Világkörüli térkép

Múlt héten csináltam magamnak egy flickr albumot. (Nem semmi, tudom.) Fel is töltöttem az első képet rá, Pepe egy rajzát. Erről lesz most szó.

Fontos része én-képemnek, hogy azt gondolom magamról, hogy reálisan látom a gyerekeim jó és rossz tulajdonságait. Hogy nem vagyok elvakult anyuka, aki azt gondolja, hogy az ő gyerekei a legjobbak, legszebbek, legokosabbak. Tudom, hogy Pepe szemtelen, hogy Bakka hisztis és hogy ZK egy ördög (akinek ráadásul állandóan lóg a takony az orrából.)

Mindezek ellenére, most nem tudom véka alá rejteni a véleményemet, hogy a fiam egy zseni, ami persze nem baj, ha ezt a korábbi bejegyzésemet komolyan vesszük. (Vali, nem kell, hogy telefonálj, tudatosult bennem, hogy a fiamat dicsérem; a középső gyerekemről nem írok; a kicsit meg szidom!)

Múlt héten hozta ezt a rajzot. „Mamika rajzoltam egy világkörüli térképet”. Ezt a térképet nem másolta. Fejből rajzolta. És Pepe nem világutazó. Nem ült még repülőn. A földgömböt, amit kaptak, azt pár nap alatt szétszedték, és labdának használták. Nem tudtam, hogy érdeklődik a földrajz iránt. Nyilván persze minden ötéves gyerek tudja, hogy hol van India és, hogy Mexico Közép-Amerikában van. És hogy Kolumbus merről merre hajózott. És hogy van olyan, hogy Szuezi-csatorna. Úgyhogy inkább úgy fogalmazok, hogy ez nagy teljesítmény egy olyan gyerektől, akinek a mamája ma napig nem tudja a Balti Államok fővárosait. Aki nem tudja, hogy melyik Libia és melyik Libanon. Ha a barátaink Máltára utaznak, akkor elő kell vennem a térképet, hogy megnézzem, hol is van a sziget. (Tudom, hogy sziget! Bár, amikor A. megkérdezte: „Málta fővárosa hogy is van angolul?”, kiröhögtem. Magyarul sem tudom.) Vagy lehet, hogy éppen azért vagyok oda annyira, mert olyat tud a gyerekem, amit én nem?



A képre kattintva olvashatjátok Pepe megjegyzéseit is.