2007. október 30., kedd

Centrál Kávéház

Visszamentünk egykori törzshelyünkre. Sokáig bojkottáltuk, mert egyszer egy pincér nem akart kiszolgálni minket. Pedig nem is randalíroztunk! Mai napig nem értjük mi volt a gondja…

Nagy szó, hogy feloldottuk a bojkottot, mert bojkott kérdésben hajlíthatatlan vagyok. Eddig sosem volt visszaút! Végül is nem bántuk meg, mert finomat ettünk. (Libamáj, vargánya), de mindig ott van a levegőben az a nem-is-tudom mi (barátságtalanság? keletlenség?), ami miatt nem szívesen megyek vissza.

Miről beszélek?

Talán arról, hogy megint „könyörögni” kellett a pincérnek, hogy rendelhessünk vacsorát.

Talán arról, hogy amikor nem azt hozza ki, amit kérünk és ezt szóvá is tesszük, akkor egy „tényleg”-gel sarkon fordul és otthagy minket.

Talán arról, hogy egész este a villanyt próbálgatták beállítani, így hol teljes sötétségben ültünk, hol meg félhomályban.

Sajnálom, nagyon, mert sokkal jobb is lehetne.

Nincsenek megjegyzések: