Szóval voltunk ZK-val orvosnál. Megint.
Az izületgyulladás az „tuti-fix”, hogy Bakka szavával éljek, bár az orvos nem teljesen így fogalmazott.
Több helyről is megerősítést nyert, hogy egy nagyon okos szakemberhez kerültünk, aki biztos meg fogja tudni gyógyítani a gyereket. Lehet, hogy így van, de ritkán találkoztam ilyen felfuvalkodott hólyaggal… De ezt a véleményemet most félretesszük, mert lehetséges, hogy meg tudja gyógyítani ZK-t.*
Lényeg a lényeg: kaptunk gyógyszert. Most köpjetek le nyugodtan, de nem vagyok az a típusú anyuka, aki bármilyen gyógyszert bead a gyereknek kérdés nélkül.
FH: Írok gyógyszert. Azt kell szednie. Naponta kétszer felet. Be tud venni a gyerek tablettát?
Én: Fogalmam sincs. ZK, be tudsz venni tablettát?
ZK: Mi az a tabletta?
Papika: Kis gyógyszer.
ZK: Be tudok venni kis gyógyszert.
Én: Be tud venni tablettát.
FH: Rendben. Felírom.
Én: Milyen gyógyszer ez?
FH: Ez egy non-szteroid gyulladáscsökkentő.
Én: Ööö. Értem. Vannak mellékhatásai?
FH: Minden gyógyszernek vannak mellékhatásai, anyuka**. A májat és a vesét károsíthatja.
Én: Ööö. Értem.
Nos ennyivel lettünk okosabbak.
Gyógyszer mellé kaptunk jó tanácsot is: „Semmiben ne korlátozzák ZK-t. Amit szívesen csinál, azt csinálhatja. De a panaszkodik, hogy fáj a lába, akkor azt vegyék nagyon komolyan. És ne erőltessék a gyereket. Ha panaszkodik, akkor vegyék fel.” Nos, nem tudom, hogy dr FH hány gyereket nevel, de ZK a fenti módszerrel immár 3 hónapja pompásan manipulál bennünket. Elhiszem, hogy fáj a lába. De miért mindig akkor, amikor nem kap meg valamit azonnal vagy nem szolgálom ki elég gyorsan???
Mindezek után joggal kérdezhetitek, hogy mi volt a vizsgálat eredménye.
Azt szeptember 3-án fogjuk megtudni.
És aztán, és itt megint dr FH-t idézem: „hogy a betegség melyik alfajtája van ZK-nak, azt kb. 6 hónap megfigyelés után fogom tudni megmondani”.
Mondtam, hogy nem türelmetleneknek való betegséggel állunk szemben…
* Amin jelen esetben azt kell érteni, hogy rá tudja húzni annak a betegségnek a kaptafáját ZK-ra, aminek ő a szakértője. A kérdésem: Miért van az, hogy Magyarországon egy orvos egyetlen betegséghez ért? Ha összestimmel ZK a betegséggel, akkor szerencse, ha nem, keringünk az útvesztőkben tovább…
** Ezen a kórházi anyukázás, apukázáson nem tudok felülemelkedni. Miért nem szólítanak valami normálisabb módon? A. szerint megint túllihegek egy bolhányi ügyet. Bár ez csak addig volt a véleménye, amíg az asszisztens azt nem mondta a férjemnek: „Itt írja alá, apuka! Utána oda csüccs!”
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
16 megjegyzés:
mi a gyógyszer neve? meggugliztad? (nekem egyszer így derült ki, mármint gugli, hogy fogamzásgátló helyett féreghajtót adtak véletlen a patikában. nem vicc!)
nem szteroid gyulladáscsökentő pl az algopirin is, vagy a celebrex, amit nekem kell ennem (nem izületi cucc miatt). rosszul hangzik, de talán annyira mégsem szörnyű - mondjuk főleg ha tényleg ez a baja és tényleg segít.
drukkkkk.
Az is utálat mikor a terhesgondozóban nemes eccerűséggel KISMAMÁNAK neveznek.. én nem szoktam kicsi lenni mama meg pláne..
találkoztatok dr házzal???:DD
Füles: a férjem szigorúan megtiltotta, hogy orvosi dolgokra guglizzak, mert már többször hívtam bőgve a munkahelyén, hogy haldoklik valaki a családban. MÁR MEGINT? kérdezte a férjem. ÉS MOST MIBEN?
náncsi: :-)
Jaj Daniella, remélem FH-sége ellenére tényleg kikúrálja ZK-t...
Én csak úgy megyek dokihoz, hogy előtte rohadtul felkészülök: google, orvos barátokkal megbeszélés. Ezek után az első 5 percben bedobom az összes latin szót, amire emlékszem és jól belekérdezek, így rendszeresen azt hiszik rólam, hogy körzeti orvos vagyok, vagy legalább nővér és normálisan beszélnek velem, én meg jegyzetelek, utána megint utánajárok, stb. Nekem ez a stílus nagyon bejött, különben itt is lepattintanának...
A dokik okossága csak hangsúlyosabbá válik azáltal ,hogy hülye gyerekként kezelik a betegeket és azok hozzátartozóit, akik ezt a lekezelés következtében még maguk is elhiszik, így nem kérdeznek semmit, csak szótfogadnak és aláírják, hogy minden kérdésükre választ kaptak és részletes felvilágosítást mindenféle orvosi beavatkozással kapcsolatosan amiét természetesen ők maguk vállalják a felelősséget,mert minden az ő beleegyezésükkel történik ...
Ez van, ilyen a mai eü. itthon.
Valójában én egy orvos vagyok, és most nagyon megsértődtem.
Doris!
Valójában ne sértődj meg szerintem. Sajnos ez a helyzet, hogy már nem az a világ van mint nagymamám idejében, amikor _bármit_ mondott az orvos kérdés nélkül megtettük/beszedtük stb.
Most szeretnénk tudni hogy mi mire hat, és igen szeretnénk biztosak lenni abban hogy tényleg az a bajunk amit a dokik mondanak. Nem csak úgy ráfogják, mert nagyjából stimmelnek a tünetek...nekem nézték mág vesegyulladásnak a vakbelemet, aztán mire kiderült hogy van 2 szép egészséges vesém, addigra perforált a vakbelem :)
És félreértés ne essék tisztelem az orvosokat...de már annyiszor lejártam a lábam mire megtaláltam azt az egyet akinek nem csak adat voltam és hajlandó volt válaszolni is a kérdésekre...
És hogy a témánál maradjak, jómagam 30 éve sántítotok, eddig nem fájt, most kezd rosszabb lenni....muszáj leszek mostmár tényleg spórtolni.
ZKnak jobbulást, a családnak meg kitartást! :)
Én is orvos vagyok, bár nem reumatológus, de a fél év alatt diagnosztizálható betegség eléggé meglepett... :o
Doris, szerintem nem érdemes megsértődni... aki nem dolgozik az eü-ben, az sohasem érti meg, miért nem működik úgy a dolog, ahogy az elvárható lenne (egyszerűen ilyen nagy számú beteg mellett jó, ha jut idő a korrekt és alapos diagnosztizálásra (nem jut); a normális tájékoztatás ma utópisztikus vágyálom..), pláne akkor ne várj tőle empátiát, ha még érintett is a másik oldalon.. S azért valljuk be, a kollégák közt is van jópár, akit jogosan érhet kritika..
Az anyuka/ apuka megszólítástól én is falra mászom, de tételezzük fel, hoyg ez csak jószándékú kedveskedés... míg a kórházban többszáz ember fordul meg, talán nem várható el annyira, hogy mindenkit néven szólítsanak,de pl. a gyerekem óvónője miért nem képes megtanulni a 28 gyerek fejenként 1-2 szülőjének nevét???! És vica versa: engem is szólítottak felnőtt (!) betegek felnőtt rendelésen dokinéninek... Jáááááááj!
> pl. a gyerekem óvónője miért nem képes megtanulni a 28 gyerek fejenként 1-2 szülőjének nevét???!
nálunk minden szülő anyuka és apuka néven fut. :-) szerencsére standard megszólítás, ha van az embernek "rangja", akkor azt használják, nem a nevét. örülök, hogy felismerem a szülőket. nagyjából.
Daniella: én semmi gyógyszert nem veszek be guglizás nélkül. főleg mert itt nem adják oda a betegtájékoztatót, csak leszámolva a tablettákat, pont amennyi kell. akkor is gugliztam, amikor elkezdtek latin szavakkal dobálózni, vagy kaptam négyféle gyógyszert egy makacs fosós-hányósra. szerintem nem árt, ha az ember megállja, hogy ne pánikoljon be.
Bocs, ha valakit megsértettem! Igazából nem az orvosokon kellett volna elvernem a port, hanem azokon akik 1) az elemi udvariassági szabályokat nem tartják be; 2) úgy viselkednek, mintha egyedül nekik sikerült megtanulni írni-olvasni ebben az országban...
te csak becsüld meg az anyukázást. az igazán szar az lesz, amikor nénizni fognak.
Keresztanyja aggódik a NON-szteroid miatt. Mi lesz, ha NDK-s úszónővé fejlődik a kis ártatlan? Nővére már így is képes kienni havi fizetésemből:-)
Húúúú, én is de utálom az "anyukázást"! Azt elfogadom, hogy léteznek bizonyos helyzetek, ahol nincs mód megkérdezni mindenkitől, hogy hogyan szólíthatom, de egy orvosi rendelőben, ahol nem sürgősségi betegellátás folyik, bizony oda lehetne rá figyelni. Pláne, ha még magándoki is az illető, de anélkül is. Iskolában, óvodában, saját (gyerek)dokinál szerintem alapvető lenne, hogy arra is gondot fordít az orvos, tanító, óvónő, stb, hogy akivel beszél, ha annak esetleg neve is van, akkor azon szólítja. Plánehogy ez az "anyukázás" általában rejt egy kis lenézést is, ami azt jelenti, hogy "anyuka" kívülálló, aki sajnos nem érthet az olyan fontos dolgokhoz, mint a gyereknevelés, az oktatás, az egészségügy... kár, hogy a fenti stílus képviselői nem értenek, holott érthetnének is akár, az emberek közti hatékony kommunikációhoz :(
ZK-nak gyors gyógyulást, reméljük, hogy FH legalább a betegségekhez és a gyógyszerekhez ért, ha a gyógyításhoz nem is!
Én sem szeretem, ha "leanyukáznak", de talán csak azért nem, mert eddig ez mindig olyankor történt, amikor nyiltan hülyének néztek. "A köldökcsonkot nem így kell tisztítani, anyuka. Még ezt sem tudja, anyuka". "Vetkőztesse a gyereket, anyuka, a főorvosúr nagyon siet"...
Egyébként amikor a szülőszobán megszólított a csecsemős, hogy tegye a cicire a babát, anyuka...Na az pl. tetszett. :-)
Jobbulást ZK-nak!!!! A lényeg lemaradt.
Köszi, rám fér a biztatás, mert főmunkaidőben pánikolok, ANNAK ELLENÉRE, hogy nincs is végleges diagnózisunk még... VAGY AZÉRT???
Megjegyzés küldése