Disney World

A férjemnek jó ízlése van. Nagyon jó ízlése. Ezért álmodozik arról, hogy olyan lakásban lakik, ami antik bútorokkal van berendezve. Szép szőnyegekkel. A falon képek, amiket festők festetek és nem gyerekek rajzoltak. Meg nyilván arról is, hogy ebbe a lakásba a gyerekek és nélkülem költözik be, de ez más téma… (A jó ízléssel kapcsolatban pedig most azt ne firtassuk, hogy miért engem vett el feleségül. Mindenki tudja, hogy azért, mert Németországban családi adózás van. Valahogy kellett férjet fognom magamnak!)

De most nem erről akarok írni, hanem arról, hogy A. nemcsak azt határozta el, hogy a fia nem fog focizni, hanem azt is, hogy az ő házában nem lesznek rózsaszín műanyag babák, nem lesz barbiháza a lányoknak és az egész Disney Princess merchandise-nak nem fogunk bedőlni.

Nem. Nincs semmi rózsaszín a házban. Miért kérdezitek?

Szóval, hogy kezdjek a lényegre térni: dooce.com bejegyzéséről (amelyben a blogolás nagyasszonya azt mutatja be, hogy milyen szép a szappantartójuk van) viszont eszembe jutott, hogy az én férjem milyen szappannal mos kezet.

Gondolom, mindenkit nagyon érdekel!

Íme:


Nemcsak gyönyörű, hanem felhabosítva adagolja a szappant, amit néhány nő ebben a háztartásban imád! (Igen, én is!)

Tessék? Mit hallottatok? Ja, igen, és én ordítok, hogy: ZK hagyd már abba a kézmosást! MOST! Ugyanis a kicsi megszállott kézmosóvá kezd fejlődni.

De azt hiszem, mégsem ez fogja a sírba tenni A-t. Hanem talán, az, hogy a fia milyen zoknit hord a focimezéhez (a focimezéhez, amely önmagában is már elég tragikus tény):