2009. augusztus 18., kedd

Hogyan pánikoljunk?

Útmutató kezdőknek*. Megpróbálom pontokba szedni, hogy könnyebb legyen saját magamat kifigurázni.

1. Vegyünk az életünkből egy mindennapi tényt. Például: A házunk körüli járda felrepedezett.

2. Vegyünk az életünkből még egy mindennapi tényt. Például: Tegnap ment a hasam.

3. A két véletlenszerűen felmerült tényt kapcsoljuk össze.

Jó, ez most nem fog menni. Akkor negyedik pont: az egyik tényt cseréljük le: A hasmenés helyett legyen az, hogy Az idei nyár nagyon esős volt.

Ha pánikban kezdők vagyunk, akkor mindenképpen két dolog ajánlatos: A) Olyan területekkel kezdjünk, amikről nagyon keveset tudunk, hogy a tények ne befolyásolják a képzelőerőnket. A képzelőerő nagyon fontos eszköz, ha profi pánikolók akarunk lenni. B) Ne válasszunk nagyon ijesztő tényeket, mert kezdőként nem akarjuk magunkat mentőmellény nélkül a mélyvízbe dobni. Azaz azt a tényt, hogy A MÚLT HÓNAPBAN KIÉGETETT ANYAJEGY VISSZANŐTT A HÁTAMRA nem ajánlom senkinek. Elnézést, össze kell szednem magam egy kicsit, MERT NYILVÁNVALÓ, HOGY PILLANATOKON BELÜL HALOTTKÉNT FORDULOK LE A SZÉKEMRŐL!

5. Szóval a két tény: repedezett járda és sok eső. Próbáljuk meg ezt a két tényt bármilyen tetszőleges módon összekötni. Az a jó, ha minél vadabb kombinációk születnek. Nyugodtan használjunk fel bármilyen fél-füllel hallott fél-információt, vagy pletykát. Ezen a ponton mindenkit buzdítok arra, hogy használja a képzeletét, és, egyelőre legalábbis, ne használjon semmilyen segédeszközt. Mert, ahogy már említettem, a szárnyaló képzelet nagyon sokat segíthet, hogy könnyen és gyorsan pánikba essünk bármilyen szituációban. Én a múlt héten két könyvet is olvastam, amiben szó volt épületek megcsúszásáról. Ezt és egyet a Borostyánszobáról, amit nem találok sehol. Így egyenes út vezetett ahhoz a képhez, hogy a sok eső alámossa a házunkat, ami összedől.

Hatodik és egyben leglényegesebb pont: Nagyon fontos, hogy vegyük komolyan magunkat és a kitalált képzetet minél részletesebben dolgozzuk ki az agyunkban, anélkül, hogy A) röhögőgörcsöt kapnánk saját hülyeségünkön, és B) BÁRMILYEN TÉNY befolyásolna minket (pl.: a házunk nem egy 13. századi rosszul felújított katedrális; nem fából készült, nem dombon áll, nem is esett sok eső a nyáron, a betonnak csak a felső rétege repedezik… stb…)

7. Ha kész a képzeletünkben a lassított felvétel, ahogy a házunk összedől, akkor mindent bele! Próbáljuk hozzáképzelni, VÁLOGATÁS NÉLKÜL, az összes szörnyűséget, ami csak eszünkbe jut. Milyen gyorsan történt, kik voltak bent, mentőmunkálatok hiábavalósága stb. Ezen a ponton is nagyon fontos, hogy mindig vegyük NAGYON KOMOLYAN magunkat, és ne hagyjuk, hogy a tények befolyásoljanak. Továbbá az, hogy a gyakorlat végzése közben MINDENFÉLE POZITÍV GONDOLATOT száműzzünk az elménkből. MINDENT! Azaz, szóba sem jöhet az a verzió, hogy az egész család nyaral, amikor a ház összedől, és mindenki megmenekül!

8. Ezt a gyakorlatot naponta legalább háromszor végezzük el, hogy a megfelelő agyi kapcsolatokat bejárassuk.

9. Ha már bármilyen szituációban percek alatt képesek vagyunk pánikhangulatba kerülni, akkor haladó szintre léphetünk.

A kérdés: Forduljak pszichiáterhez vagy pszichológus is elég lesz?

* Lesz majd haladóknak is. És lesz majd valamikor Hogyan legyünk optimisták? is. Bár ami az eddigieket mutatja, amit megígérek, azt nem szoktam megírni… BOCS!

16 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ha ez vigasztal, én is ilyen hülye vagyok. :D Félelmetesen magamra ismertem, idáig könnyen megy (szegény családom...) így már nagyon várom a haladó verziót. :)

Pelikán írta...

:-))))
Egy fontos lépcsőt szerintem kihagytál, miután kitaláltuk az elméleteket, kezdjük el a google-t használni, hogy alátámasszuk őket, biztos sikerülni fog, és meglátjuk, hogy félelmünk nem lehet alaptalan, ha már sok más sorstársunknak is eszébe jutott, sőt meg is történt velük.
Ezek után már tényként, referenciákkal megtűzdelve oszthatjuk meg a gondolatainkat rokonainkkal, barátainkkal (ha még vannak).

Daniella írta...

az internet-et csak haladóknak ajánlom!
aha! ezért kerülnek az emberek!

HJuice írta...

Daniella, NEKÜNK GYEREKKOROMBAN ÖSSZEDŐLT A HÁZUNK, mikor anyukám a Micimackóból olvasott fel épp!!! (Pontosítok, konkrétan a fejünkre szakadt az albérlet.) Most, a miskolci paneltűz éjjelén pedig a velünk szemben álló tízemeleteshez vonultak ki a tűzoltók, és mégse pánikolok.
De sebaj, épp elég szorongani valóm van úgyis mindig... :)))

Daniella írta...

éreztem, hogy ez a ház dolog nem olyan irreális!

noiannája írta...

én ezt most kihagynám. tervezel más tanfolyamot is?

Dorka írta...

Én múltkor ember kereskedelmről gyártottam hasonló teróiát, aminek persze én voltam az áldozata és Google segítségével összekapcsoltam a makói hármas gyilkossággal, mindezt úgy, hogy Triesztben élek... de komolyan pánikoltam, míg a legjobb barátomat fel nem hívtam a matek vizsgája előtti éjszaka közepén, hogy előadjam google-s tényekkel megtámogatott teóriámmal, h nyugtasson meg azonnal...
sikerült.. azóta is ezen röhög... :)

martine írta...

Hm.... :))) Nos, jómagam gyakorló pánikoló vagyok, igen széleskörűen kifejlesztett hipochopndriával és egyéb rémlátóképességgel, DE EZEN OLYAN JÓ VOLT NEVETNI :))))) Egy pillanatra megfeledkeztem aaaa..... nem sorolom, mi mindenről, de mind szörnyűek voltak, természetesen tényekkel alátámasztva :((( Köszönöm!!!!!! :))))

Pelikán írta...

Dorka :-))))!!!!

Daniella, mit mondhatnek, varom a haladoknak szolo tippeket, a jo pap is holtig tanul...

Névtelen írta...

Ismerem az érzést :-)
Amikor a fából készült teraszunkat átadták és kimentem, úgy éreztem, azonnal leszakad. Merthogy kissé mozgott, ahogy minden normális hajópadlós terasznak tennie kell.
De én bepánikoltam... Felhívtam egy építész barátunkat, hogy azonnal jöjjön ki hozzánk - pár nap múlva ki is jött, addig mindenkit kitiltottam a teraszról -és tesztelje le, kiléphetünk-e.
Elég régi barát... így nem röhögött ki ... nagyon.....
Szép 20-át! Remélem, idén tényleg szép lesz....!

kacskaringopia írta...

Van egy díj nálam Számodra, gyere vedd át!

Daniella írta...

köszönöm nagyon!

Vacskamati írta...

:DD

Ugyan, mi másra lennének az okos és realista férjek, mintsem hogy megnyugtassák az emocionálisan (túl)vezérelt nejeiket? Egy nő meg - pláne, ha anya - igenis legyen parázós... Mert aztán jön az ugyemegmondtam??!

(És az optimista tanfolyam postot A. fogja megírni? :P )

Vacskamati írta...

:DD

Ugyan, mi másra lennének az okos és realista férjek, mintsem hogy megnyugtassák az emocionálisan (túl)vezérelt nejeiket? Egy nő meg - pláne, ha anya - igenis legyen parázós... Mert aztán jön az ugyemegmondtam??!

(És az optimista tanfolyam postot A. fogja megírni? :P )

Névtelen írta...

Szerintem szimplán csak unatkozol! :-)
Bocs,hogy off-oltam!

Timi

Virág írta...

Én egyszer nem mertem nyitott ablaknál aludni (nyáron), mert hallottam h Veszprémben megszökött egy óriáskígyó...