Bakkával fogorvosnál voltam, avagy ujjszopás vagy cumi?

Mit is mondjak? Egy élmény volt.

Először is, mert tömegközlekedési-eszközöket vettünk igénybe: busz, villamos, troli. Bakka nagyon jól adta a vidéki kislányt, aki először ült villamoson és még nem látott trolit (Mi az a furcsa villamos? – kérdezte.). (Az előbbi szerintem nem igaz, az utóbbi lehet.) Mindenkivel beszélgetni kezdett. A buszon leült egy idősebb férfi mellé, majd megkérdezte tőlem: „Ezzel miről beszélgessek?”

Másrészt nem tudom, hogy mire számított, amikor mondtam neki, hogy fogorvoshoz megyünk, mert nem ez volt az első látogatása, de nyilván nem emlékezett rá, mert amikor az automatából pénzt vettem ki, megkérdezte: „Ez a fogorvos?” „Nem, Bakka, nem!”

Nyilván az sem fest rólam jó képet, hogy a fogorvosi rendelőben felállított hatalmas fogkefe láttán a lányom megkérdezte tőlem: „Ez a borotva mit keres itt?” „Mi lenne, Bakka, ha a fogorvos bácsinak nem árulnánk el, hogy hároméves korodban még nem láttál fogkefét?”

Maga a vizsgálat „jól” ment. Kiderült, hogy az első két foga tényleg elhalt. De azzal nem kell foglalkozni, mondta az orvos. Az elhalt fogat majd átfúrjuk, ha begyullad. Szép kilátások! A rossz hír az, hogy Bakkát azonnal le kellene szoktatnom arról, hogy az ujját szopja, mert az „károsan befolyásolja az álkapcsa fejlődését”. Mindez egy háromgyerekes fogorvos szájából. Mi a javaslata? Kenjem be kemikáliával az ujját, hogy a rossz íz miatt ne szopja. SZUPER! Nem lehetne inkább, hogy a fogszabályzás számláját kifizetettem az apjával?

Mindenesetre jó tudni, hogy az ujjszopás vagy cumi kérdésben ismét a rossz lóra tettünk. Legalábbis Kizman doktor azt állítja, hogy a gyerek álkapcsának fejlődése szempontjából a lapos (?) cumi jobb, mint a kerek (?) ujjnak a szopogatása...