Hogyan pánikoljunk?

Útmutató kezdőknek*. Megpróbálom pontokba szedni, hogy könnyebb legyen saját magamat kifigurázni.

1. Vegyünk az életünkből egy mindennapi tényt. Például: A házunk körüli járda felrepedezett.

2. Vegyünk az életünkből még egy mindennapi tényt. Például: Tegnap ment a hasam.

3. A két véletlenszerűen felmerült tényt kapcsoljuk össze.

Jó, ez most nem fog menni. Akkor negyedik pont: az egyik tényt cseréljük le: A hasmenés helyett legyen az, hogy Az idei nyár nagyon esős volt.

Ha pánikban kezdők vagyunk, akkor mindenképpen két dolog ajánlatos: A) Olyan területekkel kezdjünk, amikről nagyon keveset tudunk, hogy a tények ne befolyásolják a képzelőerőnket. A képzelőerő nagyon fontos eszköz, ha profi pánikolók akarunk lenni. B) Ne válasszunk nagyon ijesztő tényeket, mert kezdőként nem akarjuk magunkat mentőmellény nélkül a mélyvízbe dobni. Azaz azt a tényt, hogy A MÚLT HÓNAPBAN KIÉGETETT ANYAJEGY VISSZANŐTT A HÁTAMRA nem ajánlom senkinek. Elnézést, össze kell szednem magam egy kicsit, MERT NYILVÁNVALÓ, HOGY PILLANATOKON BELÜL HALOTTKÉNT FORDULOK LE A SZÉKEMRŐL!

5. Szóval a két tény: repedezett járda és sok eső. Próbáljuk meg ezt a két tényt bármilyen tetszőleges módon összekötni. Az a jó, ha minél vadabb kombinációk születnek. Nyugodtan használjunk fel bármilyen fél-füllel hallott fél-információt, vagy pletykát. Ezen a ponton mindenkit buzdítok arra, hogy használja a képzeletét, és, egyelőre legalábbis, ne használjon semmilyen segédeszközt. Mert, ahogy már említettem, a szárnyaló képzelet nagyon sokat segíthet, hogy könnyen és gyorsan pánikba essünk bármilyen szituációban. Én a múlt héten két könyvet is olvastam, amiben szó volt épületek megcsúszásáról. Ezt és egyet a Borostyánszobáról, amit nem találok sehol. Így egyenes út vezetett ahhoz a képhez, hogy a sok eső alámossa a házunkat, ami összedől.

Hatodik és egyben leglényegesebb pont: Nagyon fontos, hogy vegyük komolyan magunkat és a kitalált képzetet minél részletesebben dolgozzuk ki az agyunkban, anélkül, hogy A) röhögőgörcsöt kapnánk saját hülyeségünkön, és B) BÁRMILYEN TÉNY befolyásolna minket (pl.: a házunk nem egy 13. századi rosszul felújított katedrális; nem fából készült, nem dombon áll, nem is esett sok eső a nyáron, a betonnak csak a felső rétege repedezik… stb…)

7. Ha kész a képzeletünkben a lassított felvétel, ahogy a házunk összedől, akkor mindent bele! Próbáljuk hozzáképzelni, VÁLOGATÁS NÉLKÜL, az összes szörnyűséget, ami csak eszünkbe jut. Milyen gyorsan történt, kik voltak bent, mentőmunkálatok hiábavalósága stb. Ezen a ponton is nagyon fontos, hogy mindig vegyük NAGYON KOMOLYAN magunkat, és ne hagyjuk, hogy a tények befolyásoljanak. Továbbá az, hogy a gyakorlat végzése közben MINDENFÉLE POZITÍV GONDOLATOT száműzzünk az elménkből. MINDENT! Azaz, szóba sem jöhet az a verzió, hogy az egész család nyaral, amikor a ház összedől, és mindenki megmenekül!

8. Ezt a gyakorlatot naponta legalább háromszor végezzük el, hogy a megfelelő agyi kapcsolatokat bejárassuk.

9. Ha már bármilyen szituációban percek alatt képesek vagyunk pánikhangulatba kerülni, akkor haladó szintre léphetünk.

A kérdés: Forduljak pszichiáterhez vagy pszichológus is elég lesz?

* Lesz majd haladóknak is. És lesz majd valamikor Hogyan legyünk optimisták? is. Bár ami az eddigieket mutatja, amit megígérek, azt nem szoktam megírni… BOCS!