Részletezem:
Pepe nagyon megtalálta számítását az iskolában. Értsd: Sok barátot szerzett. Jól érzi magát. (Igen, nem a tanulásról beszélek, hanem a társadalmi életéről…)
Egyetlen egy kislány van, akit nem kedvel. Én is ismerem a kislányt, és tudom, az a fajta kislány, akihez nagyon sok türelem kell. Én nem vagyok egy türelmes típus, és úgy tűnik, Pepe sem.
Mindenesetre, több ok miatt, amit most nem részletezek, azt tanácsoltam a fiamnak, ha nem akar bajba kerülni, kerülje ezt a kislányt.
A tanító néni szerint Pepe pontosan ezt is teszi. Így
De valami történhetett…
Pepe a héten nem ment iskolába. Először, mert úgy köhögött, mint egy öreg láncdohányos. Aztán, mert lázas lett.
Két napot a nagymamájánál, Áginál töltött.
Szerda este jött haza. Még aznap telefonált Ági. És a következőket mesélte:
Pepe szólt, hogy szeretne írni egy levelet az egyik osztálytársának. Kérte Ágit, hadd diktálja le neki az írnivalót.
A levél a fent említett kislánynak szólt. És komoly fenyegetéseket tartalmazott arra az esetre, ha a kislány nem viselkedik rendesen. Pontosabban fogalmazva, Pepe barátjának a nagyon erős papája fogja keményen megverni a kislányt. [Gondolom, Pepe kérésére? Iskola után? Megvárják a sarkon? Nem tudom…]
Ági leírta.
Pepe aztán megkérte, hadd diktáljon még egy levelet. Ági beleegyezett, de, amikor meghallotta a még durvább verésről szóló fenyegetéseket, megtagadta az íródeák szerepét.
A kérdéseim:
1. Hol van a levél, hogy elolvashassam, mit íratott Pepe pontosan. [Ágiék is keresték, náluk nincs.]
2. Megkérdezzem-e Pepét, hol a levél? Vagy jobb, ha nem emlékeztetem a dologra. Lehet, hogy már elfelejtette.
3. Mi lesz, ha nem találom meg a levelet és Pepe beviszi a kislánynak? Aki hazaviszi a levelet a szüleinek.
4. Ha megtalálom a levelet és elolvasom, NA AKKOR MIT CSINÁLJAK???
10 megjegyzés:
Atyám, nem irigyellek! De azt mondják, aki kemény kicsinek, kamaszkorában könnyebb lesz. :-)
A poszt címében ott a válasz: ne húzz ujjat a fiaddal...! :)))
Most mit mondjak? Mi a túróért írta le egyáltalán Ági nagymama?
Amúgy meg kérdezd meg a gyereket, mondd azt, hogy elcsiripelték a verebek ( úgy sem hiszi el, de hátha ) majd ismertesd vele az veszélyes fenyegetés (Sztv. 151.§). megfelelő paragrafusát és mondd meg neki, hogy nem szoktunk fenyegetőzni, de ha mégis, a szó elszáll, de az írás megmarad. :))
baromi nehéz szakma, és sehol nem tanítják...
Banyucnak igaza van... szerintem is... miért írta le Ágimama, illetve, ha leírta, akkor miért nem tette azonnal helyre Pepét, hogy "mit, hogyan". Ezt a tövist azonnal kellett volna kiszedni?!
Még nem tartok ott az anyaságban, és nem is tudom, hogy ha én kerülök oda mit tennék, de annyi bizti, hogy azért vagyunk felnőttek, Ágimama is azért felnőtt, hogy okosabb legyen:-). És ezzel nem Ágimamát szidom, mert lehet, hogy ő nem akart a nevelésetekbe beleszólni drasztikusan, hagyni akarta, hogy ti rendezzétek el. Nem? Jaj, nem irigyellek, nehéz helyzet sok oldalról:-(
Mondjuk a levelet azonnal összetépném, amint kiderült a tartalma... Húúúú, imádom az anyósomat, de ha ilyet megtudnék, lehet, hogy lesikítanám a séróját...
(És most ezzel nem bíztatlak semmire...)
Szerintem, nem baj, hogy Pepe őszintén kiadhatta dühét, és az sem baj, hogy a nagyi partner volt ebben. Őszintén le kell ülni hármótoknak és nem suspitolni, hanem megértően megbeszélni Pepével a bánatát, ami mára úgy látszik dühvé generálódott, ne titkolózzatok, az csak zavarokat szül és a gyerek is megtanulja vállalni a család előtt minden nyűgét.
szerintem az mindenképp nevelési siker, hogy nem a saját apjával akarja elveretni a csajt!
Tegnap óta gondolkodom, hogy én mit csinálnék ilyen helyzetben. Azt hiszem ez egy tök jó lehetőséget ad az érzelmekről való beszélgetésre. Konrétan a haragról és annak kezeléséről. Van, hogy az ember haragszik, le is lehet írni,hogy mit érzünk, de vajon oda is kell-e adni, vagy pedig, apró darabokra tépjük-e inkább a lapot, hátha ez segít megkönnyebbülni. Persze érdekelne, hogy miért haragszik ennyire a kislányra, kell, hogy legyen vmi kiváltó oka.
Szóval, ismét kiváncsian várom a fejleményeket.
Én mindenképp bevonnám a tancinénit, mert azért az rá is tartozik, ha az indulatok elharapóznak az osztályba. És leülnék én, Pepe, tancinéni kivesézni, hogy mi is van és hoyg kell ezt kezelni? Nálunk még az inkriminált osztálytársat, és annak szüleit is be szokták vonni az ilyen beszélgetésekbe, és rendszerint jó dolog sül ki belőle. Kiderül, hogy mindenki bogaras, és a bogarakkal együtt lehet élni.
Köszi szépen a sok megjegyzést!
Megjegyzés küldése