Reggel van és öltözködöm, avagy miért fogom ezentúl minden este kikészíteni a másnapi ruhámat

Szombat reggel fél 8. Ilyenkor az igazak álmát szoktam aludni, míg a férjem a gyerekeket próbálja halkan foglalkoztatni. (Többek szerint szent ember!)

Most azonban a gardróbszobában próbálok öltözködni. Nincs sok ruhám. Rendben szoktak lenni. Általában nem sokat variálok, hogy mit vegyek fel, de mivel másfél óra múlva előadást kell tartanom egy konferencián, szeretnék rendesen felöltözni. Jelentéktelen kis alszereplője vagyok az eseménynek, de mégis szeretnék úgy kinézni, mint aki tud valamit és azt elő is tudja adni. Mondjuk nem egy sznob hely, így bármit viselhetnék, de azért mégis...

Bugyi. Melltartó. Eddig rendben vagyunk.

Pár hete megvettem életem második nadrágkosztümét, így nem kétséges mit fogok viselni. A nadrág OK. A blézer nincs meg. Az autóban hagytam. Kiabálok A.-nak, hogy legyen szíves behozni. Pizsamában van, de rendes férjként megy érte. Addig zoknit veszek.

A ruhatáram a végtelenségig le van egyszerűsítve. Őszre-télre tíz egyforma pár zoknim van. Kettő tiszta. Nem gond az egy pár. Igen, csak az egyik lyukas.

Nos, túlzás nélkül állíthatom, hogy nem vagyok egy varrós-típus. Így a rossz zoknit gondolkodás nélkül vágom a szemétbe. Közben A. visszajön a garázsból, hogy a blézer nincs az autóban.

Nem vesztem el a fejemet: elől van, mondom. Ott nézted? Igen, ott nézte. Akkor az esernyőtartón van az autóba. Ott is nézte. Menj ki még egyszer, ott kell lennie. Nem hiszem, hogy a férjem egy szent ember. Mindenesetre kimegy még egyszer.

Közben zokni után nézek. Van még nyolc darab. Mindegyik tiszta. Tiszta, de vizes. Néhányan úgy hallották, hogy csúnya szavakat kiabáltam, de ez nincs így! Mindegy, vizes zoknit fogok viselni.

A. vissza. Blézer továbbra sincs az autóba. Én esküszöm, hogy ott van. A. tagadja a tényt. Túl ideges vagyok, hogy kimenjek szembesülni a ténnyel. Nyilvánvaló, hogy B-tervre van szükség.

Nincs vész. A B-tervek királynője vagyok. (Jó, a B-terv általában az, hogy bőgve idegösszeroppanást szimulálok, de most ne vesszünk el a részletekben.) A B-terv jelen esetben a fekete esprit pulóverem. Aha, csak az elején levő nagy lyuk nem szerepel a tervben. Már említettem, hogy nem vagyok egy varrogatós típus, de ekkor már világossá vált számomra, hogy vészhelyzetről van szó, így előkaptam a varródobozomat. Megfoltoztam a ruhadarabot. Néhány megint úgy hallották, hogy átkozódom, de ez nincs így!

Már indulhattam is. S mivel mindig mindenhová korán indulok el, nem is késtem el. És rendesen néztem ki.

PS: Igen, az előadás jól sikerült.
PPS: Nem, nem kérdeztem meg a közönségtől, hogy észrevették-e, hogy a pulóveremen a lyukat csak félig sikerült megjavítanom. A másik fele még ott tátongott. Nyilván titokban röhögött rajtam.