Tegnap este:
Én: Nem hiszem el. Ótvaros a gyerek.
A.: Dehogyis. Ez csak egy felületi seb.
Én: DEHOGYIS! Ugyanolyan, mint Pepének volt.
A.: Hidd el, nem.
Ma reggel:
Én: Látod nőtt a seb.
A.: Dehogyis. Kisebb lett és szebb.
Én: Nem lett szebb. Ótvaros a gyerek. Ezt nem hiszem el!
A.: Nem. Szebb lett. Nem ótvaros.
És igen, kiről másról lenne szó, mint ZK-ról?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
10 megjegyzés:
Szerintem tök vicces család vagytok. :) És olyan jó, hogy megosztod velünk a napi adomákat!
Az előző betegségéből kigyógyították már ZK-t?
nem vagyunk vicces család, csak kínukban röhögünk. az előző betegséggel még a diagnózisig sem jutottunk el...
Itt az olvasóknak szerencsére olllyan kifinomult, jól fejlett humoruk van, hogy még akkor is tudnak nevetni, ha nem is vagytok vicces család, bár szerintem egy vicces család is röhöghet kínjában is.
Remélem, a férjednek van igaza és ZK nem ótvaros, csak elvakart egy szúnyogcsípést a fején. Nem olyan szúnyogét, amelyik maláriát terjeszt, csak egy ilyen helyi változatot - megelőzendő a következő bejegyzést "Mikor járhatott ZK a trópusokon?" címmel
Az első ilyen után én is már profi voltam és idejében elcsíptem, kezeltem a kisfiam, hiszen gyorsan felismertem, hogy erről van szó. Már nem is vittem orvoshoz, hanem a maradék kenőccsel kezeltem.
Imádlak olvasni Titeket!
Köszi nagyon! Közben fontosabb probléma adott, mint az ótvar. martine: Te nyerted meg sorsolásunkon a ZK-t ápoló olvasónk díját. Mondtam már, hogy maláriás? Hová szállítassuk a gyereket???
Daniella :))))) köszönöm a lehetőséget, élni fogok vele :))) de momentán egy irodában senyvedek, mindennemű egészségügyi felszerelés nélkül, úgyhogy saját gyerekeimet is csak végszükség esetén hozom ide. Igyekszem mihamarabb beszerezni legalább egy steril sátrat lélegeztetőgéppel, műtőasztallal és szúnyogcsípés elleni kenőccsel, kérem ZK-t, hogy addig tartson ki!!!!!
:-))))
Nagyon jókat nevetek rajtatok. Bocs! Valamelyik este hangosan, fetrengve röhögtem az étkezőben. A férjem nem volt vicces kedvében, mert amikor kimászott az ágyból hogy megnézze mit csinálok és én elmeséltem az aktuális történetet, csak annyit mondott: te ezen nevetsz?! És reggel nem is emlékezett rá!!! Mindegy, azért én maradok az éjszakai olvasásnál. Köszönöm az élményt!
Megjegyzés küldése