A történet:A legszigorúbb büntetés (leszámítva a veréssel való fenyegetőzést), amit a gyerekeink kiérdemelhetnek a gardróbba zárás. Ez tényleg a végső mentsvárunk, nagyon ritkán kerül rá sor.
A sötét, ablaktalan szobában Pepe és/vagy Bakka általában kétségbeesetten sírnak és arcukat az üvegajtóra szorítva könyörögnek, hogy engedjük ki őket. Ez kb. 75 másodpercen belül meg is szokott történni, mert annyira megesik rajtuk a szívünk.
Közel két évesen ZK is kiérdemelte élete első bezárását. Persze nem mertem elmenni az ajtótól, hogy, ahogy megijed, ki tudjam engedni.
Sírás? Ijedtség? Haha!!!
ZK nem sírt, nem kiabált, nem szorította az arcát az üvegajtóra, hogy sajnálatot keltsen.
Mit csinált? Mivel a kilincset nem éri el, nem volt sok választása: Kénytelen volt a gurulós ruhatároló fogasrendszert az ajtóhoz rángatni. Majd nem tehetett mást, mint felmászni rá, hogy a kilincset elérje és ki tudja nyitni az ajtót. Mikor ez sikerült fejét elfordítva elsétált mellettem. „Fogalmam sincs mi történhetett. Csak azt vettem észre, hogy valaki rámzárta az ajtót” – mondta, vagyis én ezt olvastam le az arcáról.
Talán úgy foglalhatnám össze az élményt legjobban, ha azt írom: nem várom ZK kamaszéveit.
Sok mindent újra kell gondolnom!
1 megjegyzés:
Nemcsak a legszebb, hanem a legokosabb is.
Tiszta keresztanyja.
Megjegyzés küldése