meg a nyelvet. Nagyon olvasmányos. Magyarul is megjelent.)
9. Csingiz Ajtmatov: A versenyló halála (Nem szeretem az állatos könyveket, de ez nagyon megindító volt.)
10. Mózes Attila: Amikor a folyók megkeresik medrüket.
A legrosszabb 10-es listát nem csinálom meg, mert nagyon sok olyan könyv volt, amit csak azért olvastam el, mert 1) a polcom volt, 2) ha elkezdek egy könyvet, nem tudom nem elolvasni.
Ami szintén arra mutat, hogy sokkal kevesebb kell idén olvasnom, de jobban megválogatni, hogy mit…
Tavaly 161 könyvet olvastam el. Ezen a tényen magam is megdöbbentem, hiszen egész évben arra panaszkodtam, hogy semmire sincs időm. Fáradt vagyok. Aludni szeretnék. Talán kevesebbet kellene olvasnom! Nagyon durva!
Mentségemre szolgáljon, hogy egy forintot sem költöttem könyvre. Mindegyik a saját könyvtáramból való. Igen, az évek során mindig több könyvet vettem, mint amennyit elolvastam. Nem szeretnék több könyvespolcot a
A másik mentségem, hogy nagyon gyorsan és felületesen olvasok. Sok mindent elfelejtek, miután lerakom a könyvet.
A legjobb tíz, amit olvastam.
1. Márai Teljes Naplója 1943-1946 (Technikailag 3 kötet…)
2. Monty Python: Flying Circus. Just the words. Part I.
3. Réz András: Mozibubus (Nagyon vicces!)
4. Charles Dickens: Bleak house (A sorozat miatt kezdtem olvasni. Aztán A. nem vette fel az utolsó részt, így kénytelen voltam végigolvasni. Nagyon tetszett.)
5. Déry Tibor: Niki
6. Beat Brechtbrühl: Bőrönd extrákkal (Nem szeretem a krimiket. Nem tudtam, hogy ez az. Nagyon jó volt.)
7. Saly Noémi: Törzskávéházamból zenés kávéházba (Megjelent cikkek gyűjteménye. Én nem olvastam korábban.)
8. Stephen Pinker: The language instinct (Hogyan tanuljuk meg a nyelvet. Nagyon olvasmányos. Magyarul is megjelent.)
9. Csingiz Ajtmatov: A versenyló halála (Nem szeretem az állatos könyveket, de ez nagyon megindító volt.)
10. Mózes Attila: Amikor a folyók megkeresik medrüket.
A legrosszabb 10-es listát nem csinálom meg, mert nagyon sok olyan könyv volt, amit csak azért olvastam el, mert 1) a polcom volt, 2) ha elkezdek egy könyvet, nem tudom nem elolvasni.
Ami szintén arra mutat, hogy sokkal kevesebb kell idén olvasnom, de jobban megválogatni, hogy mit…
2008. január 8., kedd
A gyerekeim jó tulajdonságai
Úgy érzem, hogy a gyerekeimnek ugyanannyi jó tulajdonságuk van, mint rossz. Ismerem őket, mint a tenyeremet! Nem szeretem a rossz tulajdonságaikat reklámozni (Most miért röhögsz Internet?), ezért két standard dumám van arról, hogy milyen klasszak Pepéék, ha dicsérni kell őket barátok előtt, mindig ezeket veszem elő. Idegeneknek nem szoktam a gyerekeimmel dicsekedni.
1. Milyen jószívűek. Bárkinek bármit odaadnak. Nincs veszekedés, hogy ki mivel játsszon, mert mindig meg tudnak egyezni. Megosztják szépen, bármilyük van.
2. Mennyire jó testvérek. Nagyon szeretik egymást. Imádják egymást. Mindig együtt játszanak. Nem tudnak egymás nélkül élni. Ha Pepe óvodában a lányok alig várják, hogy hazajöjjön.
Péntek este vendégek voltak. Hoztak egy kilenchónapos babát magukkal, Annácskát. A férjem nemcsak a vendégeknek főzött vacsorát, hanem Annácskának is készített egy kis sütőtök pürét, gondolván, hogy azt biztos megeheti. Így is volt. A. újra mennybe ment, hogy mennyire figyelmes.
A gyerekeim miután megállapították, hogy a baba még túl kicsi a játszáshoz, elvonultak. Én, hogy hasznossá tegyem magam, mondtam, hogy Annácska nyugodtan beleülhet ZK etetőszékébe. Azért biztos, ami biztos felkiabáltam az emeletre: „ZK! Anna beleül a székedbe! Nem baj ugye?” Úgy tűnik baj volt, mert a lányom üvöltve rohant le a lépcsőn, és limitált szókészletével próbálta megakadályozni ezt a súlyos bűntettet. Mit mondjak, sikerült!
ZK nem nagyon eszik, de most büszkén beleült a székébe, kicsit piszkálta a gombalevest, majd odébbállt. Természetesen mutatta, hogy most már használhatjuk a székét.
A beszélgetés persze a gyerekekre kanyarodott, de fentiek tükrében az egyes számú szövegemmel nem mertem előhozakodni. A másodikat viszont stréberen felmondtam. A vendégek udvariasak voltak, nem forgatták a szemüket.
Kicsit később a gyerekek már lefekvéshez készülődtek, kivételesen, a mi ágyunkban, amikor a következő beszélgetés zajlott le:
Bakka: Pepe, add ide a bakkámat. [Kb. két centire volt tőle, egyébként. Úgy tűnik rám ütött a lányom… A bakka egyébként egy hatalmas báránybőr szőnyeg, amit a lányom mindenhová magával visz, még az álmok mezejére is…]
Pepe: Nem adom.
Én: Pepe, kérlek add oda Bakkának a bakkáját. [Kb. három centire van tőlem a bakka, de minek mozduljak meg, ha ugráltathatok valakit…]
Pepe: Miért adjam a bakkáját oda annak, akit a legjobban gyűlölök a világon?
Úgy tűnik néhány dolgot megint újra kell értékelnem…
1. Milyen jószívűek. Bárkinek bármit odaadnak. Nincs veszekedés, hogy ki mivel játsszon, mert mindig meg tudnak egyezni. Megosztják szépen, bármilyük van.
2. Mennyire jó testvérek. Nagyon szeretik egymást. Imádják egymást. Mindig együtt játszanak. Nem tudnak egymás nélkül élni. Ha Pepe óvodában a lányok alig várják, hogy hazajöjjön.
Péntek este vendégek voltak. Hoztak egy kilenchónapos babát magukkal, Annácskát. A férjem nemcsak a vendégeknek főzött vacsorát, hanem Annácskának is készített egy kis sütőtök pürét, gondolván, hogy azt biztos megeheti. Így is volt. A. újra mennybe ment, hogy mennyire figyelmes.
A gyerekeim miután megállapították, hogy a baba még túl kicsi a játszáshoz, elvonultak. Én, hogy hasznossá tegyem magam, mondtam, hogy Annácska nyugodtan beleülhet ZK etetőszékébe. Azért biztos, ami biztos felkiabáltam az emeletre: „ZK! Anna beleül a székedbe! Nem baj ugye?” Úgy tűnik baj volt, mert a lányom üvöltve rohant le a lépcsőn, és limitált szókészletével próbálta megakadályozni ezt a súlyos bűntettet. Mit mondjak, sikerült!
ZK nem nagyon eszik, de most büszkén beleült a székébe, kicsit piszkálta a gombalevest, majd odébbállt. Természetesen mutatta, hogy most már használhatjuk a székét.
A beszélgetés persze a gyerekekre kanyarodott, de fentiek tükrében az egyes számú szövegemmel nem mertem előhozakodni. A másodikat viszont stréberen felmondtam. A vendégek udvariasak voltak, nem forgatták a szemüket.
Kicsit később a gyerekek már lefekvéshez készülődtek, kivételesen, a mi ágyunkban, amikor a következő beszélgetés zajlott le:
Bakka: Pepe, add ide a bakkámat. [Kb. két centire volt tőle, egyébként. Úgy tűnik rám ütött a lányom… A bakka egyébként egy hatalmas báránybőr szőnyeg, amit a lányom mindenhová magával visz, még az álmok mezejére is…]
Pepe: Nem adom.
Én: Pepe, kérlek add oda Bakkának a bakkáját. [Kb. három centire van tőlem a bakka, de minek mozduljak meg, ha ugráltathatok valakit…]
Pepe: Miért adjam a bakkáját oda annak, akit a legjobban gyűlölök a világon?
Úgy tűnik néhány dolgot megint újra kell értékelnem…
2008. január 7., hétfő
Hogy készítsünk jégpályát a kertünkben?
Szombaton fél kettőkor meccse volt A.-nak, amire Pepét is magával vitte. A lányok alvásideje ekkor van, tehát tudtam, hogy nem sok gondom lesz. De azért azt beláthatjuk, hogy ezt a meccs-dolgot, nem úszhatja meg büntetés nélkül, ezért még délelőtt javasoltam, hogy csináljunk egy korcsolyapályát a kertünkben.
A. persze rögtön hárított, hogy ez hülyeség, és nem is lehet, és úgy sem lesz jó, de nem tudta megúszni a dolgot, mert a gyerekek rögtön fellelkesedtek az ötletre. És özönlöttek ki a kertbe. (Kis túlzással. Miután minden fellelhető ruhadarabot feladtunk rájuk, kievickéltek a hóba.)
Először ki kellett jelölni egy meglehetősen vízszintes területet, ahonnan hólapát segítségével eltisztítottuk a havat. (Jó, jó, kit is akarok becsapni, a férjem eltisztította a havat). A gyerekeknek nagyon megtetszett a területet védő kis hó-falacska, amelynek funkciója, hogy meggátolja a víz elfolyását. Így kicsit kiabálni kellett velük, hogy hagyják békén a havat, nem kell megerősíteni a falat. (Hogy szeretem, amikor a gyerekeknek csinálunk valamit, de közben letorkoljuk őket, hogy nehogy segíteni merjenek, mert csak elrontják a dolgot!)
Ezek után A. elment a garázsba, hogy megkeresse a slagot. Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy ölni tudott volna a szemével, amikor hozta vissza. Minek is slag egy havas kertben, ahol mínusz öt fok van? A. a locsolócsövet a földszinti mosdóhoz rögzítette, mert a kerti csapot nem volt hajlandó kinyitni, arra hivatkozott, hogy túl sok havat kellene ellapátolni a vízakna tetejéről. Nem láttam be, hogy ez miért probléma, amin megint összeszólalkoztunk kissé, ugyanis nem tudtunk megegyezni, hogy milyen hőmérsékletű víz az ideális a jégpálya-készítéshez.
Elkezdtük a füvet locsolni. (Jó, jó A. elkezdte a füvet locsolni.) Szerencsére nem jöttek ki a szomszédok. Így nem kellett magyarázkodnunk.
A. és Pepe alaposan belocsolta a területet, ami persze közel sem volt vízszintes, de a vizes, havas, füves területre már nem lehetett utólag rámenni…
Majd elmentünk Dédit köszönteni.
Mire hazaértünk a lányokat már elbírta a jég. De Pepe leszólta, hogy nem elég sima. Alattam beszakadt, de A. nem volt hajlandó este 9-kor újra elhozni a slagot és locsolni egy kicsit, hiába mondtam neki, hogy ez kell ahhoz, hogy jó legyen a jégpályánk.
Vasárnap reggel viszont az egész kertben remekül tudtunk korcsolyázni, mert hajnalban több óra hosszat esett az ónos eső.
Kivéve a jégpályánkon, mert az nem csúszott, mert a letakarított hó alatt a fűszálak kiálltak a jégből.
PS: Amikor az anyukámnak elmeséltük ezt, rögtön mondta, hogy Mátyásföldön a szomszédjukban szintén csináltak korcsolyapályát, de ott fel is ásták a földet hozzá. Hogy ez nekem nem jutott az eszembe! Fel kellett volna ásatnom a kertet A.-val, mielőtt fellocsoljuk!!!
A. persze rögtön hárított, hogy ez hülyeség, és nem is lehet, és úgy sem lesz jó, de nem tudta megúszni a dolgot, mert a gyerekek rögtön fellelkesedtek az ötletre. És özönlöttek ki a kertbe. (Kis túlzással. Miután minden fellelhető ruhadarabot feladtunk rájuk, kievickéltek a hóba.)
Először ki kellett jelölni egy meglehetősen vízszintes területet, ahonnan hólapát segítségével eltisztítottuk a havat. (Jó, jó, kit is akarok becsapni, a férjem eltisztította a havat). A gyerekeknek nagyon megtetszett a területet védő kis hó-falacska, amelynek funkciója, hogy meggátolja a víz elfolyását. Így kicsit kiabálni kellett velük, hogy hagyják békén a havat, nem kell megerősíteni a falat. (Hogy szeretem, amikor a gyerekeknek csinálunk valamit, de közben letorkoljuk őket, hogy nehogy segíteni merjenek, mert csak elrontják a dolgot!)
Ezek után A. elment a garázsba, hogy megkeresse a slagot. Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy ölni tudott volna a szemével, amikor hozta vissza. Minek is slag egy havas kertben, ahol mínusz öt fok van? A. a locsolócsövet a földszinti mosdóhoz rögzítette, mert a kerti csapot nem volt hajlandó kinyitni, arra hivatkozott, hogy túl sok havat kellene ellapátolni a vízakna tetejéről. Nem láttam be, hogy ez miért probléma, amin megint összeszólalkoztunk kissé, ugyanis nem tudtunk megegyezni, hogy milyen hőmérsékletű víz az ideális a jégpálya-készítéshez.
Elkezdtük a füvet locsolni. (Jó, jó A. elkezdte a füvet locsolni.) Szerencsére nem jöttek ki a szomszédok. Így nem kellett magyarázkodnunk.
A. és Pepe alaposan belocsolta a területet, ami persze közel sem volt vízszintes, de a vizes, havas, füves területre már nem lehetett utólag rámenni…
Majd elmentünk Dédit köszönteni.
Mire hazaértünk a lányokat már elbírta a jég. De Pepe leszólta, hogy nem elég sima. Alattam beszakadt, de A. nem volt hajlandó este 9-kor újra elhozni a slagot és locsolni egy kicsit, hiába mondtam neki, hogy ez kell ahhoz, hogy jó legyen a jégpályánk.
Vasárnap reggel viszont az egész kertben remekül tudtunk korcsolyázni, mert hajnalban több óra hosszat esett az ónos eső.
Kivéve a jégpályánkon, mert az nem csúszott, mert a letakarított hó alatt a fűszálak kiálltak a jégből.
PS: Amikor az anyukámnak elmeséltük ezt, rögtön mondta, hogy Mátyásföldön a szomszédjukban szintén csináltak korcsolyapályát, de ott fel is ásták a földet hozzá. Hogy ez nekem nem jutott az eszembe! Fel kellett volna ásatnom a kertet A.-val, mielőtt fellocsoljuk!!!
2008. január 6., vasárnap
100 dolog magamról
1. Nyilván mindenki tudja, hogy nem Daniellának hívnak. Bocs. Nem titok a nevem, csak nem akarom, hogy azok, akik szakmai okok miatt keresnek rá a nevemre, megtalálják ezt a blogot is.
2. Ha találkozunk, rögtön be fogok mutatkozni!
3. 17 éves koromban az egyik osztálytársam azt mondta, hogy az antiszemita kémia tanár pikkel rá. Amikor hazamentem meg kellett néznem az idegen szavak szótárában, hogy mit jelent az a szó, hogy antiszemita.
4. 20 éves koromban egy idióta megkérdezte tőlem, hogy szerintem lehet-e egy fallosz műalkotás. Nem értettem a kérdést, mert azt hittem, hogy Fallosz egy görög filozófus neve.
5. És ha már itt tartunk, már két gyerekem volt, amikor 33 éves koromban anyukám felvilágosított, hogy a tök és a fasz, nem szinonimák, hanem, hogy is mondjam, ugyanannak a szerkezetnek két különböző része.
6. Azt hiszem, ezek után leszögezhetjük, hogy burokban nőttem fel.
7. Bár 7 éves koromban elváltak a szüleim. Nem volt jó. Rengeteg széttört cserép maradt körülöttem. Azóta sem merek mezítláb járkálni…
8. Sosem éltem egyedül.
9. Mai napig félek itthon egyedül a sötétben.
10. Elhatároztam, hogy én nem fogok elválni.
11. A férjem mérnök és egy nagy gyárban dolgozik.
12. Nem az övé a gyár, hiába állítják ezt a gyerekek.
13. Nem szeretném, ha lenne egy gyára a férjemnek.
14. Mindig elhatározom, hogy figyelek, amikor a férjem a munkájáról mesél, de általában csak ezt hallom: blablablabla-csavar- blablablabla- blablablabla-alátét- blablablabla- blablablabla-levegőnyomás- blablablabla- blablablabla.
15. Három gyerekem van.
16. Négyet akartam, de megalkudtunk a férjemmel.
17. Mindegyik gyerek nevét én választottam ki.
18. A férjem mindegyiket megvétózta. Látszólag beleegyeztem a közös döntésekbe.
19. A szülés után viszont hagyta, hogy én diktáljam be a nevet. És persze azt mondtam, amit én akartam. Gondoltam gátvarrás előtt csak nem áll le velem vitatkozni.
20. Igen, ilyen sunyi vagyok.
21. Ritka neveket akartam. A fiúból valóban csak néhány van. De az első lányom neve nagyon gyakori lett mostanában. A harmadiknál biztosra mentem: Nem ismerek olyan embert, akit úgy hívnak, mint a kisebbik lányomat, akit szólítottak már Zeldának, Zelmának, Ilondának és Szonjának.
22. Nem, nem sajnálom a neve miatt. Majd megváltoztatja, ha akarja.
23. Két bátyám van. Kicsit szégyelltem őket kiskoromban. Nem volt soha az a sztereotipikus báty-húg kapcsolat köztünk, ahol az idősebb fiútestvér vigyázz a kishúgra.
24. Talán azért, mert a nővérük vagyok.
25. Mióta gyerekeim vannak és látom, hogy a testvéreim hogy bánnak velük, egyre jobban szeretem őket.
26. 13 éves koromban voltam utoljára népszerű az emberek között.
27. Azóta sem érzem magam jól nagy társaságban.
28. Kevés barátom van.
29. Rokonom viszont annál több. Őket is szeretem.
30. Gimnáziumban orvos akartam lenni. Egyszer bementem az anyukám munkahelyére, a traumatológiára, ahová épp egy sérültet hoztak be. Letettem az orvosi pályáról.
31. Érettségi után színházi rendező akartam lenni. Semprun: Nagy utazás c. regényéből készültem színdarabot írni, amikor egy hozzáértő ember kedvesen kioktatott, hogy először a dialógusokat írjam meg. Erre abbahagytam a dolgot.
32. Egyetem után hajtás-pajtás biciklisfutár szerettem volna lenni. Az akkori barátom (mostani férjem) kiröhögött. Tudod, hogy akkor hegyre felfele is kell majd tekerned, kérdezte. Letettem erről is.
33. Aztán tanár lettem.
34. Utálok sok ember elé kiállni és beszélni. Ez ideális tulajdonság egy tanár számára.
35. Az egyik álmom, hogy lefutom a New York-i Maratont.
36. A tatai tavat nem sikerült körbefutnom (7 km).
37. A Margitszigetet (5 km) viszont igen. Egyszer. Órákig zúgott a fülem és karikákat láttam utána.
38. Három nyelvvizsgám van: angol, német, olasz. Az utóbbi két nyelvet már elfelejtettem.
39. Három diplomám van. Egy bölcsész-tanári, egy szociológus-survey statisztikus és egy phd.
40. 25 évet jártam iskolába. Nem látszik rajtam.
41. A szociológus diplomámat az antiszemitizmusról írtam. (Hosszú utat tettem meg a 3.pont óta.)
42. Van kutatási témám: nyelvtanulás, nyelvtanítás.
43. Van publikációs listám, 41 itemmel.
44. Állásom nincs. Így is dolgozom.
45. Tagadom, hogy hipochonder lennék.
46. Bár kétségtelen hajlamom van rá, hogy a problémákat csöppet felnagyítsam és túldramatizáljam.
47. Ti nem izgulnátok, ha állandóan zúgna a fületek és fájna az oldalatok?
48. Nem tudok énekelni és nincs hallásom. Akkor sem, ha pisztolyt szegeznek a fejemhez. Amikor általános iskolában a tanító néni után kellett tapsolni egy ritmust, a legrövidebbet is elrontottam.
49. Nem is szeretek zenét hallgatni. Ez nem akadályozott meg, hogy ne könyörögjek ki egy ipod-ot a férjemtől. Rádióműsorokat podcast-olok rá.
50. Táncolni is utálok.
51. A helyesírásom pocsék, de ezt tapasztalhatjátok ti is. Azt mondták az iskolába, ha sokat olvasok, belemegy a fejembe.
52. Mindig rengeteget olvastam, eddig még nem ment bele.
53. Márai Sándor, Szabó Magda, Jane Austen és David Lodge minden sorát olvastam. P.G. Wodehouse-on dolgozom most, de ő nagyon sokat írt. A 92 könyvéből eddig 45-öt olvastam el.
54. Nagyon szerettem TV-t nézni, de miután a gyerekek megszülettek, leszoktattam magam, mert nem akartam, hogy tévés gyerekek legyenek.
55. 1993 óta minden évben követem a Tour de France-t.
56. A kedvenc ételem a csokoládé. A klasszikus tejcsoki.
57. A tenger gyümölcsei közül mindent szeretek. Kivéve egyet. Hogy mit, azt mindig elfelejtem. A férjem tudja.
58. 10 éve nem eszem marhahúst. Igen, a marhakór miatt. Tudom, hogy hülyeség, nem kell meggyőznötök.
59. Nem bírom meginni a tejet. Nem vagyok rá allergiás, csak hányok a szagától.
60. A gyerekeimnek naponta háromszor adok tejet. Szerencsére a mai tejeknek nincs már tejszaguk, baleset nélkül meg tudom melegíteni nekik.
61. A japán és az olasz konyha a kedvencem. Aztán az indiai.
62. Nem voltam még Svájcban, Franciaországban, a Benelux államokban, Spanyolországban, Portugáliában, Írországban És még sok más országban sem. Európán kívül csak Észak-Amerikába szeretnék (újra) elutazni.
63. Egy osztálytársam sem lett híres ember.
64. Sőt, ahogy belegondolok, egy híres embert sem ismerek személyesen.
65. Bár annak a híres kenusnak, akinek a nevét elfelejtettem, a szülei itt laknak az utcánkban. De ez azt hiszem, nem számít.
66. Szörnyen béna a humorom. Ha azt gondolod, hogy vérig sértettelek, akkor nagy valószínűség szerint csak vicces akartam lenni.
67. A legtöbb dologról nincs határozott véleményem. Általában azt gondolom, amit utoljára mondtak nekem.
68. Nem szeretek ott lakni, ahol most lakunk, de elköltözni sem szeretnék. Értitek, ugye?
69. Azt szeretem, ha a lakásomban mindig tökéletes rend és tisztaság van. Három gyerek mellett ez kb. heti kétszer 10 másodpercre sikerül.
70. A gyerekek legjobb rajzain, fényképeken, családi papírokon kívül semmit sem gyűjtök. Élményeket sem.
71. Amit nem használunk, vagy nem tetszik, azt elajándékozom, vagy kidobom.
72. Ha rossz kedvem van, akkor szortírozok és dobálok ki dolgokat.
73. A férjem vett egy második kukát is.
74. Tele szokott lenni mindkettő, pedig évek óta szelektíven gyűjtjük a szemetet.
75. Utálok vásárolni. Mindent. Jó, könyvet nem.
76. A gyerekek ruháit a férjem veszi meg. Sokszor az enyémet is.
77. Vagy depressziós vagyok, vagy lusta. Még nem döntöttem el. Bár mivel tudjuk, hogy az első nem döntés kérdése, valószínű az utóbbi az igaz.
78. Szemüveges vagyok.
79. A testvéreim is, de ők megműtették a szemüket. Én nem merem.
80. Nagyon sok mindentől félek. Általában mindentől.
81. Nem igaz a pozitív gondolkodásról és a mind-over-matter-ről hirdetett maszlag. Ha a negatív gondolatok tönkretennék az embert, akkor az én agyam már az egész emberiséget kiirtotta volna.
82. Mindig a legrosszabbat feltételezem, ami általában sosem következik be aztán.
83. Ha valami nem megy, akkor kiabálok, vagy sírok.
84. Nagyon sokszor szoktam sírni.
85. Utálok sírni. Pláne mások előtt.
86. Igyekszem a gyerekeimet békén hagyni, hogy úgy éljenek, ahogy szeretnének. Ez meg is látszik rajtuk.
87. A férjemet viszont mindig dirigálom.
88. 10 éves korom óta vezetek naplót. Szinte mindennap írtam valamit.
89. Az első naplóbejegyzésem így hangzik: „Június 4. Kezdem a naplót: Ma érkezik a család többi tagja. Ma megyek K-ékhoz. És 7-kor érkeznek szárnyashajóval, Kinga, Villő, Tamás. Évácskáék kocsival jönnek előbb. Ők is mennek ki a hajóállomásra. ½ 7-kor ébredtem föl. Olyan aranyos Misike. Nem tudom, hogy mit hoztak Évácskáék, mert nem csomagoltak még ki. ½ 11-e (este) értünk haza!”
90. Igen, az egész életem ilyen izgalmas.
91. Szeretném, ha a gyerekeim úgy emlékeznének vissza a gyerekkorukra, hogy rengeteg klassz élményben volt részük.
92. Nem nyugtat meg a kertészkedés. Inkább idegesít, hogy bármit ültetek is el, az meghal.
93. Az nyugtat meg, ha ülhetek egy sarokban és olvashatok és/vagy írhatok.
94. Szeretném egyszer megírni családom társadalomtörténetét.
95. Még mindig szerelmes vagyok a férjembe.
96. Nem tudom elképzelni, hogy mással éljek.
97. Sajnos ez azonban nem akadályoz meg abban, hogy ne menjen az idegeimre naponta.
98. Talán, mert nem ismerek nálam türelmetlenebb embert.
99. Viszont, ha valamit elhatározok, azt véghez is viszem.
100. Mint például ezt a 100-as listát. Nehéz volt, de most jó. Leszámítva, hogy még egyszer át kell olvasnom.
2. Ha találkozunk, rögtön be fogok mutatkozni!
3. 17 éves koromban az egyik osztálytársam azt mondta, hogy az antiszemita kémia tanár pikkel rá. Amikor hazamentem meg kellett néznem az idegen szavak szótárában, hogy mit jelent az a szó, hogy antiszemita.
4. 20 éves koromban egy idióta megkérdezte tőlem, hogy szerintem lehet-e egy fallosz műalkotás. Nem értettem a kérdést, mert azt hittem, hogy Fallosz egy görög filozófus neve.
5. És ha már itt tartunk, már két gyerekem volt, amikor 33 éves koromban anyukám felvilágosított, hogy a tök és a fasz, nem szinonimák, hanem, hogy is mondjam, ugyanannak a szerkezetnek két különböző része.
6. Azt hiszem, ezek után leszögezhetjük, hogy burokban nőttem fel.
7. Bár 7 éves koromban elváltak a szüleim. Nem volt jó. Rengeteg széttört cserép maradt körülöttem. Azóta sem merek mezítláb járkálni…
8. Sosem éltem egyedül.
9. Mai napig félek itthon egyedül a sötétben.
10. Elhatároztam, hogy én nem fogok elválni.
11. A férjem mérnök és egy nagy gyárban dolgozik.
12. Nem az övé a gyár, hiába állítják ezt a gyerekek.
13. Nem szeretném, ha lenne egy gyára a férjemnek.
14. Mindig elhatározom, hogy figyelek, amikor a férjem a munkájáról mesél, de általában csak ezt hallom: blablablabla-csavar- blablablabla- blablablabla-alátét- blablablabla- blablablabla-levegőnyomás- blablablabla- blablablabla.
15. Három gyerekem van.
16. Négyet akartam, de megalkudtunk a férjemmel.
17. Mindegyik gyerek nevét én választottam ki.
18. A férjem mindegyiket megvétózta. Látszólag beleegyeztem a közös döntésekbe.
19. A szülés után viszont hagyta, hogy én diktáljam be a nevet. És persze azt mondtam, amit én akartam. Gondoltam gátvarrás előtt csak nem áll le velem vitatkozni.
20. Igen, ilyen sunyi vagyok.
21. Ritka neveket akartam. A fiúból valóban csak néhány van. De az első lányom neve nagyon gyakori lett mostanában. A harmadiknál biztosra mentem: Nem ismerek olyan embert, akit úgy hívnak, mint a kisebbik lányomat, akit szólítottak már Zeldának, Zelmának, Ilondának és Szonjának.
22. Nem, nem sajnálom a neve miatt. Majd megváltoztatja, ha akarja.
23. Két bátyám van. Kicsit szégyelltem őket kiskoromban. Nem volt soha az a sztereotipikus báty-húg kapcsolat köztünk, ahol az idősebb fiútestvér vigyázz a kishúgra.
24. Talán azért, mert a nővérük vagyok.
25. Mióta gyerekeim vannak és látom, hogy a testvéreim hogy bánnak velük, egyre jobban szeretem őket.
26. 13 éves koromban voltam utoljára népszerű az emberek között.
27. Azóta sem érzem magam jól nagy társaságban.
28. Kevés barátom van.
29. Rokonom viszont annál több. Őket is szeretem.
30. Gimnáziumban orvos akartam lenni. Egyszer bementem az anyukám munkahelyére, a traumatológiára, ahová épp egy sérültet hoztak be. Letettem az orvosi pályáról.
31. Érettségi után színházi rendező akartam lenni. Semprun: Nagy utazás c. regényéből készültem színdarabot írni, amikor egy hozzáértő ember kedvesen kioktatott, hogy először a dialógusokat írjam meg. Erre abbahagytam a dolgot.
32. Egyetem után hajtás-pajtás biciklisfutár szerettem volna lenni. Az akkori barátom (mostani férjem) kiröhögött. Tudod, hogy akkor hegyre felfele is kell majd tekerned, kérdezte. Letettem erről is.
33. Aztán tanár lettem.
34. Utálok sok ember elé kiállni és beszélni. Ez ideális tulajdonság egy tanár számára.
35. Az egyik álmom, hogy lefutom a New York-i Maratont.
36. A tatai tavat nem sikerült körbefutnom (7 km).
37. A Margitszigetet (5 km) viszont igen. Egyszer. Órákig zúgott a fülem és karikákat láttam utána.
38. Három nyelvvizsgám van: angol, német, olasz. Az utóbbi két nyelvet már elfelejtettem.
39. Három diplomám van. Egy bölcsész-tanári, egy szociológus-survey statisztikus és egy phd.
40. 25 évet jártam iskolába. Nem látszik rajtam.
41. A szociológus diplomámat az antiszemitizmusról írtam. (Hosszú utat tettem meg a 3.pont óta.)
42. Van kutatási témám: nyelvtanulás, nyelvtanítás.
43. Van publikációs listám, 41 itemmel.
44. Állásom nincs. Így is dolgozom.
45. Tagadom, hogy hipochonder lennék.
46. Bár kétségtelen hajlamom van rá, hogy a problémákat csöppet felnagyítsam és túldramatizáljam.
47. Ti nem izgulnátok, ha állandóan zúgna a fületek és fájna az oldalatok?
48. Nem tudok énekelni és nincs hallásom. Akkor sem, ha pisztolyt szegeznek a fejemhez. Amikor általános iskolában a tanító néni után kellett tapsolni egy ritmust, a legrövidebbet is elrontottam.
49. Nem is szeretek zenét hallgatni. Ez nem akadályozott meg, hogy ne könyörögjek ki egy ipod-ot a férjemtől. Rádióműsorokat podcast-olok rá.
50. Táncolni is utálok.
51. A helyesírásom pocsék, de ezt tapasztalhatjátok ti is. Azt mondták az iskolába, ha sokat olvasok, belemegy a fejembe.
52. Mindig rengeteget olvastam, eddig még nem ment bele.
53. Márai Sándor, Szabó Magda, Jane Austen és David Lodge minden sorát olvastam. P.G. Wodehouse-on dolgozom most, de ő nagyon sokat írt. A 92 könyvéből eddig 45-öt olvastam el.
54. Nagyon szerettem TV-t nézni, de miután a gyerekek megszülettek, leszoktattam magam, mert nem akartam, hogy tévés gyerekek legyenek.
55. 1993 óta minden évben követem a Tour de France-t.
56. A kedvenc ételem a csokoládé. A klasszikus tejcsoki.
57. A tenger gyümölcsei közül mindent szeretek. Kivéve egyet. Hogy mit, azt mindig elfelejtem. A férjem tudja.
58. 10 éve nem eszem marhahúst. Igen, a marhakór miatt. Tudom, hogy hülyeség, nem kell meggyőznötök.
59. Nem bírom meginni a tejet. Nem vagyok rá allergiás, csak hányok a szagától.
60. A gyerekeimnek naponta háromszor adok tejet. Szerencsére a mai tejeknek nincs már tejszaguk, baleset nélkül meg tudom melegíteni nekik.
61. A japán és az olasz konyha a kedvencem. Aztán az indiai.
62. Nem voltam még Svájcban, Franciaországban, a Benelux államokban, Spanyolországban, Portugáliában, Írországban És még sok más országban sem. Európán kívül csak Észak-Amerikába szeretnék (újra) elutazni.
63. Egy osztálytársam sem lett híres ember.
64. Sőt, ahogy belegondolok, egy híres embert sem ismerek személyesen.
65. Bár annak a híres kenusnak, akinek a nevét elfelejtettem, a szülei itt laknak az utcánkban. De ez azt hiszem, nem számít.
66. Szörnyen béna a humorom. Ha azt gondolod, hogy vérig sértettelek, akkor nagy valószínűség szerint csak vicces akartam lenni.
67. A legtöbb dologról nincs határozott véleményem. Általában azt gondolom, amit utoljára mondtak nekem.
68. Nem szeretek ott lakni, ahol most lakunk, de elköltözni sem szeretnék. Értitek, ugye?
69. Azt szeretem, ha a lakásomban mindig tökéletes rend és tisztaság van. Három gyerek mellett ez kb. heti kétszer 10 másodpercre sikerül.
70. A gyerekek legjobb rajzain, fényképeken, családi papírokon kívül semmit sem gyűjtök. Élményeket sem.
71. Amit nem használunk, vagy nem tetszik, azt elajándékozom, vagy kidobom.
72. Ha rossz kedvem van, akkor szortírozok és dobálok ki dolgokat.
73. A férjem vett egy második kukát is.
74. Tele szokott lenni mindkettő, pedig évek óta szelektíven gyűjtjük a szemetet.
75. Utálok vásárolni. Mindent. Jó, könyvet nem.
76. A gyerekek ruháit a férjem veszi meg. Sokszor az enyémet is.
77. Vagy depressziós vagyok, vagy lusta. Még nem döntöttem el. Bár mivel tudjuk, hogy az első nem döntés kérdése, valószínű az utóbbi az igaz.
78. Szemüveges vagyok.
79. A testvéreim is, de ők megműtették a szemüket. Én nem merem.
80. Nagyon sok mindentől félek. Általában mindentől.
81. Nem igaz a pozitív gondolkodásról és a mind-over-matter-ről hirdetett maszlag. Ha a negatív gondolatok tönkretennék az embert, akkor az én agyam már az egész emberiséget kiirtotta volna.
82. Mindig a legrosszabbat feltételezem, ami általában sosem következik be aztán.
83. Ha valami nem megy, akkor kiabálok, vagy sírok.
84. Nagyon sokszor szoktam sírni.
85. Utálok sírni. Pláne mások előtt.
86. Igyekszem a gyerekeimet békén hagyni, hogy úgy éljenek, ahogy szeretnének. Ez meg is látszik rajtuk.
87. A férjemet viszont mindig dirigálom.
88. 10 éves korom óta vezetek naplót. Szinte mindennap írtam valamit.
89. Az első naplóbejegyzésem így hangzik: „Június 4. Kezdem a naplót: Ma érkezik a család többi tagja. Ma megyek K-ékhoz. És 7-kor érkeznek szárnyashajóval, Kinga, Villő, Tamás. Évácskáék kocsival jönnek előbb. Ők is mennek ki a hajóállomásra. ½ 7-kor ébredtem föl. Olyan aranyos Misike. Nem tudom, hogy mit hoztak Évácskáék, mert nem csomagoltak még ki. ½ 11-e (este) értünk haza!”
90. Igen, az egész életem ilyen izgalmas.
91. Szeretném, ha a gyerekeim úgy emlékeznének vissza a gyerekkorukra, hogy rengeteg klassz élményben volt részük.
92. Nem nyugtat meg a kertészkedés. Inkább idegesít, hogy bármit ültetek is el, az meghal.
93. Az nyugtat meg, ha ülhetek egy sarokban és olvashatok és/vagy írhatok.
94. Szeretném egyszer megírni családom társadalomtörténetét.
95. Még mindig szerelmes vagyok a férjembe.
96. Nem tudom elképzelni, hogy mással éljek.
97. Sajnos ez azonban nem akadályoz meg abban, hogy ne menjen az idegeimre naponta.
98. Talán, mert nem ismerek nálam türelmetlenebb embert.
99. Viszont, ha valamit elhatározok, azt véghez is viszem.
100. Mint például ezt a 100-as listát. Nehéz volt, de most jó. Leszámítva, hogy még egyszer át kell olvasnom.
2008. január 5., szombat
Iru
Ez a gyönyörű nő a nagymamám.
Ma 92 éves!
Ma 92 éves!
Tegnap felhívtam, hogy mikor mehetünk köszönteni. Nem volt otthon. Mára ebédre hívta néhány (fiú) unokáját, gondolom nekik vásárolt. Már nem tud sokat cipelni, így többször kell fordulnia a bolt és a lakása között.
Ma viszont reggel első dolgom volt, hogy felköszöntsem. Szomorú volt, hogy délután megyünk, mert akkor csak egy kis hidegtállal fog tudni kínálni. Megnyugtattam, hogy nem enni megyünk, hanem köszönteni...
2008. január 3., csütörtök
Kedves fűszerfiókomban megbújó olcsó tasak szárazélesztők!
Több okból is szerencsések vagytok. Egyrészt, mert lusta vagyok friss élesztőért járni a boltba, ezért kb. havonta egyszer felmarkolok egy maréknyit belőletek a boltban és hazahozlak titeket. Másrészt, 49 forintotokkal ti voltatok a legolcsóbb élesztő a kisboltunkban, így jó néhányan eljöhettetek velem. Nem foglaltok sok helyet, nem veszekedtek, így gondom sem nagyon volt veletek. Hogy egészen őszinte legyek, nem is nagyon szoktam rátok gondolni. Ezért elnézést kérek.
Az elmúlt néhány hét alatt, azonban az események furcsa összejátszása miatt, nem tudom elkerülni, hogy ne mutogassak ujjal rátok.
Ki kell mondom, olcsó élesztőtasakok: Tartalmatok nem éleszt! Többet tudtok ti, mint amit magatokból mutattok. Ebben biztos vagyok.
Igen! A kenyerek, amiket veletek sütünk meglehetősen laposra sikerednek.
Előfordul ilyen. Gondoltam az első alkalommal. Másodszor a férjem sütött veletek, és a telefonon keresztül diktáltam neki a receptet. (Színházban voltam. Miért kérdezitek?) Hazaérve persze leszúrtam, hogy nem rakott a kenyérbe élesztőt. Esküdött, hogy rakott. Harmadszor is lapos lett a kenyér. És tegnap negyedszer is!
Nos?
Jó lenne, ha nem mutogatnátok egymásra. Nem szeretem a gyerekeimnél sem. Mindegyik zacskóval hasonlóan jártunk!
És, nem, nem gondolom, hogy a liszt a hibás. Nem, azt sem gondolom, hogy sikér kellene bele. Sajnos most nincs igazatok. Sosem adok extra sikért a tésztához, és míg ti nem fordultatok meg nálam, addig nem volt gond a lisztemmel!
Egyéb kifogás? Nincs. Tudtam!
Összefoglalva mondanivalómat: Szedjétek össze magatokat! Ha nem vigyáztok, azt mondom majd a gyerekeknek, hogy vaníliás cukrok vagytok, ami ti is tudjátok mit jelent: Gyors halál: széttépett zacskók, kiszórt cukor, felnyalt nyomok. Ezt akarjátok? Gondoltam, hogy nem!
Üdvözlettel,
Dani
PS: Még van belőletek néhány tasak, amit nincs szívem kidobni, így egy ideig még lapos kenyeret fogunk enni. Szerencsés flótások!
Az elmúlt néhány hét alatt, azonban az események furcsa összejátszása miatt, nem tudom elkerülni, hogy ne mutogassak ujjal rátok.
Ki kell mondom, olcsó élesztőtasakok: Tartalmatok nem éleszt! Többet tudtok ti, mint amit magatokból mutattok. Ebben biztos vagyok.
Igen! A kenyerek, amiket veletek sütünk meglehetősen laposra sikerednek.
Előfordul ilyen. Gondoltam az első alkalommal. Másodszor a férjem sütött veletek, és a telefonon keresztül diktáltam neki a receptet. (Színházban voltam. Miért kérdezitek?) Hazaérve persze leszúrtam, hogy nem rakott a kenyérbe élesztőt. Esküdött, hogy rakott. Harmadszor is lapos lett a kenyér. És tegnap negyedszer is!
Nos?
Jó lenne, ha nem mutogatnátok egymásra. Nem szeretem a gyerekeimnél sem. Mindegyik zacskóval hasonlóan jártunk!
És, nem, nem gondolom, hogy a liszt a hibás. Nem, azt sem gondolom, hogy sikér kellene bele. Sajnos most nincs igazatok. Sosem adok extra sikért a tésztához, és míg ti nem fordultatok meg nálam, addig nem volt gond a lisztemmel!
Egyéb kifogás? Nincs. Tudtam!
Összefoglalva mondanivalómat: Szedjétek össze magatokat! Ha nem vigyáztok, azt mondom majd a gyerekeknek, hogy vaníliás cukrok vagytok, ami ti is tudjátok mit jelent: Gyors halál: széttépett zacskók, kiszórt cukor, felnyalt nyomok. Ezt akarjátok? Gondoltam, hogy nem!
Üdvözlettel,
Dani
PS: Még van belőletek néhány tasak, amit nincs szívem kidobni, így egy ideig még lapos kenyeret fogunk enni. Szerencsés flótások!
Hó, hó, hóhahó…
Pro: Havazott. Con: Havazott.
Con: Porhó, nem lehet hóembert építeni. Pro: Hócsatázni lehet.
Pro: Pepe imád csatázni. Hócsatázni is. Con: A bátyám farmerbe jön játszani vele. Mit gondolt??? Pro: Vizes farmerben is fel tudja húzni a gyerekeimet a domb tetejére…
Pro: Végre láthatnak a gyerekek havat. Con: Vízhatlan nadrágba kell öltöztetni őket. Mire az utolsót is felöltöztetem és kiengedem a kertbe, az első már jön is be, hogy fázik, és különben is pisilnie kell. Levetkőztetem. WC-re megy. Majd meggondolja magát: Mégis visszamegy a kertbe. Újra felöltöztetem. Kimegy. A második jön be, hogy fázik a keze. Kesztyűt nem akar húzni. Nem tudjuk az ellentmondás feloldani.
Pro: A férjem sportol újra. Con: Igaz, ez csak hólapátolás. Con2: Míg a havat takarítja, nekem kell a gyerekeknek vacsorát készíteni.
Pro: Tudnak a gyerekek szánkózni. Con: Nekünk kell szánkózni vinni őket. Pro: Én is szánkózhatok. Con: Izomlázam van a szánkózástól. Hogy lehet ez?
Pro: Imádnak a gyerekek szánkózni. Con: A szánkónk kétszemélyes. Amikor utoljára megszámoltam még három gyerekünk volt. Persze mindenki egyszerre akar felülni rá. Szánkózás helyett hisztizünk. Főleg én, hogy miért is hisztiznek a gyerekek, amikor szánkózhatnának…
Con: Porhó, nem lehet hóembert építeni. Pro: Hócsatázni lehet.
Pro: Pepe imád csatázni. Hócsatázni is. Con: A bátyám farmerbe jön játszani vele. Mit gondolt??? Pro: Vizes farmerben is fel tudja húzni a gyerekeimet a domb tetejére…
Pro: Végre láthatnak a gyerekek havat. Con: Vízhatlan nadrágba kell öltöztetni őket. Mire az utolsót is felöltöztetem és kiengedem a kertbe, az első már jön is be, hogy fázik, és különben is pisilnie kell. Levetkőztetem. WC-re megy. Majd meggondolja magát: Mégis visszamegy a kertbe. Újra felöltöztetem. Kimegy. A második jön be, hogy fázik a keze. Kesztyűt nem akar húzni. Nem tudjuk az ellentmondás feloldani.
Pro: A férjem sportol újra. Con: Igaz, ez csak hólapátolás. Con2: Míg a havat takarítja, nekem kell a gyerekeknek vacsorát készíteni.
Pro: Tudnak a gyerekek szánkózni. Con: Nekünk kell szánkózni vinni őket. Pro: Én is szánkózhatok. Con: Izomlázam van a szánkózástól. Hogy lehet ez?
Pro: Imádnak a gyerekek szánkózni. Con: A szánkónk kétszemélyes. Amikor utoljára megszámoltam még három gyerekünk volt. Persze mindenki egyszerre akar felülni rá. Szánkózás helyett hisztizünk. Főleg én, hogy miért is hisztiznek a gyerekek, amikor szánkózhatnának…
2008. január 2., szerda
Lake House (2006)
A Speed 1-ben már megállapíthattuk, hogy Sandra Bullock és Keanu Reeves nagyon helyesek együtt, ami a Tóparti ház is megerősített (Vissza a jövőbe és a Nő kétszer pepitában…), bár a filmet nehezen értettük, annak ellenére, hogy kiváló mentális és intellektuális adottságokkal rendelkezünk.
Az utóbbi héten többet ettünk, mint aludtunk, és többet játszottunk a gyerekekkel, mint dolgoztunk volna, ami megzavart minket, hogy megértsük
1. a film összevissza rendezett idősíkjait követni tudjuk.
2. hogy történhetett valami előbb, ami később történt?
3. hogy történhetett meg valami, ami nem történt meg?
4. hogy lehet egy postaláda időkapu?
5. hogy halhat meg valaki, aki él?
6. hogy varázsolódott a ház elé a fa?
7. a luxuslakás mellé miért jár a lepattant autó?
8. mi történik a kutyával?
Mindenestre a férjem legnagyobb megdöbbenésére a film második felét végig bőgtem, pedig egyáltalán nem is értettem, hogy hol vagyok éppen a cselekményben. Valóban csak feltételes reflex a könnyezés. De nem csalódtam, annak ellenére, hogy megnéztem olyan filmet, aminek a címében nem szerepel a 'szerelem' szó.
Mindenesetre, annyit elmondhatok: a szerelem mindent legyőz, bár ezt már eddig is tudtuk…
Az utóbbi héten többet ettünk, mint aludtunk, és többet játszottunk a gyerekekkel, mint dolgoztunk volna, ami megzavart minket, hogy megértsük
1. a film összevissza rendezett idősíkjait követni tudjuk.
2. hogy történhetett valami előbb, ami később történt?
3. hogy történhetett meg valami, ami nem történt meg?
4. hogy lehet egy postaláda időkapu?
5. hogy halhat meg valaki, aki él?
6. hogy varázsolódott a ház elé a fa?
7. a luxuslakás mellé miért jár a lepattant autó?
8. mi történik a kutyával?
Mindenestre a férjem legnagyobb megdöbbenésére a film második felét végig bőgtem, pedig egyáltalán nem is értettem, hogy hol vagyok éppen a cselekményben. Valóban csak feltételes reflex a könnyezés. De nem csalódtam, annak ellenére, hogy megnéztem olyan filmet, aminek a címében nem szerepel a 'szerelem' szó.
Mindenesetre, annyit elmondhatok: a szerelem mindent legyőz, bár ezt már eddig is tudtuk…
2008. január 1., kedd
Újévi fogadalmaim, a la Adrian Mole [nem találom azokat a kis vesszőket, vagy miket…]
Két éve egy nagyobb társasággal szilvesztereztünk, mi voltunk egyedül kétgyerekesek, a többi családban még csak egy-egy gyerek volt. Éjfél után, ahogy a Himnusz alatt elmerengtem, egy egygyerekes anyuka megkérdezte: Ilyenkor melyik gyerekére gondol az ember? Őszintén kibukott belőlem a válasz: „Nem tudom, mert én éppen azt határoztam el, hogy lefogyok 12 kilót”. Idén sem volt másképp. [Nem lett az akkori fogadalmamból semmi, mert 2005 februárjában, legnagyobb örömömre újra terhes lettem…]
További hűhó helyett, íme az idei listám:
1. Lefogyok12 10 6 kilót januárban az év során.
2. Több hónapi szorongás után végre kihúzatom azt a bölcsességfogamat, amire Kizman Róbert ajánlatot tett.
3. Több évi szorongás után csináltatok magamnak egy új pár szemüveget.
4. Türelmes leszek a gyerekeimmel és a férjemmel is. [Azt hiszem a férjem elájult. Nincs még egy órája sem, hogy kiosztottam, hogy lassan viszi a gyerekeket szánkózni…]
5. Nem leszek többet hipochonder.
6.Elmegyek tetőtől-talpig kivizsgáltatni magamat, hogy nincs-e valami halálos betegségem. Bocs, elfelejtkeztem, hogy mától semmi bajom sincsen…
7. Kevesebbet fogok olvasni és Internet-ezni és többetrádiózni tévézni törődni a családommal.
8. Feladataimat szorgalmasan és panaszkodás nélkül ellátom. [Lehet, hogy ez túl durva lesz, nem is tudom, hogy miről fogok a férjemmel beszélgetni, ha letiltom magamat a panaszkodásról…]
További hűhó helyett, íme az idei listám:
1. Lefogyok
2. Több hónapi szorongás után végre kihúzatom azt a bölcsességfogamat, amire Kizman Róbert ajánlatot tett.
3. Több évi szorongás után csináltatok magamnak egy új pár szemüveget.
4. Türelmes leszek a gyerekeimmel és a férjemmel is. [Azt hiszem a férjem elájult. Nincs még egy órája sem, hogy kiosztottam, hogy lassan viszi a gyerekeket szánkózni…]
5. Nem leszek többet hipochonder.
6.
7. Kevesebbet fogok olvasni és Internet-ezni és többet
8. Feladataimat szorgalmasan és panaszkodás nélkül ellátom. [Lehet, hogy ez túl durva lesz, nem is tudom, hogy miről fogok a férjemmel beszélgetni, ha letiltom magamat a panaszkodásról…]
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)