2009. január 26., hétfő

Ez is egy szakma…

Úgy gondolom, nem vagyok egy hiú ember.

A hajamat legtöbbször az anyukám nyírja. Az öltözködésem, meg... Arról csak azóta ejthetünk szót, mióta dolgozom. És amikor dolgozom. Különben a kopott farmeromban és kinyúlt pólómban vagyok…

És nem is igazán érdekel a dolog.

Na jó, ez nem igaz.

A haj-dologot különösen igazságtalannak tartom. Valamit, amit a természet csúnyán elbaszarintott.

Az anyukámnak annyi haja van, még most 60 éves korára is, hogy egy kisebb város tudna gazdálkodni belőle.

Az apukámnak meg kopaszodik. Szerintem gyerekkora óta. Mondjuk ez engem nem zavarna, de egyébként kopaszodásra hajlamos haja vékony és gyenge szálú. Nem igazán első osztályú minőség.

Igen, az apukám haját örököltem. Ami nem is lenne olyan nagy baj, ha a két öcsém nem a mamám sörényét kapta volna. Az a két öcsém, akik viszont az apukámtól megörökölték a korai kopaszodásra való hajlamot. Tiszta pazarlás…

Igen, megint fodrásznál voltam! Hogy találtátok ki?

Szóval nemcsak a hajamat utálom, hanem a fodrászokat is. Na jó, őket nem aktívan, csak, ha megyek hozzájuk.

Múlt héten Pepe és A. is nyíratott a hajából, gondoltam, hogy én is beülök. Mi baj lehet? Néhány centit csak le tudnak vágni a hajamból. Nem?

Beülök a székbe, egy tök idegen fodrászlánynál.

Aki elkezd beszélgeti velem. Nem igazán értem, de minden fodrásznak ugyanaz a témája: Milyen kevés hajad van! És milyen vékony szálú! [Ez már csak akkor jobb, amikor úgy megyünk hajat vágatni, hogy először A. haját csináltatjuk meg, aztán ugyanannál a fodrásznál az enyémet. Mert akkor így kanyarodik a beszélgetés fonal: Bezzeg a férjednek mennyi haja van! Alig tudtam levágni.]

Mikor már nem bírtam a témát, közbe vágtam: Tudom, hogy kevés és vékonyszálú, de nem hullik. Csak vékonyodnak a szálak. De én ezt az öregedés számlájára írom.

Azt gondoltam, ez majd elnémítja lelkes fodrászlányunkat. De nem. Mondjuk a számlája írom, hogy pozitív volt és segítőkész: Szépségvitamint kellene szedned.

Ja, nem vagyok hiú, de ezen már én is gondolkoztam: Kellene valami varázsszer, amitől szép leszek. Csak annyira el vagyok foglalva saját kis ostoba életemmel, hogy nem vettem észre, hogy feltalálták már ezt a szert…

Szerencsére ezen a ponton el is érkeztünk a szárításhoz.

A fodrászlány: Egyenesre szárítsam?
Én: Miért hogy lehet még?
A fodrászlány: Hát hullamásra.
Én [erre a fordulatra nem számítottam]: Hullámosra? Jó legyen hullámos.

A lány elővett egy nagy tárcsát. Már láttam ilyet. Hajszárítókhoz szokták adni, de én mindig a szemétbe hajítom. És elkezd ezzel a tárggyal bohóckodni dolgozni a hajamon.

A fodrászlány: A tetejét kihúzom, jó?

Én ezen a ponton már többedfokú égési sérülést szenvedtem, könnyes a szemem a fájdalomtól, csak bólintani tudok: Csinálja úgy, ahogy gondolja. Nekem mindegy. Mert úgyis mindjárt meghalok.

És pikk-pakk készen is vagyunk. Nem kell sok idő néhány hajszál leégetéséhez.

És mosolyt erőltetve az arcomra, felveszem a szemüvegemet, hogy megtekintsem az eredményt.

Elég kritikus szoktam lenni önmagammal, ezért elnézést kérek a csúnya szavakért, de

EZ KURVA JÓ LETT. ILYET MÉG NEM LÁTTAM! HIHETETLEN JÓL NÉZ KI, BASSZUSKULCSKÖSZÖNÖMSZÉPEN.

A gyerekek és a férjem már körém sereglett.

Gyerekek: Hű, de szép vagy, Mamika. Milyen szép a hajad.
A férjem: Hű, de jó lett tényleg.

És hirtelen nagyon jól érzem magam. És le is vonom a tanulságot: Kell egy olyan tárcsa-izé, amit eddig én mindig a szemétbe dobtam.

Megvettük a tárcsát. Megmostam a hajamat. Beszárítottam.

ÉS TÖK NEM LETT OLYAN, MINT A FODRÁSZNÁL.

A. rögtön levonja a tanulságot: Úgy látszik a fodrászat is egy szakma.

És én is levonom a tanulságot. (Rengeteg tanulság van mára, de ígérem, ez az utolsó!)

Basszus beléptem azon középkorú nők társaságába, akiknek fodrászhoz kell járniuk, hogy jól érezzék magukat.

SZUPER BOLDOGGÁ TESZ A GONDOLAT! HURRÁ!

8 megjegyzés:

Banyuc írta...

Köszi:))

noi írta...

welcome to the club!

Bodza írta...

:o)) Majd belejössz, meglátod! Ne add fel, én is megspóroltam volna pár fölös kört, ha egybôl tudom, hogy:
1. Elôször a sima szárítóval szárítsd meg a hajad majdnem szárazra, a bongyorgatós cucc sz..t sem ér a nagyon nedves hajon. :o)) Aztán kis hajhab, majd
2. Érdemes bevetni pár percre jó nagy hajcsavarókat, hogy amíg alul szárítod, a fejed tetején levô haj ne lógjon rá, csak fokozatosan szárítsd hozzá. :o)
3.Aztán már csak gyakorolni kell a mutatványt. :o)
Ne add fel, elsôre a fodrászcsajnak sem sikerült,az tuti! Egyébként mintha rólam írtál volna... Az öcsémnek bezzeg sok és vastag haja van! És nem is kopaszodik! És a szempillája is sok és hosszú! Grrr...

ritarozi írta...

Hú, de régen voltam fodrásznál! Lehet, hogy ki kellene próbálnom kedélyjavításra? Bár az én hajzatom hasonlóképpen reménytelen.

Pelikán írta...

Bodza, maga milyen nyelven
beszél:-))?!
Basel, én is a héten kísérleteztem otthon a tárcsás izével háromszor, tekintve, hogy a 9.hónapba lépve tokás bálnává váltam, gondoltam, vmi kell, és a fodrásznál nem tűnt túl bonyolultnak. Háromszor lett rettenetes az eredmény, ma reggel a befőttesgumi mellett döntöttem, a belbecsre koncentrálok inkább, esetleg kiteszek egy táblát másoknak is.

sajtkukac írta...

A helyzet hasonló, anyukám haja hajmosás után 1 héttel is úgy néz ki, mint az enyém akkor sem, mikor a fodrásztól jövök :-) Mondjuk megnyugtató, hogy nálunk a hugom is az apukám vacak haját örökölte, és a férjemé, ha lehet még rosszabb minőségű (remélem egyikőjük sem olvassa ezt). A három gyerekünk közül persze a két fiúé sűrű - az egyiké még ráadásul szőke és hullámos is grrrr - a lányunké persze vékony, kevés stb. :-)

Az egyetlen jó a rosszban, hogy az én férjem kifejezetten utálja, ha fodrász szárítja a hajamat, ő azt szereti, ha "lapi-nyomi".

Niki

arabeszk írta...

Akkoe most félreteszem a decemberi Vogue magazint Neked, amiben az otthoni hajcsavarás gyönyöreiről írnak.
A következő lépés gondolom a kozmetikus.

Daniella írta...

Igazságtalan világban élünk...
Bodza: Én sem vagyok biztos, hogy minden szavadat értettem...
Arabeszk: Köszönöm!