Bakka ruhája

Tegnap befejeztük az őszi szünetet.

Papika repülőre ült, hogy Firenzében dirigáljon.

ZK pedig elvitte a testvéreit iskolába/óvodába.

ZK: Mamika, de én nem is tudok vezetni.

Na jó, én vezettem.

Pepét leadtuk minden gond nélkül. Mind a 117 centijével robogott be a suliba a nála egy-két fejjel nagyobb gyerekek között. Mindig összeszorul a szívem, ahogy eltűnik a kanyarban… De ilyenkor nincs időm a szívemre, mert a gyomrom szokott görcsbe rándulni, ahogy Bakka kezd sírni, nem akar oviba menni.

De tegnap nem!

Mert ahogy eltűnt Pepe a szemünk elől, Bakka kijelentette: „Alig várom már az óvodát. Úgy hiányzott!”

Tessék? Nem hiszek a fülemnek! Nyilván csak egy nagy hiszti bevezetése ez a két mondat. Hogy miért is NEM akar óvodába járni a lányom. Soha többé. „Az életben soha többé, Mamika!”

De nem!

Annyira laza volt Bakka az öltözőszobában, hogy Zsuzsa nénivel tudtam néhány mondatot váltani. Bár nehéz volt először figyelnem, mert több emberes munka Bakkát átöltöztetni. Mivel a naptár novembert mutatott, hiába volt reggel 11 fok (és délután 20), a lányom a(z örökölt) kisbundáját öltötte magára. És a bundás csizmáját. Zsuzsa néni azért sorolta a tennivalókat. És én megfeszítve figyeltem, nehogy valamit elfelejtsek. Már megint. Mert Zsuzsa néni nem hiszem, hogy be fogja fizetni Bakka ebédjét. Úgy, ahogy Pepe óvó nénije tette. (Szia Szilvuska! Szia Katinka! Köszönjük!!!)

Szóval: Töltsem ki a kérdőívet. Fizessem be a színház-pénzt. Lehet hozni a tornacipőt. És akkor már nekem jutott eszembe, hogy a kinti váltócipőt és ruhát is hozhatom, mert arról persze teljesen megfeledkeztem.

És aztán hallom, ahogy az óvó néni mondja: „És csütörtökön fényképezés lesz. Kérjük, hogy Bakka szép ruhába jöjjön!”

TESSÉK???

Bakka ruhatára csúcsmodelljeiben jár oviba. A legszebb ruháit rotálja naponta. Tegnap az ezüsttel átszőtt szoknyája volt rajta. Amit azért vettem, legyen mit Karácsonykor viselnie…

Nyilván csütörtökre el fogom felejteni a fényképezést. Mégsem hiszem, hogy Bakka kinőtt pólóban és kitaposott szandálban fog a fényképezőgép előtt állni (Bocs, Pepe!).

Hanem a legszebb ruhájában.

Mert csak abban hajlandó itthonról elindulni.

Remélem azért a bundához nem fog ragaszkodni.

Bár ahogy belegondolok, lehet, hogy az sem lenne gond. Ugyanis tavaly Pepe elég viccesen nézett ki a fényképén, mert a fotós téli tájat varázsolt a gyerekek köré. És szánkóra ültette a pólót és rövidnadrágot viselő kisfiúkat. És a nyári ruhában pompázó lányokat…

Mégiscsak szükség lesz a bundára az óvodában!