A. szeme rögvest könnybe lábadt, mert eszébe jutott, milyen jókat korcsolyázott gimnazista
Bakkát, akárcsak engem, teljesen lenyűgözte a táj szépsége. Mint az idióták mondogattuk egymásnak, hogy „ezt a látványt sosem fogjuk elfelejteni”.
ZK hisztivel múlatta az időt. Délután aztán neki volt a legnagyobb szája, hogy milyen jót csúszkált. Na persze…
Pepe zsebtudósként mindent megvizsgált. A jeget, a nádat, a köveket. A jég alatt a légbuborékokat, a rianásokat, a letört jégdarabokat. A víz alatt a fodrozódó iszapot. Aztán a part és a nádas között érdekes jelenségre lett figyelmes. Hosszasan piszkálta, nézegette, de nem jött rá mi az.
Pepe: Papika, ez mi lehet?
Papika: Megfagyott hányás, Pepe…
Szép nap volt.
4 megjegyzés:
Ha-ha, az érintetlen táj szépsége...
Mi is megnéztük a tavat (dettó kori nélkül.. khmm) de mi nem mélyedtünk el ennyire a "látnivalókban"... :-) De aki keres az talál...
úgy-úgye.
szerintem a kori ilyen kicsi gyerekeknek luxus, de erről két emberrel is összevitatkoztam a héten... mondjuk szerintem nekem van igazam...
Az a lényeg (ezzel általában én is így szoktam lenni...).
Megjegyzés küldése