Nem tudom, hányan ismeritek Pettson és Findusz történeteit. (Előbbi egy öregember. Akivel szívesen összeköltöznék, ha nem lenne olyan állatira rendetlen. Az utóbbi egy macska.) Ahhoz, hogy az alábbiakat megértsétek a „Tűzijáték a rókának” című mesét kell átvennünk.
Amelyben Pettson és Findusz felkészülnek a róka tyúkok elleni támadására.
Pettson készít egy borssal töltött műtyúkot. Amibe, ha beleharap a róka, akkor örökre elmegy a kedve a tyúkoktól.
De Findusznak ez nem volt elég elrettentő.
Ezért a kertet apró robbanófejekkel veszi körbe Pettson, amelyet meggyújtanak, ha jön a róka. A robbanásoktól majd örökre elmegy a rókának kedve a tyúkoktól.
De Findusznak ez nem volt elég elrettentő.
Ezért Pettson szerkeszt a kertben egy kötélpályát. Amin majd Findusz keresztülsuhan és kísért, amikor a róka megjelenik a kertben. Hogy a rókának örökre elmenjen a kedve a tyúkoktól.
Aztán a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy Pettson és Findusz tervezte, és inkább a szomszéd Gustavsont és ellenszenves kutyáját ijesztik meg. De ez már nem fontos.
Mert a kötélpályáról lesz szó.
Amit Pepe megpróbált a kertünkben reprodukálni. Egy ideig jött-ment a garázs és konyha között, majd hívott, nézzem meg a kész alkotást.
Megnéztem.
Az almafa és a hinta közé szerelte fel a
Én: Te, Pepe, ennek nincs is lejtése, így nem fogsz jól siklani rajta.
Pepe feljebb kötötte a pálya egyik oldalát.
Én: Pepe, meg kellene feszíteni a kötelet. Túl laza. Így nem fogsz jól siklani rajta.
Pepe megfeszítette a kötelet.
Én: Pepe, le fogod égetni a kezedet siklás közben.
Erre a fiam őszintén kifakadt és panaszkodni kezdett, hogy Papika szerszámai között nem talált görgőt (???), amin csúszhatna a pályán. Először damilból gondolt egy csúszóhurkot (???) szerkeszteni, de sehol sem találta a Papika damilját. Pedig tudja, hogy volt egy nagy tekercs damil a garázsban. (Upsz, lehet, hogy kidobtam?) Végül kötélből csinált egy kétszárú kapaszkodót, amibe majd két kézzel fog kapaszkodni és aminek majd csúsznia kell a pályán.
Három próbaúton vagyunk túl. Tapasztalatok alapján úgy tűnik, tökéletesíteni kell még a rendszert.
1. próbálkozás: A kötélpálya leszakadt Pepe alatt. Rosszul rögzítette a magasabb végénél a zsinórt.
2. próbálkozás: Hiába a kapaszkodó, Pepe mégis leégette a tenyerét. Mielőtt még leesett volna a pályáról.
3. próbálkozás: Tanácsomra a fiam felvette a PUMA márkájú kapuskesztyűjét. Nos, lehet, hogy nem egy eredeti PUMA kesztyűvel volt dolgunk, mert mielőtt újra leesett volna a fiam a kötélpályáról, a kesztyűt szétvágta a kötél.
Felhagytunk a próbálkozással.
Pepe: Mégiscsak kellene az a görgő. Majd beszélek Papikával!
Igen, azt hiszem ilyen műszaki leleményekhez én kevés vagyok...
3 megjegyzés:
Kis kaszkadőr... =)
Vállfát ne lásson! (Stephen King valamelyik regényének előszavában megköszöni bátyjának, Davidnek, hogy megmutatta, hogyan kell vállfából drótkötélpályát készíteni)...
Vagy túl élénk a fantáziám?
Bocsi...
De nem adja föl!!! Ez itt a lényeg.
Vállfáktól én is rettegek! Pedig nem olvasok SK-t.
Doris: Pepe nem az a feladós fajta...
Megjegyzés küldése