Zsoldoshadsereg

Alaptörténet: Amikor Pepét három és fél évesen óvodába szoktattuk, két napig bent kellett vele lennem. (Óvodai előírás, nem én kértem.) Ahogy ott játszottunk, két fiú elrohant mellettünk, Katonák vagyunk! felkiáltással, lövöldözést imitálva. Pepe hozzám fordult a kérdésével: Mamika, kik azok a katonák?

Mindez két éve történt. Azóta sokat fejlődtünk. Szokásunk szerint a rossz irányba. Először is Pepe fegyvereket gyűjt (ami [szerencsére] elég lassan megy, mert egyetlen nagymama van, aki hajlandó neki műanyag pisztolyokat és kardokat vásárolni), másodszor a lányokat is elkezdte kiképezni. Bakka és ZK a legelszántabb zsoldos katonákat megszégyenítve képesek bármilyen ügyért harcolni. Sőt, amikor Pepe óvodában van, akkor előszeretettel forgatják a fegyvereit:


Igazából nem aggódom, mert úgy gondolom, hogy azért mert van két játék pisztolyuk és három játék kardjuk, nem fognak 15 évesen iskolai lövöldözésbe keveredni. Sőt nem is gondolom, hogy különösen agresszív gyerekek lennének. Vannak náluk rosszabb is. Mondjuk mulyábbak is…

De hazudnék, ha azt mondanám, hogy jó érzés, amikor a gyerekek fegyverrel hadonásznak a házba. Tudom, hogy műanyag, mert nem is lehet semmit kilőni belőle, de akkor is.

Hogy mit tartok mégis aggasztónak? A következőt:

Amikor Bakkával az oltása utáni nap orvososat játszunk, nem töltött el jó érzéssel, hogy a doktor néni pisztollyal érkezett a házunkhoz. Mégis mit csináljon, ha úgy véli, hogy veszélyes környéken lakunk?


Miután ezt megtárgyaltuk, követekezett a vizsgálat. Minden rendben ment. Bakka kérdésére, hogy megeszem-e a zöldségeket, szerencsére igen-nel tudtam válaszolni. Egészségesnek nyilvánított, így az oltásomat is megkaphattam. Miután Bakka beadta és nem sírtam, még dicséretet is kaptam.

Majd Bakka bízatóan azt mondta: Gyere, rakok a szuri helyére egy kis krémet.
Én: Jó, de miért?
Bakka: Hogy fel ne robbanjon a karod!

TESSÉK?

Világos, hogy valamelyik kanyarban megint rossz felé fordultunk…