2009. augusztus 25., kedd

Bakka rajzol

Életem első óvodai szülői értekezletén a vezető óvónő, többek között, arról tartott kiselőadást, hogy a gyerekek rajzai milyen pszichés problémákat tükrözhetnek.

Forgattam a szememet.

Nem azért, mert azt gondolom, hogy a gyerek rajzok nem árulnak el semmit a kicsik lelkéről, hanem azért mert, számomra, teljesen hihetetlen összefüggésekről beszélt az óvónő. Egyébként is, Pepe rajzaival sosem volt gond. Rajzolt karácsonyfát sok ajándékkal. (Sok ajándékot akar?) Engem hercegnőként. (Fogalmam sincs, mit jelenthet!) Sivatagban oázis felé haladó teve. (Szomjas a gyerek?)

De most Bakka! Ez már érdekesebb!

Éppen valami dolgozom, Bakka mögöttem rajzolgat.

Bakka: Mamika, a gazfickók hova kakilnak, pisilnek?
Én [még nem fordulok hátra]: Talán WC-be???
Bakka: Van ott WC?
Én: ???

Ezen a gyorsan megnézem, mit is csinál a lányom.

Én: Bakka, te egy börtönt rajzolsz?
Bakka: Igen, ez egy börtön benne egy gazfickóval. Kiengedik őket kakilni és pisilni?
Én: Igen, vagy kiengedik, vagy a cellában van egy vödör, és abba kell kakilniuk, pisilniük.
Bakka: Értem. És azt a vödröt kiengedik naponta? Hogy ne teljen meg, igaz?
Én: Igen, úgy gondolom.

???

9 megjegyzés:

HJuice írta...

Én is tanultam erről az egyetemen, és szemináriumi dolgozatként az öcsém rajzait elemeztem, mert azokba aztán nem kellett belemagyarázni semmit: rengeteg dínó, szörny, repülőgép, fekete éjszaka, soha sehol egy ember. Amikor azt kértem tőle, rajzolja le a családot, másfél óra alatt csak a háttérig jutott, aztán feladta.
Állami gondozásból került hozzánk 3 évesen...

(Egy "normális", vagy mondjuk átlagos körülmények közt élő gyerek rajzaiból szerintem azért sokkal nehezebb messzemenő következtetéseket levonni, pár triviális megállapításon kívül.)

Daniella írta...

azt hiszem, hogy az volt amit kiakadtam, hogy ha nem-tudom-milyen irányba rajzolja a kisvasútat a gyerek, akkor depresszióra hajlamos...

szuperapu írta...

A gyerekrajz-elemzés az esetek 90%-ban hülyeségbe torkollik. Ha gyerek túl jól rajzol akkor azért, ha meg nem akkor azért...

Például: a nagylány egyik csoporttársa 6 évesen látott először ceruzát, és amikor a farsangi bulit kellett lerajzolni akkor egy füstfelhőre hajazó irkafirkát produkált. Pedig jól érezte magát... ;)

Más: a lányok meg nem azért rajzolnak engem nagyobbnak mert jobban szeretnek, vagy mert a családi hierarchiában előrébb vagyok mint az anyjuk, hanem mert a köztünk lévő közel 40 cm elég látványos.

(Ja! Szigorlatoztam pedagógiából és pszichológiából is, és jártam a rajztanszékre egy kicsit...)

Náncsi írta...

Nekem a nagyjányom rajzolt egy fát, mire közölték, hogy nincsenek "kötődései" mert nem rajzolt neki gyökeret.. én meg közöltem hogy szerintem röntgenszeme nincs.. mert nem lát a földalá...

Pelikán írta...

Náncsi... :-))))

Barbi írta...

A legfontosabb, hogy szeressen rajzolni! Én abban hiszek, hogy fejleszti az ujjai finommozgását, így könnyebben megy majd a betűalakítás. A téma pedig az életből jön, lehet, hogy valami filmben, mesében hallotta. Azt is utálom, hogy az iskolában osztályoznom kell (plusz az éneket, és a tesit). Ez annyira hülyeség. Ezért nem élvezik a gyerekek már a rajzórákat sem. :(

Banyuc írta...

Viola képein csupa tündér meg hercegnő szerepel, meg én hosszú hajjal- hát igen mindkettő mese:)
Szerintem sem kell sokat gondolkozni az egészen csak akkor ha már minden kesze-kusza és ijesztően fekete, de akkor már rég nem csak a rajzok depresszívek ...

noiannája írta...

na de hogy sikerült a kübli?

martine írta...

Voltam egyszer egy nagyon okos izén, álomszeminárium volt a neve, álmok megfejtéséről volt szó, nem annyira a krúdy-i, mint inkább pszichoanaltikus módon. Szóval ott sok érdekes dolgot hallottam, majd felejtettem el teljesen (sajnos). Viszont egy dolog nagyon élesen megmaradt. Hogy mit jelent az, ha valaki a Napról álmodik. És mindenki rögtön mondta, hogy csupa szépet: világosság, fényesség, melegség, élet, arany ragyogás, gyönyörűség, mittudoménmi. A szemináriumot vezető terapeuta pedig bólogatott, hogy igenpersze, lehet ez is, az is. DE. ha valaki étlen-szomjan elvész a sivatagban és kóborol ott napokig a halál közelében a tűző napon, és végül aztán megmenekül, hogy még tudjon álmodni, akkor neki a Napról való álmodás merőben más, mint az általános elvárások. Úgyhogy álmot fejteni (és szerintem rajzot is) célszerűbb az adott személlyel együtt, az ő ismeretében, mert különben állatira félremehet.