Tavaly lerajzolt az óvodában. Persze teljesen elérzékenyültem, hogy a fiam gondolt rám napközben, és, hogy nem autót/repülőt/robotot/puskát rajzolt, hanem engem. Az óvónőknek is tetszhetett az alkotás, mert kirakták pár hétre a hirdetőtáblára.
Feledve a meghatódást, később a zsugori praktikus én-em kerekedett felül, és a kép lemásolva és bekeretezve Karácsonyi ajándék lett a szüleimnek. (Többnyire ezért jó, ha az embernek gyereke van. Néhány fénykép, gyerekrajz pillanatokon belül átalakul ajándékká. Tülekedés és vásárlás nélkül. Igaz, ha hozzáveszem a gyerekek egész éves ellátásának a költségét, akkor, lehet, hogy a vásárlást és a sorbaállást megúsztam, de a megoldás közel sem mondható olcsónak...)
Íme a kép. Senki sem tagadhatja, hogy a hasonlóság köztem és a rajz között megdöbbentő. (Rákattintva láthatjátok nagyobban is.) Szemüveg. Rövid kócos haj. Összevissza ruházat.
Mi a problémám? Az, hogy pár hete a fiam újra lerajzolt. Ezen a képen egy hercegnő vagyok. Darázsderékkal (én!!!), hosszú rózsaszín ruhában (én!!!), hosszú szőke hajjal (elfogytak a felkiáltójeleim).
Mindenki szemüveges a családunkban. Lehet, hogy Pepét el kellene vinnem szemészhez?
PS: Egyedül a szőke hajat értem. Tavaly Pepe rajzolt egy királykisasszonyt az oviban. Fekete hosszú haja volt, amiért a csoportjában a lányok nagyon elővették. Fekete hajú hercegnők pedig nincsenek, mondták Pepének. A fiam hetekig lelki beteg volt.
PPS: Mondjuk a zsenik gyakran érzékenyek!
1 megjegyzés:
Tök világos. Nem vagy ilyen,de ő azt szeretné ha így néznél ki. Bármit is mondanak, valójában minden férfi bukik az ilyen arie babákra.
Megjegyzés küldése