Nem tudom, hogy más családok hogyan intézik a pénzügyeiket, mondjuk nem is érdekel, de nekünk külön bankszámlánk van. Rosszul fogalmazok: külön bankszámlánk volt, körülbelül 10 évig. Két éve a születésnapomra meglepett a férjem a számlájához tartozó hozzáféréssel. És egy bankkártyával. És egy pinkóddal. Akármennyire is örültem a lehetőségnek nagyon hamar kiderült, hogy a dolog nem működik. Nem keres annyit A., hogy KÉT ember költse számolatlanul a pénzét. Így nem sokkal később egy dühös pillanatomban (nem volt pénz a számlán, amikor pelenkát akartam vásárolni), szétvágtam a saját bankkártyámat. Azóta sem csináltattunk újat. Jól működik a kétszámlás rendszer.
A. viszont bankot vált. Úgy gondolta, hogy itt az ideje, hogy újra próbálkozzunk a közösködéssel.
Tegnap megérkezett a közös számlánkhoz tartozó bankkártyám.
Nem tudtam nem észrevenni, hogy nem olyan szép színű, mint a férjemé. De nagyvonalú vagyok (olvasd: egyáltalán nem érdekel a kártya színe), ezért szóvá tettem a dolgot, de csak azért mert azt gondoltam nem hagyhatom ki, hogy bosszantsam egy kicsit A.-t.
Aztán azt is gondoltam, hogy ne csak mindig azt lássák a gyerekek, hogy veszekszenek a szüleik, illetve, hogy jómódorra neveljem őket, hangosan megköszöntem a lehetőséget. Majd egy „gyere, adok egy puszi”-val próbáltam magamhoz édesgetni az uramat.
Mire ő? Mit mondott? Mit merészelt mondani?
Majd akkor köszönd meg, ha a pinkód is meglesz a kártyához.
Úgy tűnik A.-nak sokkal inkább helyén van az esze, mint gondoltam: kétszer nem hibázik. Van kártyám, de nem tudom használni.
Tehetek róla, hogy megint verekedésbe keveredtünk???
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése