Vannak napok…

Vannak napok, amikor minden rendben van, de mégis szorosabban ölelem magamhoz a gyerekeket.

És erősebben fogom a kezüket, amikor átmegyünk az utcán.

És csak nevetek, amikor veszekednek. Hogy veszekedhetnek.

Amikor rögtön ugrok, ha hívnak valami "nagyon fontos" dologért. Mert minden fontos lesz hirtelen.

Amikor az átlagosnál is többször mondom nekik, hogy szeretem őket.

Vannak napok, amikor minden rendben van, de mégis felhívom a férjemet csak azért, hogy megmondjam, szeretem.

És kérem, ahogy leszáll, hívjon fel.

És megint mondom, hogy szeretem.

Vannak napok, amikor minden rendben van, és ezért én kimondhatatlanul szerencsés vagyok!