Szerencsére én a délelőtti kirándulásra voltam beosztva,

és nem a délutáni különleges lények megfigyelésére indított expedícióra, amelyről a következő feljegyzés készült:

„Láttam egy sárkányt és egy wales-i zöldet. Találtunk egy sárkány gyülekezőhelyet, ahová három hetente vérszopó mumusok szoktak járni. Találtunk sárkány pikkelyéről lehullott port. Találtunk egy megégett (valószínűleg sárkánylángtól) fát, és rájöttünk, hogy a sárkányok elől nem ajánlatos sziklavárakba húzódni, mert a sárkányok ott keresnek minket először. A sárkányok a színes bokrokkal övezett fás területeket szeretik, mert ott nem tudnak rájuk lőni. Ahol kissárkány sírását halljuk, annak a helynek még a közelébe se merészkedjünk, mert az anyasárkány nagyon félti a kicsinyét. (Onnan fussunk!) Ahol bokros, fás, sziklás területet találunk, ott zajtalanul járjunk, és a nagy fák közelében maradjunk. Lassan lopakodjunk, ha szél van, elvigye a szagunkat.”