Bakka: Gyere, ZK, ünnepeljük meg a punci-napot! [Kicsit bizonytalan vagyok, lehet, hogy nagybetűvel kell írni?]
ZK: Punci-nap. Punci-nap. [És már vetkőznek is! MI VAN?]
Én: MI VAN? MIT CSINÁLTOK?
Bakka [édesen mosolyogva]: Jó-jó, nem punci-nap, hanem Márton-nap. Csak vicceltünk, Mamika!
Mit mondjak? Brühahahaha…
***
Bakka állandóan elesik, megbotlik, ráhuppan, nekimegy. Néha sír, néha nem. Maradandó sérült még nem szerzett. Aztán megint elesett. Mint Janka Tiszadobon. Nagyon csúnya volt a szája. De gyorsan gyógyult. Egy hétre rá viszont a lányom ünnepélyes keretek között [értsd: elalvás előtt két másodperccel] megtette a nagy bejelentést.
Bakka: Mozog a fogam, Mamika.
És, basszus, tényleg mozog. Mind a két első foga. Amik már egyszer megjárták a fogorvost, mert egy esés miatt teljesen bebarnultak. Aztán újra életre keltek és fehérek lettek megint.
Mit csinálok a lányom mozgó fogai miatt? Természetesen pánikba esek: Kiesik a foga 4 éves korában! Hét évesen fog csak az új nőni. ÉVEKIG FOG NÉLKÜL ÉLNI A LÁNYOM! Hogy fog enni? HOGYAN?
És Bakka vigyorog: Ki fog esni a fogam! Hurrá!
De az én izgalmam semmi sem volt, ahhoz képest, hogy a fiam hogy reagált az esetre. Ha azt mondom, hogy epét köpött az irigység és idegesség miatt, akkor csak a felszínt kapirgáltam meg.
Mert, ahogy Pepétől megtudtuk, a világ legnagyobb igazságtalansága lenne, ha a húgának előbb esne ki a tejfoga, mint az övé. Hogy lehet ez? Nem lehet igaz, Mamika! Ez aztán már mindennél több!
Pepe fogai bebetonozva. Bakkáé mozog. ZK-é letört. Nyilván a lányoknak megy szét a foga és nem a fiamé. Mert a lányoknak nem számít…
***
Reggelizünk.
Bakka: Kérek én is müzlit.
A.: Tessék.
Bakka: Még kérek.
A.: Tessék. Tejet kérsz vagy joghurtot a müzlidhez?
Bakka [gyorsan és határozottan]: Joghurtot, Papika.
A. elkezdené már kanalazni a joghurtot a tálba, amikor
Bakka [gyorsan és határozottan]: Tejet, Papika.
A.[megáll a mozdulat, nehogy valami nagyobb hiszti legyen belőle]: Joghurtot vagy tejet?
Bakka: Joghurtot. Nem tejet. Tejet.
A.: ???
Bakka: Tejet, Papika, tejet.
Megette a lányom a tejes müzlit? Természetesen nem.
Mert nem szereti a müzli részét az összeállításnak…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Fotókat, fotókat! Mostanában erősen elmaradoznak.
Csatlakozom!
Egyébként nem gondolkodtál még könyvíráson?
ugye, a klasszikus jelenet (talán a Kramer kontra Kramerből, nem emlékszem) - dzsúzt, tejet, dzsúzt, tejeeet, dzsúúúúzt... (amikor is mindkét opció a gyerek fején landol végül - ezt a megoldást néha nagyon vonzónak érzem, őszintén szólva)
Nem láttam a filmet.
Majd töltök fel képet, csak fényképezésben még bénább vagyok.
kiddy: ördögöd van, jövőre tervezek könyvet írni: az idegennyelv-tanulás motivációjáról...
=))) Nem pont erre gondoltam... =) De hajrá!
gondoltam, de azért megpróbáltam...
Megjegyzés küldése