Szobatisztaság

Mindig megsértődöm, ha bárki (értsd: anyukám) arra céloz, hogy nem egyformán kezelem a gyerekeket (értsd: a legkisebbiket elhanyagolom), mert én-képem fontos része, hogy a gyerekeim közül egyikkel sem kivételezek (értsd: az elsőszülött fiúval), és mindegyikkel saját igénye és kedvtelései szerint foglalkozom. (A hamis egyenlősditől mindig kiver a víz, de ez már egy más téma…)

Lehetséges, azonban, hogy a következő történettel az anyukám (értsd: a negyedik, legkisebb gyerek) malmára hajtom a vizet.

A téma: hogyan szoktattam szoktatta ZK magát szobatisztaságra.

1. lépés: pelenkába kakil, pisil
2. lépés: szól, hogy pisi-kaki, majd a pelenkába pisil-kakil
3. lépés: szól, hogy pisi-kaki, majd a pelenkába pisil-kakil, majd leveszi magáról a piszkos pelenkát, megtörli magát, majd tisztát húz
4. lépés: szól, hogy pisi-kaki, majd elvonul a WC-re, lerángatja magáról a pelenkát, majd a WC-be pisil-kakil, megtörli magát, tiszta pelenkát húz
5. lépés: nagymamájánál azt mondja, hogy már nem használ pelenkát és elhagyja a pelenkát (anyukájának nem szól); bugyija nincs, így Bakkától szerez magának

Emiatt ma a játszótéren, ahová a nagymamától megyünk, a következő párbeszéd zajlott le.

ZK: Pisi-pisi-pisi.
Én: ZK, játszótéren vagyunk, ide nem pisilhetsz, pisilj a pelenkádba.
ZK [miközben húzza le a nadrágját]: Pisi-pisi-pisi.
Én: ZK! RAJTAD NINCS PELENKA??? GYERE GYORSAN IDE A BOKOR MÖGÉ!!! MIÓTA NEM HORDASZ PELENKÁT??? MIÉRT NEM SZÓLTÁL???

ZK csak vigyorog, azt hiszem sikerült a terve...