Vitamin és körömlakk

Azok a reggelek, amikor A. itthon van, nagyon kellemesen telnek. Legalábbis számomra.

Hajnalban kel. Nagyokat kelti, öltözteti, reggelizteti, majd eltereli őket óvodába és iskolába.

Félálomban vagyok, így indulás előtt hallom, ahogy ZK-t utasítja: Hagyd a Mamikát még aludni egy kicsit! (Ebből is láthatjátok mekkora gazember!)

Nos, ZK szokott hagyni aludni. Csendben tevékenykedik a földszinten. És amikor már nagyon nagy a csend, akkor lemegyek helyzetet felmérni.

Mindkét eset a héten történt. És szégyellhetem magam! (Mondjuk, nem szégyellem, de teoretikusan megtehetném…)

1. Szeptemberben az volt a tervünk, hogy megpróbáljuk kihúzni az őszt és a telet szintetikus vitaminok nélkül. Tömtem a gyerekekbe a zöldséget, gyümölcsöt (és a dioxint…), és éltünk boldogan. Szokás szerint Pepe dobta be először a törülközőt, de legnagyobb meglepetésünkre nem szeptember 4-én, hanem kicsit később, december 24-én ment fel a láza 39 fok felé. Néhány nap múlva a lányok is követték. A határozat az volt, hogy a hirtelen láz csak vírus lehet, amivel nem lehet mást kezdeni, mint várni a komplikációkat. A doktornő azt javasolta, adjunk vitamint a gyerekeknek. Nos kértünk is egy dobozzal a gyógyszertárban. Nem fogom naivnak tettetni magamat, így azon már nem csodálkozom, hogy a vitaminok leginkább édes kis cukorkára emlékeztetnek, amit sosem kapnak a gyerekek, azaz maguk sem hittek a szerencséjüknek, hogy MÉGIS! (ÉS AZ ÉN GYEREKKOROMBAN MIÉRT VOLT KESERŰ AZ ORVOSSÁG???) De azért azzal az emberrel elbeszélgetnék, aki arra az ötletre jutott, hogy csokoládé ízű vitamint fog gyártani a gyerekeknek.

Igen, ZK felmászott a kamrapolc tetejére. Levette a vitaminos tégelyt. Kinyitotta a gyerekzáras tetejét és megette az összes csokoládés vitamint. És az epreset. És a citromosat…

2. A lányaim lányok. Rózsaszín ruhákban járnak. A kiegészítőket mindig a legnagyobb körültekintéssel választják meg. Egy bajuk van csupán: Sminkelni nem tudnak, mert az anyukájuknak nincs sminkkészlete. Ezért filctollal dolgoztak. Mondjuk ez a múlt, mert Jézuskától kaptak kislányoknak való sminkkészletet. Csodás. Viszont Bakka nagy bánatára nem volt benne körömlakk. Körömlakk. Ami nélkül nem tudnak a lányaim élni. Vettem nekik. Halványrózsaszín. Alig látszik. Ami azért is volt bölcs választás, mert így nem volt olyan feltűnő, amikor Pepe lakkozta a körmeit… A körömlakkot a kamrában tartom, a mindenes dobozunkban. Fent a magas polcon.

Igen, ZK felmászott a kamrapolc tetejére. MEGINT. Levette a dobozt. Kinyitotta a körömlakkot. És mit csinált? Mit csinált volna?!? Kilakkozta a körmeit. Ahogy egy hároméves gyerek lakkoz…

Izgalmát nem tudta palástolni, így Papája kérése ellenére, felköltött.

ZK: Mamika, Mamika. Kilakkoztam a körmömet!
Én [tartott pár percig, míg magamhoz tértem, és megtaláltam a szemüvegemet, mert anélkül vak vagyok, mint egy denevér…, de aztán már tudtam, jó anyaként mit kell mondanom]: Csodálatosan gyönyörű vagy.
ZK: Ugye, Mamika?
Én: Mondjuk, azon gondolkoztál már, ZK, hogy miért KÖRÖMlakknak hívják és nem UJJlakknak?

Mert a lakkot a lányom nem korlátozta a körmeire. Mindenesetre elégedett volt.

ZK: Szép vagyok!

És úgy tűnik ennél nincs fontosabb…